EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élõ víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 52 - Kihez jön Jézus?!

A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Kihez jön Jézus?!

Kihez, kikhez jön Jézus? Karácsonynak mindig idõszerû kérdése ez. Nem bújhatunk el a könnyû, semmitmondó, egyetemes válasz mögé: mindenkihez jön. Hivatkozhatunk a gyönyörû karácsonyi evangéliumra – „Úgy szerette Isten a világot…” –, de itt is van egy megszorítás: „…aki hisz õbenne, el ne vesszen.” És kiben kell hinni? Az Atyában vagy a Fiúban? Isten az õ egyszülött Fiát adta – az angyali üzenet elhangzásakor még nem is volt tudható, hogy bekövetkezett a világtörténelem legjelentõsebb eseménye.

Évek óta sokszor elhangzik, kritikusan, vádlón, tényszerûen, szomorúan, hogy karácsony a leginkább szekularizált ünnepünk. A világ, a társadalom elvette, kisajátította Krisztus születésének eseményét. De miért épp karácsonyt? Lehet ennek pozitív olvasata is: mert a karácsonyi kisded születésében összesûrûsödik a jézusi életmû teljessége. Karácsony az igazi vízválasztó: az Isten emberré lett, azonosult velünk. Egyházak, felekezetek sokasága, teológiai könyvtárak sokkötetnyi tudománya hirdeti, tanítja, magyarázza a csodát, a meg nem érthetõ isteni gesztust.

A betlehemi istálló, az alkalmi fedél, a perifériára szorultság, majd a még kegyetlenebb valóság, a kisded életére törõ Heródes-katonák egyaránt az esélytelenségrõl szólnak. Így már a kezdetekkor elementáris erõvel hangzik a karácsonyi üzenet. Kikhez jött Jézus? A társadalom peremére szorultakhoz, az esélytelenekhez, az üldözöttekhez.

A hatalomra került egyház hamar elfelejtette ezt az alapvetõ üzenetet. Talán ezért is vette el a szekularizált társadalom az egyháztól karácsonyt. Mert teológiai felkészültség nélkül is ráéreztek arra, hogy szükségük van a szeretetre. Sok hamis csillogással, kiürült formákkal terhelten is mégiscsak a szeretet, az összetartozás, az egymás iránti áldozatvállalás gyûjti egybe karácsony estéjén a családok tagjait. Azokat is, akik hittel, keresztényként is ünneplik a Megváltó megszületését, és azokat is, akik „csak” a következményt, a szeretet parancsát ismerik, fogadják el.

Abban nevelkedtem, hogy karácsony a család ünnepe. Ezért is rendített meg gyerekként, amikor a háború vihara egyik osztálytársam édesapját katonaként, a másikét munkaszolgálatosként sodorta el, 1942 karácsonyán nem lehettek együtt családjukkal. Hogyan lehet így karácsonyt ünnepelni? – tépelõdtem. Azután minket is utolért az iszonyat.

Azóta megtanultam, hogy karácsony a Krisztusra rászorulók alkalma; ha tetszik, ünnepe. Súlyos ünnep, amelynek mélységeit nem takarhatják el a csillagszórók fényei. Többek között egyház és társadalom nagy találkozási pontja karácsony. Milyen üzenetet közvetítünk a rászorultaknak? Tudja-e az egyház, hogy elsõsorban maga szorul kegyelemre? Azért is, hogy a kegyelem, a krisztusi szeretet követe tudjon lenni.

Jézus csaknem minden példázata, gyógyítása arról tanúskodik, hogy a rászorultakhoz – az elveszett juhtól a tékozló fiúig – jött. Nem hagyja veszni az elveszett juhot, nem elégszik meg azzal, hogy kilencvenkilenc bõven elég, vállalja a fáradságot, a veszélyt az elveszettért.

Ebben az összefüggésben a farizeus és a vámszedõ példázata (Lk 18,9–14) az alapvetõ karácsonyi történet. A farizeus elégedett volt magával – ma úgy mondanánk: jó kereszténynek minõsítette magát –, a vámszedõ irgalomért esedezett, bûnösként.

Nem a minket sújtó félelmünkrõl is szól Jézus Mt 23-ban, amikor a farizeusok tanításának követését, de cselekedeteik elvetését ajánlja? Kövessétek az egyház tanítását, de ne kövessétek reprezentánsai példáját! Karácsony leleplezõ ünnep. Az egyházat is kemény kérdések elé állítja. Nem a mi cselekedeteink, az egykori farizeusokhoz hasonló rendpárti magatartásunk hatott-e a világra, járult-e hozzá a társadalom szekularizálódásához? Mert Jézus nem volt rendpárti. Tisztelte a törvényt, betartását igényelte, de az evangéliumot, a feltétel nélküli szeretetet hozta a világba.

Van-e egyáltalán az egyháznak mondanivalója azok számára, akik a kívánatos családmodelltõl eltérõ életformában élnek? Az elváltak, az újraházasodottak, a csonka családban élõk, a magányosok és – a legújabb, a globalizációra jellemzõ kifejezéssel élve – a szinglik számára? Vagy megrekedtünk a tiltásnál, az ítélkezésnél?

Néhány évtizede film készült a karácsonyi apukáról, aki korban hozzá illõ feleségnél, felnõtt fiúnál kezdi az ünnepet, folytatja kamasz gyerekeknél és édesanyjuknál, míg meglehetõsen kimerülten megérkezik a csecsemõjét szoptató ifjú arához. Lehet mosolyogni, ezért is készült a film, de igen szomorú a történet. És még mindig jobb, mint amikor már karácsonykor sincs találkozás, nemcsak csonkák, hanem teljesen szét is estek a családok.

Az említett sodródó férfimagatartás – több más tényezõvel együtt – hozzájárult az úgynevezett szingli életforma terjedéséhez. Más ennek a csengése, mint a korábbi agglegény és vénleány kifejezésnek, benne van az életforma tudatos vállalása, az önállóság elõtérbe helyezése. Fõleg az a tény, hogy a nõk lépnek erre az útra, õk a tipikus szinglik, váltja ki konzervatív egyházi körök elmarasztaló kritikáját. Pedig sokszor eleve kényszerpálya ez. A szinglik többsége boldogan élne harmonikus családban, de erre kevés esélyt lát a hagyományos férfi és nõi szerepek körüli zûrzavar miatt, nem akar hibázni, csalódni. Adott esetben gyereket is inkább egyedül nevel.

Talán az eddigieknél is meglepõbb gondolat: a szingli életforma, amely a házasság elutasítását jelenti, elõször éppen az egyházban nyert polgárjogot. A szerzetesek, az apácák, a diakonisszák életformájában. Érdemes lenne ezt is mélyebben tanulmányozni: mennyiben volt ez akkor is kényszerpálya, miért esett vissza ma az érdeklõdés ezen életformák iránt, vagy ahol megmaradt, miért maradt meg?

És a legdrámaibb üzenet: a hajléktalanok sorsa. Nem homogén csoport, de sokan éppen a családból szorulnak ki, válnak a folyamat végén hajléktalanná. Számíthatnak-e Jézus mai tanítványaira?!

Azt hiszem, Jézus ott van 2005 karácsonyán is minden rászorultnál. Bizonyára ott van az értékõrzõ keresztény családoknál is. De egész pályája azt bizonyítja, hogy a rászorultakon akart segíteni. Tanítványai Mesternek szólították, joggal. Mûveltségét, felkészültségét, tehetségét ádáz ellenfelei is elismerték. Karriert csinálhatott volna több programmal is. Mégis az elesetteket, a gyengéket, a bûnösöket, a hajléktalanokat választotta. Hozzájuk jött. Értük szenvedett. Karácsonykor indul a történet. Egyház és egyén egyaránt dönthet arról, kit akar követni. És hogyan.

Frenkl Róbert


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Jöjjetek, imádjuk az Urat!
Élõ víz
Nyitott ajtó vagy elszalasztott lehetõség?
Karácsony 2005
Heti útravaló
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Tiltakozás a diszkrimináció ellen
Hol voltak az evangélikusok?
Közlemény a költségvetési szavazás végeredményérõl
Gyülekezetiház-szentelés Terényben
A nevelõotthontól a szószékig
Áldjad, lelkem, az Urat
Keresztutak
Jó szomszédok? Többek: testvérek!
15 év 15 interjú tükrében
Sajtpapír és sorsközösség
Karácsonyi üdvözlet a fjordok hazájából
Evangélikusok
Az elsõ mosolytól az utolsó kézfogásig
Hitvesi háttérszolgálat
A betlehemi csillag nyomában
e-világ
Karácsony -- fa nélkül?
Keresztény szemmel
Pásztornapló
Divide et impera!
Aki angyallal találkozott
A hét témája
Adnánk-e jó mézecskét?
Kihez jön Jézus?!
Idegenek
Történet
Segítõ kezet nyújtani
Karácsonyi gyertyagyújtás határainkon túl
evél&levél
Tisztelt Szerkesztõség!
Közlemények, nyilatkozatok
Örömteli hibaigazítás
A közelmúlt krónikája
Kitüntetés az emberi jogok napja alkalmából
Dr. Nagy Gyula kitüntetése
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Költõavató
Hetvenéves (volt) az Evangélikus Élet
Hogy is írjuk?
Az elsõ magyar szerkesztõnõ: Kánya Emília
Az év leghosszabb éjszakája
A vasárnap igéje
Egyszerûség
Megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme
A születés ünnepe
Végezetre…
Mikor kezdõdik az új?
A Fény és Élet ünnepe
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 52 Kihez jön Jézus?!

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster