EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 52 - Aki angyallal találkozott

Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Aki angyallal találkozott

„És hogy néznek ki az angyalok, tisztelendő bácsi?” – kérdezte az egyik hittanos kisfiú. A fiatal lelkész kinézett a falusi iskola ablakán, tekintete magához ölelte a poros udvart, a kerítés menti kókadt akácfát és a távolabb megbúvó alföldi tanyákat. „Tudod, kisfiam, a Biblia szerint az angyaloknak nincs szárnyuk, és mindig fiatal férfiak. Gábornak, Mihálynak hívják őket. És mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk, ahova Isten küldi őket” – válaszolta. A gyerekek hitetlenkedtek. „De ezen a képen kislány az angyal, és még szárnyai is vannak!” – húzott elő az egyik gyerek egy szentképet. Az egyetemről alig pár éve kikerült fiatalember elgondolkodva nézett maga elé. „Találkoztam egyszer egy angyallal” – mondta csendesen. „Meséljen, pap bácsi!” – kérlelték kórusban a gyerekek.

– Tudjátok, a háború alatt Csongrád megyében voltam segédlelkész. Nagyon nagy terület tartozott hozzám. Három város: Szentes, Csongrád és Kunszentmárton meg sok kis falu, például Fábiánsebestyén meg a tiszazugi falvak, Csépa, Tiszaug és a többiek. Mindenütt alig pár evangélikus élt. A főnököm elmenekült Nyugatra, féltve a háborútól csinos, fiatal lányait. Én akkor még nőtlen voltam, az életemen kívül szinte semmim sem volt még. A szovjet hadsereg hamar átrohant rajtunk, mentek bekeríteni Budapestet. Nálunk sok kárt nem okoztak, csak a motoromat vették el az orosz katonák. Később úgy kellett mondjam: nekik ajándékoztam… Így a félmegyényi területet gyalog, szekéren jártam végig, mikor mit értem el. Nagyon vágytak akkor az emberek Isten után. Féltek. Sokuknak volt a férje vagy a fia a fronton, s nem tudtak semmit a szeretteikről. A templomok mindig tele voltak, éhesek voltak az emberek Isten közelségére.

Történt egyszer, hogy gyalog mentem egyik faluból a másikba. Hogy rövidebb legyen az út, a Tisza gátját választottam. Tempósan lépdeltem, élveztem a magányt, a természetet, és a gát tetejéről messzire el lehetett látni. Egyszer csak elhaladtam egy tábla mellett. Hogy mi volt ráfestve, nem értettem, nem tudtam elolvasni az orosz betűket. Nem sokkal később láttam egy kiégett autót lenn, a gát tövében, de még mindig nem gondoltam semmi rosszra.

Ahogy mentem, egyszer csak egy éles gyerekhang állított meg: „Bácsi, vigyázzon, aknamezőn van!” Abban a pillanatban megdermedtem, és mozdulni sem mertem. Néztem, ki szólt. Lenn, a gát alján, a tavalyról maradt levágatlan kukoricás szélén állt egy olyan tíz-tizenkét éves forma fiú. „Mit csináljak, mi lesz most?” – kérdeztem tőle rémülten. Mire a gyerek: „Bácsi, tegnap esett az eső. A sárban biztosan láthatóak a lábnyomai. A saját nyomaiba lépkedve hátráljon ki, amerről jött. Ahova már egyszer lépett, ott biztosan nincs akna.” Igaza volt a kölyöknek. Így is tettem, és szép lassan, hátrafelé elhagytam az aknamezőt. Közben hideg veríték gyöngyözött a hátamon a félelemtől. Mikor nagy sokára újra biztonságban voltam, kerestem a gyereket, gondoltam, megköszönöm neki, hogy gyermek létére ilyen bölcs tanáccsal látott el. De meglepetésemre a fiú eltűnt. Ahogy mondják, mintha a föld nyelte volna el. A gát tetejéről jó volt a kilátás, de a fiút sehol nem láttam. Sem akkor, sem azután.

Istennek adtam hálát azért, hogy ott és akkor a halál torkából mentett meg. És ma már tudom: egy igazi angyalt küldött a megsegítésemre.

A fiatal lelkész, aki angyallal találkozott, az édesapám volt.

Lupták György


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Jöjjetek, imádjuk az Urat!
Élő víz
Nyitott ajtó vagy elszalasztott lehetőség?
Karácsony 2005
Heti útravaló
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Tiltakozás a diszkrimináció ellen
Hol voltak az evangélikusok?
Közlemény a költségvetési szavazás végeredményéről
Gyülekezetiház-szentelés Terényben
A nevelőotthontól a szószékig
Áldjad, lelkem, az Urat
Keresztutak
Jó szomszédok? Többek: testvérek!
15 év 15 interjú tükrében
Sajtpapír és sorsközösség
Karácsonyi üdvözlet a fjordok hazájából
Evangélikusok
Az első mosolytól az utolsó kézfogásig
Hitvesi háttérszolgálat
A betlehemi csillag nyomában
e-világ
Karácsony -- fa nélkül?
Keresztény szemmel
Pásztornapló
Divide et impera!
Aki angyallal találkozott
A hét témája
Adnánk-e jó mézecskét?
Kihez jön Jézus?!
Idegenek
Történet
Segítő kezet nyújtani
Karácsonyi gyertyagyújtás határainkon túl
evél&levél
Tisztelt Szerkesztőség!
Közlemények, nyilatkozatok
Örömteli hibaigazítás
A közelmúlt krónikája
Kitüntetés az emberi jogok napja alkalmából
Dr. Nagy Gyula kitüntetése
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Költőavató
Hetvenéves (volt) az Evangélikus Élet
Hogy is írjuk?
Az első magyar szerkesztőnő: Kánya Emília
Az év leghosszabb éjszakája
A vasárnap igéje
Egyszerűség
Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme
A születés ünnepe
Végezetre…
Mikor kezdődik az új?
A Fény és Élet ünnepe
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 52 Aki angyallal találkozott

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster