Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Egyház és külügyek? Csupán első pillantásra tűnhet furcsának ez a társítás. Valójában nem meglepő, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodáján belül Ökumenikus és Külügyi Osztály is működik, hiszen egyházunk sok szállal kötődik a külhoni testvéregyházakhoz, különféle nemzetközi szervezetekhez. Találkozásunkkor erről is szólt beszélgetőtársam, az osztály eddigi vezetője. Szirmai Zoltánné csaknem másfél évtizeden át, nyugalomba vonulásáig volt otthon a külügyekben.

– Több évtizede ismerjük egymást, mégsem tudom, vajon miért szólítja mindenki Matinak.

– Egy fiatalok számára rendezett társasági összejövetelen – ahol megismertem későbbi férjemet, Szirmai Zoltán lelkészt – édesanyám is ott volt. Ő kedvességből Katinak szólított. Zoltán ekkor megkérdezte tőlem: „Mondja, végül is hogy hívják, Katinak vagy Margitnak?” „Margitnak” – feleltem. A Mati nevet ezután ő alkotta, a Margit és a Kati keresztezéséből. Így lettem és maradtam azóta is Mati.

– És Szirmai Zoltán, sokak Zoli bácsija, azóta is hű társa.

– 1962. május 5-én házasodtunk öszsze. Két gyermekünk született, László 1965-ben, ő orvos lett, és Andrea, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol–amerikanisztika szakán végzett.

– Papnéként milyen volt az élete egy nagy budapesti gyülekezet – a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség – lelkésze mellett?

– Kezdetben a férjemmel közösen mentünk családlátogatásokra. Természetesen később is igyekeztem minél aktívabban részt venni a gyülekezet életében és lehetőségeimhez mérten segíteni férjem szolgálatát, de sokat jelentett, hogy közösségünk tagjai megértik és elfogadják, hogy a számos munkahelyi elfoglaltság mellett nem lehetek ott annyi eseményen, amennyin szeretnék.

– Hogyan került az ökumenikus és külügyi osztály élére, és hol dolgozott korábban?

– A Külkereskedelmi Főiskola elvégzése után a Metrimpex nevű külkereskedelmi vállalatnál dolgoztam, majd impresszárióként tevékenykedtem a Nemzetközi Koncertigazgatóságnál. És bár szerettem itt dolgozni, mert hasznát vehettem német- és angolnyelv-tudásomnak, továbbá sok emberrel találkozhattam, ráadásul érdekes, változatos feladatokat kellett megoldanom, mégis, amikor egy üzletkötői állást ajánlottak, visszatértem a Metrimpexhez. Úgy gondoltam, így több idő jut a családomra. Innen kerültem azután az evangélikus egyházba. Hivatalosan 1993. január 1-jével kezdtem el itt a munkát, amikor a bajor–magyar partnerkapcsolat kiépítése miatt szükségessé vált egy kapcsolattartó alkalmazása. A feladatra D. dr. Harmati Béla püspök kért fel, aki már hosszú évek óta ismert, és tisztában volt nemcsak azzal, hogy az egyház számomra nem ismeretlen közeg, hanem azt is tudta, hogy nem ijedek meg attól sem, ha szervezési feladatokat kell megoldanom.

– Nem hallgathatjuk el, hogy Ön nem „csupán” a bajor–magyar kapcsolatok kiépítésén fáradozott, hanem magát a külügyi osztályt is létre kellett hoznia.

– Mindaddig nem létezett olyan külön osztály, amely a külfölddel kapcsolatos ügyekkel foglalkozott volna. Ezeket a tennivalókat a külügyi titkár és a külügyekért felelős püspök – ekkor D. dr. Harmati Béla – intézte. A bajor–magyar kapcsolatok mindenesetre akkor, közvetlenül a rendszerváltozás után nagyon fontosak voltak egyházunk számára.

Ennek az összefogásnak a gyümölcse a magyar és német óvodák, iskolák, gyülekezetek közötti együttműködésben és mély, őszinte emberi kapcsolatok, barátságok kialakulásában mutatkozik meg. Szeretném felhívni lapunk olvasóinak figyelmét arra, hogy eredményeink jelentéseken és írásos beszámolókon kívül más módon is rögzíttettek: 2000 őszén egy magazint adtunk ki és juttattunk el többekhez, WIR – Bayern und Ungarn: gemeinsam lutherisch, magyarul Mi – Bajorország és Magyarország: együtt evangélikusok címmel. Ez a kiadvány ismertebbé vált, mint az a szívemnek ugyancsak kedves filmes CD – a Partnerschaft 1992–2005 –, amelyet a Zákeus Média Centrum munkatársaival készítettünk. Egész Németországot bejártuk; magam riporterként tehettem fel kérdéseimet a bajor–magyar kapcsolatok kialakításában fontos szerepet betöltő német illetékeseknek.

– A bajor–magyar kapcsolatok kézben tartásán kívül milyen egyéb feladatokat kellett ellátnia Önnek, illetve a külügyi osztálynak?

– Természetesen nemcsak Németországgal, hanem például finn, erdélyi és svéd testvérekkel is felvettük és ápoltuk a kapcsolatot. Intéztük a magyar résztvevők utazását, amikor külföldi teológiai konferenciákra igyekeztek. Előfordult, hogy százötven utunk is volt egy évben… Emellett olyan egyházi szervezetekkel is együttműködtünk, mint például a Lutheránus Világszövetség, a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat vagy a Martin-Luther-Bund, továbbá intéztük a külföldi ösztöndíjat nyert teológushallgatók adminisztrációs ügyeit. Igazán sok feladat szakadt a nyakunkba a rendszerváltozás után, amikor számos nemzetközi egyházi szervezet képviselői gondolták úgy, hogy egy-egy teológiai konferenciát Magyarországon lehetne a legkedvezőbb feltételekkel lebonyolítani.

– Nem is győzte egyedül…

– Köszönettel tartozom segítőtársamnak, Schulek Editnek, akivel együtt már könnyebb volt megfelelni az elvárásoknak. Ő a távozásom után is marad, az én helyemen pedig ezentúl Cselovszkyné Tarr Klára fog dolgozni. Szép éveket tölthettem itt, de örömmel adom át a tennivalókat.

– Tervezi-e már, hogyan fogja tölteni a napjait ezután?

– A jövőben szeretnék többet pihenni, feltöltődni, koncertekre járni, olvasni. Természetesen kész vagyok segíteni bárhol, ahol szükség van rám, a családban, az unokák mellett vagy épp egyházunkban.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::