Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az induló esztendő évi igéje – „Én újat cselekszem…” – idézte emlékezetembe a Jézus újat hoz, azaz JÚH című, néhai kiskőrösi gyülekezeti újság több mint három évtizeddel ezelőtti kálváriájának tanulságos történetét. Azóta jócskán felnőtt egy új nemzedék egyházunkban, így az „újszülöttek” okulására – a múltban, a jelenben és a jövőben való jobb tájékozódás érdekben is – érdemes felidézni az egyházi közelmúlt tényeit, fényeit és árnyékait.

A hetvenes évek közepét írtuk, amikor Kiskőrösön egy lelkes ifjú segédlelkész, Győri János Sámuel szolgálata egyre több fiatalt vonzott a gyülekezetbe. Személyes élményeim is vannak erről a kis ébredésről, melynek gyümölcsei máig megízlelhetőek Kőrösön. Akkortájt, többek között, egy faliújság is indult a gyülekezeti házban a sokat sejtető Jézus újat hoz címmel. Anyagát írógéppel, indigóval, négy példányban sokszorosították, ami viszont már komoly merényletnek számított az akkori államhatalommal szemben, így a rend beépített, éber őrei közbeléptek. A piszkos munkát – jól bevált recept szerint – az egyházkerület püspökével végeztették el, aki érdes szavak kíséretében Békéscsabára száműzte túlbuzgó segédlelkészét.

Ily módon a JÚH látszólag vágóhídra került, de hamarosan Békéscsabán is megelevenedett az ifjúsági élet, tehát Jézus mégis csak újat hozott, alkalmasint akaratlan állami egyházügyi hivatali „segédlettel…”

Mindenesetre a büntetés – a Kiskőrösről Békéscsabára való áthelyezés – önmagában érdekesen színezi a Káldy Zoltán püspökről alkotott meglehetősen egyoldalú, sematikus képet. Idén májusban lesz húsz éve, hogy a déli kerület sokak által rettegett vezetője súlyos betegségtől megtörten elment közölünk. Közel négy évtizedes szolgálatának/uralmának értékelése egyházunk, egyházkerületünk nem könnyű kötelezettsége. Ebben az összefüggésben példa- és modellértékű Reuss András professzor bölcs hangú megemlékezése az Evangélikus naptárban (120. o.), aki éveken át dolgozott Káldy Zoltán közelében, a Puskin utcai külügyi hivatalban.

Tudom, többek szerint még hiányzik a szükséges történelmi távlat az objektív értékeléshez, így egyházkerületünk novemberi közgyűlése sem mert egyelőre pályázatot kiírni ebben a kényesnek tűnő témában. Még sokan vagyunk „Káldy-túlélők”, erősek még a személyes emlékek, akadnak még mindig sajgó sebek… Másrészt viszont éppen ez a nyilvánvaló tény sürgeti, hogy éljünk az úgy nevezett „oral history”, azaz szóbeli emlékezés lehetőségével. Használjuk ki a még közöttünk élő szem- és fültanúk nyújtotta lehetőséget, azt, hogy test- és „lélekközelből” ismerték a püspököt és korát. Egyházunk szegénységi bizonyítványa lenne, ha közelmúltunk történelmét csak BM-akták és tartótisztek jelentései alapján próbálnánk megérteni és értékelni.

E rövid egyháztörténeti kalandozás után térjünk vissza évi vezérigénkhez, az ézsaiási prófécia ígéretéhez: „Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok!” (43,19a)

Mi lehet az a kibontakozó új, amit 2007 hozhat nekünk? Manapság az „új” nem feltétlenül tűnik kívánatosnak sokak szótárában, hiszen az újítás, az úgynevezett „reformok” szinonimája a megszorítás lett hazánkban…

Mi az, amitől valóban más, igazán új lehet az Úr 2007. esztendeje? Pontosítsuk a kérdést: kitől lehet újjá 2007? Éppen tőle, az Úr Jézustól, akinek névnapját ünnepelve léphettünk az új évbe.

Új, ahogyan ő lépett be az emberiség történelmébe: alázatosan, kicsiny gyermekként, de mégis megmozgatva az ég csillagait, a bölcsek, a pásztorok szívét és lábát.

Új, ahogyan ő szólalt meg, amint a Hegyi beszéd végén olvashatjuk: „…úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.” (Mt 7,29)

Új, ahogyan ő kezelte a bűnt és a bűnös az embert: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,11)

Új, ahogy ő értelmezte a törvényt: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért, tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” (Mk 2,27–28)

Új, ahogyan ő viszonyult az emberi nyomorúsághoz: „…meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.” (Mt 14,14)

Új, ahogyan ő mobilizálta tehetetlen tanítványait, akik el akarták küldeni az éhes tömeget: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” (Mt 14,16)

Új, ahogyan ő viszonyult a világi hatalomhoz: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” (Mt 22,21)

Új, ahogyan ő hirdetett valódi rendszerváltást tanítványainak: „…akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk… (…) De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok…” (Mk 10,42b.43)

Új, ahogyan ő megélte a szeretet új parancsolatát: a lábmosástól a kereszthalálig.

Új, ahogyan ő betöltötte ígéreteit: a feltámadástól a pünkösdi Lélek ajándékáig.

JÚH – Jézus újat hoz 2007-re is.

1. ú. é. k. – Benne új évet/életet kezdhetünk 2007-ben.

Gáncs Péter püspök, Déli Egyházkerület

::Nyomtatható változat::