Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (Róm 8,14)

Vízkereszt ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten gyermekeit az élő Igéről és a keresztségről tanítják a Szentlélek világosságában, mivel minden kegyelmet nyert bűnös a megtérésekor megkapja az Atya-Fiú Lelkének az ajándékát. „Az a megtérés, amikor hiszem Isten igéjét, amely vádol, hogy Isten előtt elkárhozott bűnös vagyok. És mégsem esem kétségbe, hanem Krisztusra hagyatkozom. Kegyelmet, segedelmet nála keresek, s találok is!” (Luther) Vízkeresztkor Isten s a vele egylényegű Krisztus dicsősége jelent meg e világban: „Az Ige testté lett, közöttünk élt, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét…” (Jn 1,14) Urunk megkeresztelkedésekor jelen volt a teljes Szentháromság: megnyílt a menny, és Jézus „látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll”. S onnan hallatszott e kijelentés: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,16.17) Krisztus dicsőségének hordozói e világban a keresztények, ha értelmes istentiszteletként odaszánják egész életüket Isten akarata cselekvésének, „hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12,2). Mindezt az ő Lelkének a vezérlete alatt felismerhetjük, ha józanul gondolkozunk a tőle kapott hit mértéke szerint, és kegyelmi ajándékainkkal a gyülekezet egysége érdekében szolgálunk! A zsidó Péter apostol a pogány Kornéliusz házában a szemtanú hitelességével hirdette az Úr Jézus halálának és feltámadásának örök evangéliumát, s az igehallgatás közben megkapták a Szentlélek ajándékát. Ma sincs másként; a hit hallásból van a Krisztus beszéde által! Péter „úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében” (ApCsel 10,48). Ennek egyik előképe a választott nép csodás átkelése: az Úr szövetségládája a folyó közepén a közöttük lévő élő Úristent jelképezte, „és mindaddig száraz volt a meder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelt a Jordánon” (Józs 3,17). Pál a tévtanításoktól félti mindazokat, akik megismerték Isten titkát: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.” És „erősödjetek meg a hit által” (Kol 2,6.7)! Az „együgyű” kisgyermekek példaképeink lehetnek Isten országának hittel, ajándékként való elfogadásában: „Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket” (Mk 10,16) igéjével. Így szól az Úr: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz (…)?” (Jer 23,29) S Jézus válasza: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre…” Az evangélium meghasonlást támaszt még a legkisebb közösségben is; Jézus neve megosztja az embereket: „Meghasonlik az apa a fiával (…), az anya a leányával” (Lk 12,49.53), ha nem az Isten élő Lelke „űzi” mindannyiukat, „aki által kiáltjuk: »Abbá, Atya!«” (Róm 8,15) Imádkozzunk titokban és tömören: „Mi Atyánk…” (Lásd Mt 6,9–13!) „Ilyen egyszerűen tanítsa reá a családfő háza népét…” (Luther) „Mi Atyánk, (…) / Dicsőség itt és odafenn / Néked, jó Istenünk! Ámen.” (Lásd EÉ 72,1–9!)

Garai András

::Nyomtatható változat::