Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek Ura!” (Zsolt 69,7a) A bibliaolvasó Útmutató alapján bukkantam erre az igére. Meg is döbbentem egy pillanatra. Vajon meg tudunk-e felelni ennek az elvárásnak? Nem szégyenkeznek-e miattunk rokonaink, barátaink, ismerőseink, Krisztusban hívő vagy hozzá igyekvő testvéreink? Tudunk-e példaképek lenni?

Különös pszichológusi felfogásról olvastam egy szakkönyvben: „Azt teszem, amit teszek, és te azt teszed, amit teszel. Nem azért vagyok a világon, hogy a te elvárásaid szerint éljek. És te nem azért vagy a világon, hogy az enyéim szerint élj. És ha véletlenül megtaláljuk egymást – csodálatos. Ha nem, akkor nem lehet semmit se tenni.”

Szerencse, hogy mi, Istenben hívő emberek nem így gondolkodunk. Az idézet egy részlete igaz: nem azért vagyunk a világon, hogy mások sajátos elvárásainak megfeleljünk. Nekünk Istennek kellene megfelelnünk, de erre nem vagyunk képesek. Ő lehajol hozzánk, keres bennünket, és ha hagyjuk, meg is talál. Egymást is meg kellene találnunk, és jó lenne, ha ez nem a véletlen műve lenne, hanem tudatos keresés a felülről jövő kegyelem által. A mi kötelességünk nemcsak az, hogy keressük és szeressük embertársainkat, hanem bizonyítsuk is be: mi igyekszünk Isten akarata szerint élni.

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) Vajon ismerünk-e olyan embert, aki látva a mi életünket, úgy döntött, hogy ezután ő is hitben szeretne élni, mert érdemes? Ismerünk-e olyan embert, aki ránk tekintve szégyelli, hogy ő keresztény? Nagy a felelősségünk másokkal, de magunkkal szemben is.

Figyeljünk Jézusra, aki így tanít bennünket: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.” (Mt 5,14–15) Ne hagyjuk elaludni a lámpást!

Csaba Piroska

::Nyomtatható változat::