Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Egy igazi, szépen kialakított turkáló különálló, gyönyörű kis világ. Az angol, német vagy holland ruhákkal, játékokkal vagy akár könyvekkel feltöltött oázis csodálatos lehetőségeket nyújt a mindennapi embernek. Mik ezek a lehetőségek?

A turkálóban egyrészt kiélhetem minden vadászösztönömet. Nincs annál fenségesebb érzés, mint amikor ráakadok egy szenzációs darabra: egy márkás farmerra, egy jó minőségű szoknyára. Másrészt hatalmas erejű csapást mérhetek a fogyasztói világ környezetromboló erőire: nem veszek ócska és olcsó – új – vackot, amelyet hamar ki is dobhatok, növelve a világot beborító szemétmennyiséget. Inkább újrahasznosítom a minőségi darabokat: amit más már megunt Hollandiában, az kivirul, és új életet kezd rajtam. Arról már nem is szólok, hogy mennyivel olcsóbb és mennyivel egyedibb, mint bármi más a piacon. Ja, és szép is, mert újrahasznosítani csak a jó minőségű árut lehet. Még szerencse, hogy ami Nyugaton épp kiment a divatból, az ideszállítva épp bejön…

Az egyik fővárosi kis boltocska itt a közelünkben azonban még ennél is többet nyújt. A forgalmas utcáról belépve a parányi kis helyiségbe elvarázsol az indiai gyöngyök, a selymek, a tüllök, a bársonyok, a sálak és a gyöngysorok lazán összedobott, jókedvű, nőies világa. A háttérzene egészen szolid, szinte nincs is, az eladólány nem tolakszik, csak felkérésre mond véleményt, azt is épphogy, amúgy mosolyogva olvas.

A sarokban egészen apró próbafülke szoknyákból és sálakból álló függönnyel, meleg fény, tükör, a barackszínű falon apró virágminta. És oldalt, a függöny rejtekében szemmagasságban egy felhívás. Vagy plakát? Valami szöveg mindenesetre. Olvasom: „Kedves testvérem az Úrban! Ha abortusz után az alábbi tünetekből többet is átélsz: ha gyakran tör fel belőled a sírás, ha bűntudatod van, ha örömtelen vagy, ha nem múlik a gyász és a bánat, akkor tudd, hogy minderre van gyógyulás.” Mert van segítség, van egy telefonszám, van egy e-mail cím, van kihez fordulni, és lehet újra örömben, „megbocsátottan és szabadon” élni.

Egy – utólag megtudtam: evangélikus – tuributik-tulajdonos gondolt erre. Jó helyre tette ki a jó hírt.

Ittzés Szilvia

::Nyomtatható változat::