Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róm 8,28a)

Kopott lakótelepi házak tövében a béke szigete – ez a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség deszkatemploma. A kinti nyári hőség után a test és a lélek is felüdül e falak között. A Kaláka együttes a Kaláka folkfesztivál keretében itt tartotta első jótékonysági koncertjét 1997-ben; idén ismét ez az istenháza adott helyt a nemes kezdeményezésnek.

A testvérpár – Gryllus Dániel és Vilmos – „…amikor az atyafiak együtt muzsikálnak” című, július 14-én rendezett koncertje sokakat csábított a templomba. Az érkezők között volt Benkő György nyugalmazott református esperes is, aki örült, hogy találkozhatott egykori iskolatársával, idősebb Gryllus Vilmossal és annak gyermekeivel. „Az öreg keresztény annyi apró dolognak tud örülni!” – fordult felém, és a kezdésig mesélt a hitről és az életről lelkesen, csillogó szemmel. Megérintettek a szavai, csakúgy, mint a nagy sikerű koncert utáni spontán felszólalása. Köszönő szavakkal fordult a fellépő művészekhez, és arról beszélt, hogy időt kell szánnunk a megállásra, a pihenésre és a töltekezésre – mondotta–, mert csak az tud boldog örvendezéssel zsoltárokat énekelni, aki így cselekszik. A Gryllus testvérek lehetővé tették, hogy ne csak az ajkunk, hanem a szívünk is mosolyogjon, és belső örömöt sugározzunk mások felé.

A jótékonysági hangverseny hallgatói szinte még ki sem tették a lábukat a templomból, amikor egy csoport érkezett, így a koncert közönsége után – akik Pintér Zoltán gondnok rövid beszámolóját hallgathatták meg – ők is megismerhették a deszkatemplom történetét. A vendégeknek a gyülekezet lelkésze, dr.Kádár Péterné mesélt arról, hogy a gyülekezet azért viseli a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség nevet, mert a törökdúlás idején, amikor pestis pusztított, a lakók ide, az akkor még külvárosi területre temették halottaikat.

Az egyházközség 1554-ben alakult; 1698-ból származik az a dokumentum, amely itt álló templomról tesz említést. Az első úgynevezett deszkatemplomot 1724-ben emelték, 1937-re azonban úgy elöregedett, hogy le kellett bontani. A gyülekezet úgy határozott, hogy az új épület is fából készíttessék. „Ezen deszkatemplom tartassék fenn a legjobb karban időről-időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét-hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendenek… Ha megégne is az, az alapjából deszkából és fából építtessék fel” – vetette papírra Bató István tehetős miskolci polgár. A fából való építtetés okát a lelkésznő így nevezte meg: emlékeztetés mulandóságunkra. A templomot – amelyet Szeghalmi Bálint tervezett, és amely Erdélyből hozott fából épült – 1938. szeptember 19-én szentelték fel.

1. december 4-re virradóra felgyújtották, és porig égett. A tragédia az egész gyülekezetet megrázta, összefogtak az újjáépítés érdekében. A Simon Gábor építész, Puskás Péter vezető tervező és a főkivitelezők, Szalay Antal és Szalay Antalné irányításával végzett, kétszázmillió forintos költségvetésű munka 1999-ben fejeződött be, május 2-án szentelték fel a régi-új, száz ülőhellyel bővült templomot. A miskolc-tetemvári gyülekezetnek mintegy ezer felnőtt egyházfenntartó tagja van; az általuk működtetett Jókai Mór Református Általános és Alapfokú Művészeti Iskolát körülbelül ötszáz kisdiák látogatja.

GaZsu

::Nyomtatható változat::