evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Ribár János esperes tavasszal megjelent könyvét, amelyet ajéndékba kaptam, nem tudtam letenni. Nagyheti és húsvéti töltekezés volt ez számomra, különösképpen azért, mert – adottságaim folytán – nem tudom elhagyni az otthonomat. Az első olvasás után másodszor is böngészve vettem kézbe.

Méltatni a könyvet nem lenne szép tőlem, hiszen Gáncs Péter püspök a kötet bevezetőjében Köszönő köszöntő címen ezt már megtette (EvÉlet 2007/13. szám, 10. oldal); püspökünket „überelni” pedig nem kívánom, de nem is lenne illendő.

Ami azonban engem külön is megkapott, azt néhány mondatban elmondanám.

A 40. és a további oldalakon, de másutt is foglalkozik a hivatott szerző a tanatológiával, vagyis a halállal és annak okaival foglalkozó tudománnyal. A szakembereknek ez ismerős, de a szélesebb közönség nemigen olvashat e témáról. Nos, a kötet közöl e tárgykörben népszerű formában megírt, egyben tudományos ismereteket. A szerző tiszta hitbeli állásfoglalásai egyéb kérdésekben is szinte tananyagként lennének használhatók az egyházi iskolákban, sőt valamennyi – népünk életéért felelősséget érző – oktatási intézményben.

Itt csak néhány oldalszámra hívom fel a figyelmet – a teljesség igénye nélkül. A 23., 63., 76., 82., 113., 121., 150. oldalon kezdődő anyagokat említem. Címeket szándékosan nem írok – talán felcsigázom olvasóink érdeklődését, hogy utánanézzenek, elolvassák, és épüljenek belőlük.

Meleg szeretettel ajánlom a kötetet – még akkor is, ha az idők folyamán újságunkban is olvashatták az egyes anyagokat – lelkészeknek, felügyelőknek, ifjúságunkért, népünkért felelősséget érzőknek, valamint közép- és felsőfokú oktatási intézmények diákjainak.

Köszönjük a szerzőnek ezt a szolgálatát, és köszönjük, hogy egyházközsége felkarolta a kiadást.

„Csak prédikálj és írj!” – szólhat a biztatás.

Én is köszönöm testvéri szeretettel:

Ódor István (Budapest)

::Nyomtatható változat::