Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)

Szentháromság ünnepe után a 7. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az Úristen örök szeretet„vendégségéről” tudósítanak, a háznép asztalközösségéről készült néhány „történelmi” előkép felvillantásával. Ugyanis a pogányokból lett keresztények Isten újszövetségi népének tagjai, ahol ő kormányoz, és hit által örök életre hív: „Ízleljétek meg, és lássátok, hogy jó az Úr: boldog az az ember, aki benne bízik.” (Zsolt 34,9; LK) Az egyház alapja és feje is: Krisztus, és ő „saját kezűleg” vendégeli meg Isten háza népét: „Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.” Jézus nem akart „kenyérkirály” lenni, de ez a tette jel volt: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” (Jn 6,11.14) Az első gyülekezet így élt: „…házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép.” (ApCsel 2,46–47) Ezékiás meghirdette a rég elhanyagolt páskaünnepet; s utána megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét: „Ünnepi lakomát tartottak hét napig, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az Urat.” (2Krón 30,22) Isten menyegzőt készített Fiának, s az első, eredménytelen, névre szóló meghívást követte egy mindenkinek szóló, végső lehetőség; ezért a résztvevők között vannak gonoszok és jók egyaránt. De aki nem Isten elhívása szerint, a hit és megtérés által él, az kivettetik a királyi menyegzőről: „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14) Az Úr boldog jövőt és áldást ígér ószövetségi, választott népének most: „…úgy határoztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek!” (Zak 8,15) Az úrvacsorából való részesedés kettős szeretetközösséget hoz létre: Krisztussal és az úrvacsorai gyülekezet tagjaival – „Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.” (1Kor 10,17) Reformátorunk így tanít: „Ahol azt látod, hogy a szentségeket helyesen szolgáltatják ki, biztosan tudhatod, hogy Isten népe van ott. Mert ahogy az ige jelzi az egyházat, ugyanúgy a keresztség és az úrvacsora is. Ha e hited jól gyakorlod s erősíted, meglásd: milyen boldog, gazdag, menyegzői lakomát készít oltáránál Istened!” Jézus utolsó páskavacsoráját (lásd Lk 22,14–18) azonnal követte az első úrvacsora: „Ez az én testem… ezt cselekedjétek… E pohár az új szövetség az én vérem által… ” (Lk 22,19–20) Isten szeretet-„vendégségének” ezek az előképei a Bárány menyegzőjén teljesednek be. Gyülekezetének ott megadatik kegyelemből, hit által, Jézus érdeméért, „…hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. (…) Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” (Jel 19,8.9) Addig: „Szent asztalod ma készen áll. / Itt vagyunk, mert te meghívtál, / És hálás szívvel borulunk / Most eléd, Megváltó Urunk.” (EÉ 312,1) Te is tedd ezt, hogy ne légy örökre idegen!

Garai András

::Nyomtatható változat::