e-világ

Hozzászólás a cikkhez

A Bocs Alapítvány az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel együttműködve idén tavasszal rendezte meg a Fenntarthatóság és globalizáció című ismeretterjesztő képzését, melynek vezérgondolata az volt, hogy mindenkinek joga van a globalizáció kihívásaira felkészítő képzésre.

Az Evangélikus Élet környezetvédelmi rovata az elmúlt években többször is foglalkozott a globális képzés fogalmával, amely a környezeti nevelés, békére nevelés, emberi jogi képzés, nemzetközi fejlesztési-segítségnyújtási képzés, interkulturális és demokráciára nevelés együttese egy adott helyzetben élő közösség részére. Magyar keresztényként átérezhetjük felelősségünket azok iránt az embermilliárdok iránt, akik nálunk rosszabb anyagi körülmények között élnek, és akikre a globalizáció révén a mi életmódunk és fogyasztásunk is hatással van. Az Európai Unió tagjaként pedig Magyarország köteles támogatni a szegény országokat. Vajon tudjuk-e, hogy adónkból miként lehet ez igazán hatékony segítség? A globális képzés szemléletmódja és eszközei ezekben a kérdésekben próbálnak segíteni.

Az alábbiakban az idei kurzus előadóinak egy-egy gondolatát felidézve mutatom be, hogy a hét péntek délutánból álló budapesti, illetve ezzel párhuzamosan Székesfehérváron, Szegeden és Szombathelyen megtartott kurzusokkal hogyan fejlődött tovább a globális képzés nemzetközi programja Magyarországon.

Simonyi Gyula közgazdász, teológus, a Bocs Alapítvány elnöke interneten is elérhető számítógépes animációkkal mutatta be, hogy a Föld országai milyen mértékben terhelik túl környezetüket. Társadalmaink fenntarthatatlanságának a túlfogyasztás és a túlnépesedés a két legfőbb oka. Míg a 20. század végéig biológiai létalapunk, a művelésbe vont termőföld területe nőtt, addig mára már csökkenő tendenciát mutat. Ezzel szemben a Föld népessége – bár lassuló ütemben – de még mindig rohamosan nő, tehát csökken az egy főre jutó termőföld. Egyszerű, jól megjegyezhető hasonlattal élve az emberiség növekedése közben már „beverte a fejét a plafonba”, a Föld eltartóképességének a határához értünk. Ezt mutatja be a mellékelt ábra.

E veszélyes növekedésnek a nem anyagi gazdagságra törekvésre való átállással és a Földünk egyes területein nagy méreteket öltő nem kívánt gyermekfogantatások visszafogásával, azaz józan családtervezéssel lehet ellene menni. Az ilyen tudatformálást célzó programok támogatása hatékony segítség végső soron az egész emberiség jóléte érdekében.

Varga Attila és Jakab György, az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet munkatársai a pedagógia felelősségéről, az emberi gondolkodásmódokról beszéltek. A modern kor tudományos-technikai fejlődésbe vetett hite után a posztmodern gondolkodás számol azzal, hogy jólétünk bármikor véget érhet, akár katasztrófákkal is. Kiszámíthatatlan a jövő: nem tudjuk például, hogy az éghajlatváltozás következtében milyen mértékű népvándorlások, háborús konfliktusok lesznek. Az oktatásban már nem elég csak tárgyi ismereteket közvetíteni, a multikulturális környezetben kialakult értékválságban jó erkölcsöt is át kell adni. Előtérbe helyeződik a nevelésben a problémamegoldó készség fejlesztése, a csapatmunkában, helyi környezetvédelmi akciókban való részvétellel megszerzett tudás.

Takács Sánta András, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa négy fő globális környezeti problémát mutatott be (éghajlatváltozás, édesvízkészletek változása, tömeges fajpusztulás, ózonréteg elvékonyodása), amelyekről egyre inkább felismerjük, hogy nagyrészt az emberi tevékenység következményei. Az egyik legalapvetőbb tennivalónk e problémák miatt is a gazdasági növekedés szükségességének szemléletével való szakítás.

Lányi András filozófusnak, az ELTE Társadalomtudományi Kara oktatójának számomra egyik legemlékezetesebb gondolata, hogy a fenntartható társadalmak kialakulásához elengedhetetlen a közösségszervezés, hogy egyáltalán legyen helyi politika, azaz egy település, egy régió, egy ország közös céljairól való megegyezés. A globalizáció mozgatói a nemzetközi vállalatbirodalmak, amelyek például a helyi piacok megszűnésének irányába hatnak, s így a helyi közösségek szerveződését is befolyásolják.

Kajner Péter közgazdász, a Szövetség az Élő Tiszáért elnökségi tagja főként a magyar vidékgazdaság jelentőségéről beszélt. Magyarország jelenlegi természeti adottságaira még erős, helyi önfenntartó közösségeket lehetne szervezni, amelyek a globális gazdasági-kereskedelmi rendszerek válsága esetén különösen felértékelődhetnek.

A képzésen átadott szemléletmód és tudás véleményem szerint jó eszköz arra, hogy amíg Isten éltet, addig erőt, szeretetet tőle kérve munkálkodjunk a világ jóléte és békessége érdekében, ahogyan meghagyta ezt a babiloni fogságba hurcolt zsidóknak is: „Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jer 29,7)

Ő új, örök közösségbe emeli a hozzá térőket, amelyet már ebben a világban alkalmassá tesz az embertársainkért és környezetünkért való felelősségvállalásra, hogy jó cselekedeteink által is magához vonzzon minden embert.

Biczó Dénes

::Nyomtatható változat::