Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Andorka Rudolf szociológusra emlékeztek június végén halálának tizedik évfordulója alkalmából a Farkasréti temetőben. A professzor a Deák téri gyülekezet tevékeny presbitere, egyházunk 1991–1997 közötti zsinatának nem lelkészi elnöke, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) Bizottságának elnöke volt.

Tíz éve a temetésén – társadalmi megbízatásainak is köszönhetően – nagy gyászoló tömeg búcsúztatta. A mostani megemlékezés a legszűkebb családi és gyülekezeti körben történt.

A reménység evangéliumát Gáncs Péter püspök hirdette Lk 19,10 alapján. Andorka Rudolf Krisztus által megtalált ember volt, halálával nem veszett el, hanem előrement. Tudós szociológusként maga is az elveszetteket, a szegényeket kereste, ügyüket képviselte. Közös sírban nyugszik Eszter lányával, aki a kallódókért áldozta életét. Mindketten megtapasztalhatták, milyen nehéz a kicsinyekkel és az elesettekkel foglalkozni. Igénk szerint az Emberfia nemcsak keresi, hanem meg is tartja az elveszetteket. Az ő megtartó kezében tudjuk Andorka Rudolfot, és szeretettel őrizzük emlékét és szellemi örökségét – mondta a püspök.

Cselovszky Ferenc lelkész az emberi életútra emlékezett. Csak utalt madridi nagykövetünk kisfiára, a családjával együtt kitelepített fiatalemberre, a forradalomban részt vevő egyetemistára, az ezért néhány hónapos börtönbüntetését töltő rabra, a tudományos pályán szárnyát bontogató szakemberre, az egyetemi oktatóra. Emlékezése személyessé vált, amikor a szociológiai kutatásokat is végző egyetemi rektorra gondolt vissza, aki a kilencvenes évek elején egy féléves tárgy előadásával a teológiai hallgatók figyelmét igyekezett ráirányítani a szociológiai szempontokra, ezzel is formálni világszemléletüket. Még a vizsgán is – rektori dolgozószobájában – a számonkérés után a tanítást tartotta fontosnak, amikor kedvesen kiegészítette a jelölt feleletét, bővítve ismereteit az adott témakörben.

A temetői emlékezés gazdagította az egybegyűlteket, s az előrementekkel való viszontlátás reménységével búcsúztak egymástól.

Zalán Péter

::Nyomtatható változat::