Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Közel hét év után ismét lelkipásztorok – köztük egyházvezetők – népesítették be a Parlament felsőházi termét. 2001. június 28-án A vidék lelke az egyház címmel rendezett tanácskozást az Orbán-kormány miniszterelnöki kabinetje. Az elmúlt héten a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Barankovics István Alapítvány szervezésében invitálták a felekezetek képviselőit az Országházba – többségükben – a hét évvel ezelőtti rendezvény életre hívói. Az április 2-i konferencia címe így hangzott: Az ország lelke és az egyház.

A megjelenteket – házigazdaként – Balog Zoltán református lelkész, az országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke köszöntötte.

Az ország-egyház-lélek összefüggéseit a nyitó előadásban Orbán Viktor elemezte. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke az egyház pótolhatatlanságáról szólva leszögezte: lelki vezetők nélkül egyetlen ország sem oldhatja meg a problémáit. „Nekünk, politikusoknak az egyházat sem dicsérni, sem bírálni nem illendő. A politika ne akarja előírni az egyházaknak, mégoly udvarias formában sem, hogy mit tegyenek, és mit ne tegyenek. Nincs fontosabb, mint hogy Magyarországon legyenek olyan autonóm közösségek, amelyek teszik a dolgukat anélkül, hogy ezt nekik bárki előírná, belső szabadságból, nem figyelve a hatalom tetszésére” – hangsúlyozta a szövetség elnöke. „Nem fogunk tudni kijutni a mostani válságból, ha nem jön létre a népi-nemzeti egység – folytatta. – Ehhez egyezséget kell kötni a tekintetben, hogy mit várunk el az államtól.”

Orbán Viktor szerint három dologban mindannyian egyetérthetünk: az állam legyen pártatlan, ne a „rész”, hanem a „köz” érdekét szolgálja. Legyen feddhetetlen, vagyis az állampolgáraival szemben megfogalmazott jogi és erkölcsi szabályokat magára nézve is tartsa kötelezőnek. Végül pedig vezetői legyenek tiszteletre méltóak. A pártelnök úgy látja, hogy az egység megteremtésében sokat segíthet a történelmi egyházak közössége. „Ha egyesek politikai és kulturális veszélyként értelmezik is az egyházakat, az nem változtat az Önök küldetésén” – zárta szavait Orbán Viktor.

De mit is adhat az egyház az országnak? A délelőtt további részében egy-egy katolikus, illetve református álláspontot ismerhettek meg a jelenlévők. Blanckenstein Miklósnak, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye püspöki helynökének, az esztergomi szeminárium rektorának a kérdésre adott rövid válasza így hangzott: „Jézus Krisztust.” Bővebben kifejtve úgy vélte, az egyház társadalmi önazonossággal bíró, érett személyeket adhat az országnak, akik a jézusi ellenségszeretet megélésére (is) képesek.

Kuti József szomódi lelkipásztor az országot mint „Istentől rendelt közösségünket” határozta meg, amelyben az egyház feladata – Isten igéjének hirdetése mellett – a megbékélés, a kiengesztelődés és a bocsánatkérés szolgálata.

A szünet után Semjén Zsoltnak a keresztény szociális tanításról szóló előadásával folytatódott a program. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke három dolgot szögezett le. Az egyház a létéhez és küldetéséhez szükséges eszközöket Istentől kapta, önálló valóság, és mint ilyen, se nem alárendeltje, se nem alrendszere az államnak; az egyház és az állam viszonyában csakis a mellérendeltség fogadható el. Ebből következően az államnak teljességében kell elismernie az egyházak szolgálatát, például ugyanúgy kell finanszíroznia a közfeladatokat átvállaló egyházi intézményeket, mint az ugyanolyan feladatot ellátó önkormányzati-állami fenntartásúakat. Más szóval nem kényszerítheti állampolgárait kettős adózásra, azaz nem várhatja el tőlük, hogy miután befizették állami adóikat, teljes mértékben fenntartsák keresztény közösségeik intézményeit. Az államnak biztosítania kell továbbá a vallásszabadságot, amelybe az is beletartozik, hogy az egyház – az evangélium egyetemes, mindenkor és mindenhol érvényes voltából kifolyólag – elmondhassa a maga igazságát az élet minden területén, így a társadalmi összefüggések és a politika terén is.

A folytatásban az egyház egy-egy speciális feladata került az előadások középpontjába; ezek közül a szociális ellátásról és egyházi szeretetszolgálatról szóló referátum megtartására Gregersen-Labossa Györgyöt kérték fel a szervezők. Mielőtt azonban a szombathelyi evangélikus igazgató lelkész a konkrét tárgyra tért volna, a „Mit adhat az egyház az országnak?” kérdés „wittenbergi válaszát” is elmondta. Ebben az általa kegyelmi tőkének nevezett spiritualitást igyekezett – mintegy a politika nyelvére lefordítva – a hasznosság oldaláról megközelíteni. Ha a hívő ember – miként azt kutatások is bizonyítják – kiegyensúlyozottabb, megbízhatóbb, hatékonyabb munkaerő, akkor az egyház mérhető módon is hozzájárul a társadalmi tőkéhez.

Saját témájáról, a diakónia „szent kényszeréről” szólva a szociális szféra hányatott sorsára hívta fel a figyelmet. Arra, hogy ez a terület folyamatos változtatások és támadások kereszttüzében áll. A szociális törvény január 1-jén életbe lépett módosítása az idősotthoni ellátást gondozási szükségletet igazoló szakvéleményhez köti. Szerinte itt lenne az ideje az „idősombudsmani” intézmény felállításának, avagy a szépkorúak államtitkári szinten való képviselésének. Kitért arra is, hogy az egyházi intézményeknek szerepet kell vállalniuk a kistelepülések lakosai életminőségének a javításában, amihez állami támogatást is kell kapniuk. A konferencia központi témájához visszakanyarodva befejezésül Gregersen-Labossa György így fogalmazott: „Az egyház dolga a társadalmi neurózis enyhítése, gyógyítása. Az ország lelke a tiszta vizet szomjazza; tiszta forrás kell, hogy legyünk.”

A továbbiakban Marik József – a rendezvény világi felelőseként – a tavaly szeptemberi, Városmisszió Budapest 2007 elnevezésű programsorozatról számolt be, Kósa István szanki református lelkipásztor a szórványban élő keresztényekre hívta fel a figyelmet, Hofher József jezsuita szerzetes rendje cigánypasztorációs munkacsoportjának tápiószecsői komplex felzárkóztató programját ismertette, Molnár Teréz jánosházai iskolaigazgató pedig Templom és iskola címmel szólt az egybegyűltekhez.

A konferencia zárszavában Balog Zoltán az egyházak, illetőleg egyháztagok imádságos támogatását kérte az ország lelki megújulásához.

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::