A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Egyházi harc és biztonságpolitika egykor és ma címmel rendezték meg április 2-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) a már hagyományosnak számító Dies Academicust, a tudomány napját. Az idei konferencia tematikus keretét a norvég egyháznak a náci megszállókkal folytatott harcát feldolgozó, a Luther Kiadó gondozásában frissen megjelent könyv nyújtotta – így az előadások mindegyike valamilyen módon az állam és egyház viszonyát elemző örökzöld kérdésekre igyekezett reflektálni.

A konferenciát dr. Korányi András, az EHE Egyháztörténeti Tanszékének adjunktusa nyitotta meg. Ezután dr. Csepregi Zoltán rektor saját egyháztörténeti kutatásainak a kontextusába ágyazva meggyőzően érzékeltette a téma jelentőségét, utalva arra, hogy pont a Norvégiában lezajlott események tükrében miképp váltak a skandináv teológiai reflexiók ma már megkerülhetetlenné Luther politikai teológiájának az értelmezésében.

Az első előadó – dr. Balogh László, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Politikatudományi Tanszékének oktatója – a probléma vizsgálatát megalapozó elméleti háttérnek, a totalitárius rendszerek politikai természetrajzának a bemutatását tűzte ki célul Politikai vallások című prezentációjával. Érdeklődésének homlokterében az a kérdés állt, hogy a hagyományos leírások – történelmi alapú levezetés, démonizálás és így tovább – kudarcával szembesülve mégis miképpen kerülhetnénk közelebb a totalitárius ideológiák megértéséhez. Az értelmezés kulcsát az előadó – elsősorban Eric Voegelin politikai filozófiájának gondolataira építve – ezen rendszerek vallásos vonatkozásainak a felfejtésében találta meg. A totalitárius ideológia vonzereje eszerint abban áll, hogy az ember legitim vallásos várakozásaira épít, ezeket a vágyakat azonban a saját politikai céljainak megfelelően csatornázza.

Ezeknél az úgynevezett belső világú vagy politikai vallásoknál a transzcendencia kikapcsolódik, megtörténik „Isten lefejezése”, helyére pedig a mozgalom áll. Míg tehát a vallás szekularizálódik, a politikai szféra szakralizálódik: a történelem helyébe egyfajta szekularizálódott üdvtörténet lép. A politikai vallás az emberi történelmet már befejezettnek tudatja, hiszen a megváltás helye átkerült a mennyből a földre – ahol kizárólag a politika válthat meg.

Ez a folyamat természetesen együtt jár a hagyományos társadalmi intézmények lerombolásával, „az egyén tömegként való újjászervezésével”, az „új ember” megalkotásával, a tömeg és a „Vezér” misztikus egyesülésével, illetve az erőszak megszentelésével – hiszen a politikai vallás (melyben a vallásos lényeg e világi jelleggel párosul) természetéből fakadóan tart igényt a valóság kizárólagos értelmezésre, ami viszont nem tűri az eretnekségeket.

Az ideológiai háttér tisztázása után az MTA Történettudományi Intézetében dolgozó Fejérdy András, aki egyben az ELTE történettudományi doktori iskolájának PhD-hallgatója, Állam és egyház viszonya a totalitárius rendszerben – Egyházi ellenállás norvég és szentszéki dokumentumokban címmel tartott előadásában megpróbálta konkretizálni és egy adott történelmi szituáción keresztül megvilágítani az addig hallottakat.

A szemléletes, diavetítéssel kísért prezentáció komparatív módon, az egyes kérdéskörökben egymás mellé állítva mutatta be a nemzetiszocialista fenyegetésre adott norvég evangélikus, illetve a szentszéki válaszokat. Az előadásból világosan körvonalazódott, hogy bár a kiindulópontnál (a norvégok esetében gyakorlatilag az életben maradás volt a cél) és a megoldáshoz vezető irány megválasztásában (a norvégok a lutheri gyökerekhez nyúltak vissza, míg a katolikusok a saját filozófiai tradíciójukból és a természetjogból merítették az ellenálláshoz szükséges érveket) ugyan adódtak különbségek, a norvég evangélikus, illetve a szentszéki reakciók tartalma és nyelvezete mégis alapvető hasonlóságokat mutat.

Dr. Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora még tovább ment a kérdés aktualitásának a kibontásában Az állam felelősségének határai szociális kérdésekben című, aktuálpolitikai utalásokkal sűrűn átszőtt előadásában.

Bevezetőjében arról a jelenségről beszélt, hogy korunkban, amikor az emberi élet szinte minden szegmense átpolitizálódott, és világos érvelések helyett gyakorlatilag szakmai köntösbe bújtatott hitvitákat hallunk nap mint nap akár a társadalombiztosítás, akár az egészségbiztosítás területén, menynyire égetően fontossá válik az állam, az egyház és az egyén felelősségi köreinek pontos megkülönböztetése a mindannyiunkat zsigerileg érintő szociális kérdésben. Elemzéséből kiderült, hogy napjainkban még a jóléti országokban is a szociális állam krízisét figyelhetjük meg, éppen ezért a reformok mindenképpen szükségesek, de nem ideologizálódhatnak, és nem válhatnak a napi politikai csatározások színterévé.

A professzor az állam szerepét a szubszidiaritás (kisegítés) elvének – amely egyébként az Európai Unió működésének is az egyik legfontosabb alapelve – megfelelően elsősorban a szociális biztonsághoz való jog garantálásában, az alulról jövő kezdeményezések segítésében, valamint az igazságosság és a szolidaritás fölötti őrködésben látja; ami viszont nem szünteti meg az egyén önmagáért viselt felelősségét (akár a túltápláltság, a túlzott stressz vagy a különböző függőségek területén).

Fazakas Sándor kitért arra is, hogy az állam és az egyház kapcsolatának szintén a szubszidiaritás elve alapján kellene strukturálódnia, ami komplementer viszonyt feltételez. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy az államnak nem állhat érdekében az egyház jogainak a csorbítása, hiszen az egyház napjaink fogyasztói társadalmában mind igehirdetésével, mind szociális tevékenységével egy élhető életforma alternatíváját („új aszkézis”, mértékletesség és így tovább) nyújtja az erőforrásait egyre gyorsabban felemésztő világnak.

A rövid szünet után dr. Reuss András, az EHE Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője sajátos, mindmáig kevés publicitást kapott műfaj keretében mutatta be, miként vívta küzdelmét a II. világháborút követő kritikus években a magyar evangélikus egyház az erősödő kommunista ideológiával szemben.

Egyházi harc Magyarországon – 1945–48 az egykori püspöki körlevelek tükrében című előadásában szemelvényeket olvasott fel Ordass Lajos, Kapi Béla, Szabó József és Túróczy Zoltán körleveleiből, valamint a rendszeres teológus szemüvegén keresztül, szociáletikai oldalról közelítette meg az egyházi harc eme dokumentumokban megjelenő különböző területeit (a háborús összeomlás értékelése, a lelkészi szolgálat kérdései, a németek kitelepítése, az iskolák államosítása). A professzor végső értékelésében kiemelte, hogy a közjóért síkraszálló püspökeink éltek mindazon, a kor színvonalán modernnek számító eszközökkel, amelyek a számukra adva voltak, és nyitottak voltak egy jó értelemben vett demokratikus átalakulásra (azzal szemben, ahogyan a köztudatban él, nem sírták vissza a status quót) – nem rajtuk múlott, hogy csak igen korlátozott eredményeket tudtak elérni.

Ezután került sor a Luther Kiadó gondozásában megjelent, A norvég egyházi harc – Küzdelem az ideológiával 1940–1945 című kötet ünnepélyes bemutatójára. Először dr. Orosz Gábor Viktor egyetemi adjunktus, megbízott egyetemi lelkész, az alkalom egyik főszervezője – sorozatszerkesztői minőségében – segített elhelyezni a kötetet a Szociáletikai Füzetek darabjai között; a sorozat deklaráltan az állam és az egyház közötti eszmecsere segítését tűzte ki célul. Ezután Reuss András a könyv tartalmi vonatkozásairól beszélt, majd Korányi András felolvasta a norvég nagykövetség ügyvivő asszonyának levelét, és a klasszikus retorikai hármas szerkesztés alapján – „igazi értelmiségi, lelki és egyházi könyv” – méltatta a kiadványt. Végül Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója olvasott föl egy, a kötetből vett hosszabb idézetet.

Az ebédszünet után az EHE énekkara dr. Finta Gergely zongorakíséretével és Wulfné dr. Kinczler Zsuzsa vezetésével az alkalomhoz illően egy norvég, illetve egy magyar éneket adott elő, majd Finta Gergely professzionális csembalójátéka zárta a zenei programot.

A Dies Academicus idén is doktori, illetve habilitációs oklevelek átadásával ért véget. A doktorrá avatott Süll Tamásról dr. Varga Gyöngyi, az EHE Ószövetségi Tanszékének oktatója, a habilitációs oklevelüket ez alkalommal átvevő dr. Kustár Zoltánról és dr. Hodossy-Takács Elődről pedig Reuss András mondott laudációt.

Nánai László Endre

::Nyomtatható változat::