ÉnekKincsTár

Hozzászólás a cikkhez

A húsvét utáni vasárnapokat még olyan erőteljesen áthatja a feltámadás öröme, hogy a középkorban ezeken is a húsvéti mise liturgiáját ismételték, s a nap sajátját csak egy nappal később, hétfőn tartották meg. Mai liturgikus rendünkben természetesen nincs ilyen „eltolódás”: a húsvét utáni vasárnapok amellett, hogy hétről hétre újból felelevenítik a feltámadás örömét, megtartották önálló mondanivalójukat és saját nevüket is.

„Jubilate Deo omnis terra – Örvendj, egész föld, az Istennek!” (Zsolt 66,1) Az istentisztelet bevezető zsoltáráról elnevezett vasárnap fordulópont húsvét és pünkösd között. A húsvét utáni vasárnapok közül elsőként ezen a napon fordul figyelmünk a mennybemenetel felé. Erről az evangélium (Jn 16,16–23a) ad hírt, melyben Jézus mennybemeneteléről és utolsó eljöveteléről szól: „Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.”

A nap liturgiája nemcsak a két nagy ünnepre, húsvétra és mennybemenetelre mutat rá, hanem a jelen felé is fordítja tekintetünket. Az epistola (1Pt 2,11–20) arra tanít, hogyan kell itt, földi közösségeinkben élnünk: „…a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”

Jubilate vasárnap minden jellegzetes vonása visszatükröződik abban a lendületes, táncos karakterű dallamban, mely az istentisztelet graduáléneke (főéneke): Öröm van nálad (EÉ 364). Ez az ének eredetileg nem egyházi dallam, hanem olasz táncdal, Giovanni Giacomo Gastoldi (1550–1622) szerzeménye. Az itáliai zeneszerző 1591-ben Velencében táncdalkötetet adott ki Balletti a cinque voci con li suoi versi per cantare, sonare e ballare címmel. A kötet igazi ismertséget hozott Gastoldinak, röviddel a megjelenése után olyan népszerűségre tett szert, hogy még tíz újranyomtatást ért meg. Ebben jelent meg a 364-es ének dallama eredeti, világi örömöket éltető szövegével: A lieta vita.

A kötetben szereplő darabok ötszólamú kórusra íródtak, de amint a címében olvashatjuk, a szerző „éneklésre, hangszeres játékra és táncra” szánta műveit. A darabok műfaja balletto, a kor egyik kedvelt tánca, melynek jellemzője a gyors hármas ütem és a felütéses jelleg, azaz hogy az első három tánclépés még súlytalan, az akcentus csak az ez után következő hangra esik. A súlyos és súlytalan részeknek ez a gyors egymásutánja igazi lendületet ad a táncnak.

A balletto e fontos stílusjegyeit, valamint az eredeti olasz világi vers hangulatát hűen megtartotta a dalhoz költött német nyelvű egyházi szöveg, az In dir ist Freude, mely egy vallásos énekszövegeket tartalmazó gyűjteményben látott napvilágot 1598-ban: Zwanzig Liebliche und gantz Anmutige Lateinische und Deutsche Gesenglein. Sajnos máig sem tudjuk biztosan, ki a szöveg szerzője, de valószínűleg – a hiedelemmel ellentétben – nem maga a kötet kiadója, Johann Lindemann, hanem Cyriakus Schneegaß, a friedrichrodai lelkész és zenetudós.

Az énekszöveg spontán válasz Pál apostol szavaira: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” (Fil 4,4) Az eredetileg a világi örömökről szóló tartalmat tehát a Krisztusban való örvendezés váltja fel (a magyar fordítás Túrmezei Erzsébet munkája). Mindkét versszak örömteli „Halleluja” felkiáltással végződik, mely az olasz madrigálokban jellegzetes „fa la la la” szövegű refrén helyére tökéletesen illeszkedik.

Az In dir ist Freude kevés feldolgozása közül a legismertebb J. S. Bach korálelőjátéka (BWV 615), mely az Orgelbüchlein című gyűjteményben található.

Aki énekelte már a Gastoldi-féle kórusművet, tudja, hogy bár öt szólamra van szükség hozzá, mégsem nehéz megtanulni. Hogy miért? Mert a reneszánsz madrigálokra jellemző módon sok ismétlődő dallamfordulatból és egyszerű harmóniákból építkezik. Minden templomi kórus számára szép feladat lehet ez a mű, hiszen táncra serkentő erejével nemcsak Jubilate ünnepét, hanem hétköznapjainkat is örömtelibbé teheti.

Fekete Anikó

::Nyomtatható változat::