Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Ezekben a hetekben zajlanak gyülekezeteinkben a konfirmációk. A kedves olvasó ezzel kapcsolatban vegyes érzelmektől talán túlfűtött püspöki publicisztikát kap ezúttal kézhez.

Egyfelől örülök annak, hogy kétszázötven éve a gyülekezetek életének egyik csúcspontja ez az alkalom. Idén különösen is érintett vagyok, ugyanis legnagyobb gyermekünk, Blanka most konfirmált a budavári templomban. Így édesapaként még inkább átélhettem azt, amit huszonöt éve más gyermekekkel teszek rendszeresen: az első úrvacsorához bocsátás izgalmát és szépségét.

Másfelől az éves statisztikai adatokat összegezve megdöbbentő tapasztalatokat szereztem. Míg évtizedekkel ezelőtt egy hétköznapra eső ünnepen, áldozócsütörtökön is megteltek ilyenkor a templomok, addig ma, közel két évtizeddel a rendszerváltozás után az Északi Egyházkerület gyülekezeteinek jelentős részében nincsen konfirmáció. Az elektronikus nyilvántartás segítségével módomban áll részletesen elemezni a 2007-es népmozgalmi adatokat, és azt kell megállapítanom, hogy a kerület 82 gyülekezetéből 27-ben volt konfirmáció! Ez az egyházközségek egyharmadát jelenti!

Nem kívánom hosszú adatsorral fárasztani az olvasót, így csak két áttekintő táblázatot közlök. Az egyikben a fiatal (18 év alatti), a másikban a felnőtt konfirmandusok száma látható, egyházmegyei lebontásban. Először a fiatalokra vonatkozó adatokat elemzem röviden.

Gondoltam, megnézem, hogy az adott egyházmegyében tizenkét évvel korábban hány gyermeket kereszteltek meg. Ez hozzávetőleges támpontot jelenthet arra vonatkozóan, hogy a hagyományosnak tekinthető életkorban hányan konfirmálhattak volna. Természetesen számolni lehet, számolni is kell a családok elköltözésével; főleg a szegényebb, munkanélküliségtől sújtott északkeleti régiónak fordítanak hátat sokan, az adatok mégis alkalmasak lehetnek a viszonyításra.

Borsod-Hevesi Egyházmegye: 12

Budai Egyházmegye: 55

Dél-Pest Megyei Egyházmegye: 111

Észak-Pest Megyei Egyházmegye: 193

Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye: 104

Nógrádi Egyházmegye: 73

Összesen: 548

Borsod-Hevesi Egyházmegye: 5

Budai Egyházmegye: 21

Dél-Pest Megyei Egyházmegye: 9

Észak-Pest Megyei Egyházmegye: 19

Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye: 12

Nógrádi Egyházmegye: 10

Összesen: 76

Mivel a 2000-ben életbe lépett új területi beosztás következtében kerületünk jelenlegi hat egyházmegyéjéből csak négy tartozott az akkori északi kerülethez, ebben az összefüggésben csak e négy megye adatait vizsgálom.

Borsodban tizenkét évvel ezelőtt 155 gyermeket kereszteltek evangélikus szertartás szerint – lelkészeink ebből most mindössze 12 konfirmandust tudtak összegyűjteni. Vagyis tizednyien sem maradtak! Budán is csaknem eltűnt a gyermekek egyharmada, hiszen az akkori 157 keresztelővel szemben tavaly 55 fiatalt konfirmáltunk. Hajdú-Szabolcsban csaknem 50%-os az arány, hiszen a 219 egykor megkereszteltre ma 104 konfirmadus jut. A legjobb eredményt Nógrád érte el, ahol a gyermekek csaknem kétharmadát sikerült megőrizni, hiszen a 115 hajdani megkeresztelt gyermekből 73-an jutottak el a konfirmációig.

Némi vigaszként szolgálhat a felnőttkonfirmációk alakulása. Itt is a tizenkét évvel ezelőtti adatokat vettem alapul. Borsodban akkor is, most is 5 felnőttkonfirmációra került sor, Budán viszont az egykori 10-zel szemben 21-re! Egyedül Hajdú-Szabolcsban csökkent némileg ez a szám, hiszen akkor 14 felnőttet, most pedig 12-t anyakönyveztek. Nógrád viszont huszárosan teljesített: az 1995-ös egyetlen felnőtt konfirmandus után 2007-ben 10-et regisztrálhattak.

Mondhatnám azt, hogy döntse el az olvasó, mit üzennek ezek a számok. Nem kétlem: mindenki érzi a helyzet súlyosságát. Lehet persze mondani, hogy statisztikailag nem szakszerűek a fenti elemzések. Szociológiai magyarázatot is találhatunk bőven. Mégis azt kérem: minden felelős egyháztagot nyugtalanítsanak ezek a számok. Rázzanak meg – és rázzanak fel bennünket.

Most azonban nagy levegőt veszek – és az örömömet is megosztom az olvasóval. Lehet mondani, hogy a budavári gyülekezet enyhén szólva nem tipikus az egyházkerületben, ám az ott megtapasztalt jónak talán nemcsak egy bevallottan elfogult édesapa örül.

Jó volt ugyanis átélni, hogy ott a konfirmáció igazán gyülekezeti alkalom. Az a tény, hogy 2008-ban tizennyolc fiatal részesült a konfirmációban, azt mutatja, hogy a gyülekezetben jól szervezett gyermekmunka folyik: van honnan meríteni. A lelkészek és a hívek közötti rendszeres kapcsolattartás, a családoknak a keresztelést követő figyelemmel kísérése is e háttérmunka fontos eleme. Ezért aztán a konfirmáció az egész gyülekezet ügye lett.

Ezt átélhettük már 2007. advent első vasárnapján, amikor Bence Imre, az idei csoport konfirmáló lelkésze bemutatta a gyülekezetnek a kis csapatot. A jelenlevők ekkor nem csupán futólag ismerhették meg e szép arcú és tiszta tekintetű fiatalokat, hanem a kézbe kapott egy-egy fénykép alapján fokozott felelősséget is vállalhattak egyikükért-másikukért. Tudom, hogy több testvérünk otthon kitűzte a képet, és naponta imádkozott egy-egy fiatalért.

Tovább erősítette a szálakat a piliscsabai gyülekezeti hétvége, amelyen a konfisok is részt vettek. Öröm volt látni azt is, ahogy az ifjúság tagjai fogadták az utánpótlást. A vizsga helyébe lépett előadást mintegy testületileg figyelték a karzatról, majd vasárnap gyertyagyújtással fejezték ki, hogy közösségükbe fogadják őket.

A konfirmáció gyülekezeti jellegét erősítette az is, hogy az ünnepi istentisztelet liturgiájában több szülő is részt vett. Vagy úgy, hogy világiként igét olvastak az oltárnál, vagy úgy, hogy lelkészként saját gyermeküket is megáldhatták. Egy szülő számára egészen különleges ajándék ez!

Május 20-ra meghívót kaptak a húsz, harminc vagy éppen ötven évvel ezelőtt konfirmáltak is. Mindez megerősíthette a zsoltáros igazát: „…jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5) Miközben Blankát megáldottam ezzel az igével, édesapámra is gondoltam, aki éppen hetven évvel ezelőtt konfirmált a Deák téri templomban.

A „beszélgető egyházban” talán nem volt idegen, hogy a konfirmációi igehirdetést két lelkész tartotta, párbeszédes formában. Hasonló dialógus zajlott a gyülekezet és a konfirmandusok között. Utóbbiak vékony gyerekhangon énekeltek: „Először lépek oltárodhoz…” Erre a hívek kórusa felelt: „Indulj el, Jézusunk kis nyája, / Ne félj, véled megyünk sokan.” (EÉ 300)

Ezen a vasárnapon egy egész gyülekezet megerősítésének, konfirmációjának lehettünk tanúi. Az öröm és a meghatottság azonban nem feledtetheti a szorongató érzést: milyen jövő vár egyházunkra, ha általában így visszaesett a konfirmadusok száma? Idén tavasszal egyetlen reményünk ez az ige: „A szél arra fúj, amerre akar…” (Jn 3,8a)

Jöjj, vigasztaló Szentlélek!

Fabiny Tamás püspök, Északi Egyházkerület

::Nyomtatható változat::