Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Cseppet sem erőltetett a kapcsolat keresése a két esemény között: összefüggésük valójában nem korlátozódik erre az esztendőre. Olimpiát négyévenként rendeznek, a Biblia pedig a világ legtöbb nyelven kiadott, leginkább olvasott könyve. Minden olimpiai évben kereshető a kölcsönhatás; minden év a Biblia éve, de éppen ezért indokolt, hogy idén – amikor külön hangsúlyt kapnak a Szentírás közismert és rejtett kincsei, és olimpiára is sor kerül – vizsgálódjunk a testi és a lelki kultúra mezsgyéjén.

Érdekesek az egyaránt ókori gyökerek. Talán a legjellemzőbb a korra a nők alárendelt szerepe. „Az asszony hallgasson a gyülekezetben!” felszólítás keményen rímel arra, hogy az ókori olimpiák a férfiak vetélkedését jelentették. A 20. századig kellett várni a női lelkészek teljes értékű szolgálatának az elismerésére a protestáns egyházakban, illetve a századot végigkísérte a női sport teljes egyenjogúságáért vívott csata.

A Szentírást életük zsinórmértékének tekintők közül kevesebben vannak olyan, a sportban tehetséges fiatalok, akik hitük miatt otthagyták az élsport világát. Ne bélyegezzük őket rajongóknak, mindenki maga kell, hogy meghozza élete jelentős döntéseit. Vannak, akiket az élsport visszásságai riasztottak el; vannak, akik úgy vélték, nem tudnak mindent egy célnak – a kimagasló sportteljesítmény elérésének – alárendelni, erejüket, idejüket erre szánni.

A többség számára azonban pozitív a korreláció. A Szentírás üzenetén alapuló hitük fontos szerepet játszik sportpályafutásukban. Az olimpiákat illetően e fiatalok létének egyszerű bizonyítékát jelentik az olimpiai falvak templomai, imatermei, az ott működő lelkészi szolgálat, illetve hogy minderre van igény.

Sport és hit között a mélyebb kapcsolat a kimagasló sportteljesítmény mibenlétén alapul. Ehhez az egész ember szükséges. Nem egyszerűen fizikai produkcióról, hanem a testet, lelket egyaránt igénybevevő teljesítményről szólhatunk. Akik nem ismerik fel a lelki-szellemi komponensek jelentőségét, nem érhetnek fel a csúcsra. De természetesen mindig hangsúlyosak, életközeliek a fizikai tényezők.

A Szentírás egész szellemisége, üzenete erre mutat. A számos ószövetségi példa mellett – Dávid és Góliát csatája… – elég Pál apostol kalandos életére, megpróbáltatásaira, teljesítmény-központú karakterére utalnunk.

Akár bibliaismereti verseny is rendezhető, keresve a „sportos” igéket, amelyek közvetlenül szólnak napjainkban is az olimpia résztvevőihez. Csak ízelítőül néhány: a leggazdagabb tartalmú és az üzleti alapú, doppingfenyegetettségben élő olimpiák idején talán a leginkább aktuális 1Kor 9,25–27: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.”

A hervadó és a hervadhatatlan koszorú gyönyörű párhuzam. A szép, de mulandó földi dicsőség hervadó koszorúja, amelyet önmegtartóztatással, önmagunk legyőzésével nyerhetünk el, akárcsak a hervadhatatlant, az örök élet reménységét hordozót.

Nem az olimpia résztvevőihez szól-e a Timóteushoz írt második levélben (2Tim 2,5) megfogalmazott üzenet? „Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.” Bizony az ókori olimpiák története a csalások, a manipulációk miatt ért véget. Többen emlegetik már ma is a párhuzamot – elsősorban, de nem kizárólag – a dopping miatt. Az üzlet és olykor a politika foglyul ejtette az olimpiákat, kétségessé tette a szabályszerű küzdelmet. A mindenáron győzni akarással szemben nagyon is időszerű a bibliai üzenet: az emberről, akinek még az éjjel elkérik a lelkét, értelmetlenné téve addigi életvezetését.

A politika kétarcúságát napjainkban a tibeti válság mutatja. Amikor Kínának ítélték oda az olimpia megrendezésének a jogát, akkor is tudták, mi a helyzet a diktatúrában. Ám erősebb volt az üzleti érdek. Most, a válság törvényszerű jelentkezésekor sok politikus álszent módon nyilatkozik. A bojkottról kiderült, hogy csak a sportolókat sújtó zsákutca, a megnyitótól való távolmaradás pedig legfeljebb pótcselekvésnek minősíthető. Évezredek alatt nem változott az emberi természet.

A Szentírás, az evangéliumi üzenet egy értékrendet közvetít. Humánus, a spirituális értékeket, a hitet, a szeretetet, a hűséget, az önzetlenséget – és így tovább – vállaló értékrendet. Az olimpiákon az elmúlt évtizedekben – amióta a versenysorozat megnyílt a hivatásos sportolók előtt, és a televízió vált meghatározóvá – minden a pénzről szól. Mégis, van lehetőség a sport klasszikus, humánus értékeinek a megőrzésére, képviseletére.

Mert az igazán nagy bajnokok, a hívők – de lelkük mélyén a hitetlenek is – jól ismerik a szakmai felkészítésnek a több tudományt érintő fortélyain túl a győzelem legfőbb titkát: „…nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16)

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::