Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 17
- Heti útravaló
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Heti útravaló
Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20)
Húsvét után az 5. héten az Útmutató reggeli és heti igéi ezt hirdetik: az Úr Isten a Krisztusért meghallgat minket – „…szüntelenül imádkozzatok…” (1Thessz 5,17) Az imádkozás a lélek lélegzetvétele. Jézus Urunk is az imádság meghallgatását ígéri: „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” „…kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16,23.24b) Az imádkozó gyülekezet élő tagjaiként elmondhattuk-e: „Hozzá kiáltottam, és ő meghallgatott, meghallgatta imádságomat.”? (Zsolt 66,17a.19; LK) „Az imádság egyes-egyedül a hit műve, s ezért imádkozni csak a keresztyén ember tud, aki nem a maga emberségére imádkozik, hanem Isten Fiának nevében.” (Luther) Pál kér: „…tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért…” (1Tim 2,1–2a) Az ifjú Salamon király engedelmes szívet kért: „…olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél…” (1Kir 3,12–13a) Mózes fölemelt kézzel könyörgött Urához: „Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.” (2Móz 17,13) Jézus imádkozni tanít az Atyához. Az öt mindennapi kérés igéi: szenteltessék meg, jöjjön el, add meg, bocsásd meg, ne vígy (Lk 11,2–4). Mennybemenetel ünnepén Krisztus ígéri az Úrra néző gyülekezetnek: „…ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Mi hisszük és valljuk: „Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.” (Zsolt 47,9; LK) Jézus Isten jobbjára ült, és közbenjár egyházáért. Utolsó földi tette – egész élete – áldás volt tanítványai számára: „…felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Ekkor leborulva imádták őt…” (Lk 24,50b–52a) Jézus követői egyben a tanúi az egész lakott földön a Szentlélek erejével. „Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.” (ApCsel 1,9) „Galileabeli férfiak, mit néztek az ég felé? Ez Jézus, ki felvitetett tőletek a mennybe, ekképpen jő el ítéletre, alleluja.” (GyLK 708) Pilátus nem talált semmiféle bűnt a zsidók királyában, akinek országa nem ebből a világból való. Ez a Krisztus küldetése: „…azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” (Jn 18,37c) Mi felismertük-e már az Igazat? „Ő az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5,20c) Pál írja pünkösd böjtjében: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által.” Áldáskívánása nekünk is szól: „A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust.” (Ef 6,18a.24) Rogate! „Mikor eljött a búcsúóra, / Áldón emelted szent kezed (…) / Ha te megáldasz engemet, / Elérem üdvösségemet”, Uram és Istenem! (EÉ 228,2)
Garai András
::Nyomtatható változat::
|