Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A Luther Márton Szakkollégiumban immár hét éve minden év tavaszán megrendezik a tudományos konferenciát, melyen olyan hallgatók tarthatnak előadást, akik elvégezték a szakkollégiumot, és egyetemi, főiskolai tanulmányaik végére értek. Prezentációjukban bemutatják, mivel foglalkoztak a kollégiumon kívül, miből írták szakdolgozatukat, esetleg tudományos diákköri munkájukat. A konferencia keretein belül a többi kollégistának is lehetősége nyílik rá, hogy megismerkedjen más szakterületekkel, gondolkodás- és szemléletmódokkal, ily módon szélesítve saját látókörét.

A rendezvényt minden évben vendég előadó nyitja meg; az április 11–13. között megtartott idei esetében Ittzés Jánost kérték fel erre a diákotthon lakói.

A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke az egyházat és a társadalmat egyaránt érintő témával, az elöregedés problémájával foglalkozott Öregotthon vagy ifjúsági munka? című előadásában. Bemutatta, hogy néhány fontosabb demográfiai mutatót tekintve az evangélikus egyház kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a református vagy a katolikus. Ilyen mutató például a száz felnőtt korúra jutó gyermekek száma, amely mindössze huszonkettő. Figyelemre méltó adat az is, hogy száz felnőttre ötvenegy időskorú jut, száz gyermekre pedig kétszázharmincnégy öregkorú. (A statisztika a hatvan évnél idősebbeket sorolja ebbe a kategóriába.) Sajnos az egyházból „kifelé tartó” korosztályt nem pótolják a „befelé” jövők. Elmondta továbbá, hogy Magyarországon ma körülbelül kétszáztizenháromezer fő vallja magát evangélikusnak, s ennek csupán öt-tíz százaléka jár rendszeresen templomba.

Az elnök-püspök ezt a szomorú tényt három folyamat – szekularizáció, individualizálódás, értékváltás – eredményeként értelmezi. A megoldást a jövő generációiban, az ifjúság felkarolásában látja. Véleménye szerint törekedni kell arra, hogy minél több evangélikus kollégium jöjjön létre az ország nagyvárosaiban. A cél olyan evangélikus értelmiség kinevelése, mely felnőve érdemi munkát tud végezni az egyházban. Az előadó záró szavait idézve: „Mindenkire rá van bízva legalább egyvalaki!”

A konferencia folytatásaként a végzősök előadásai következtek – a kollégium egyik alappillérének tekinthető sokszínűség jegyében.

Két előadás is foglalkozott napjainkat érintő, komoly, globális problémát felvető témával. Az elsőt a szakkollégium presbitériumának elnöke, Hornos Ádám tartotta A hidrogén mint a jövő energiahordozója címmel. Bemutatta, hogy a kimerülőben lévő fosszilis energiahordozók helyett a megújuló energiával előállított hidrogén a jövő energiaforrása. Ezt számtalan működő példa bizonyítja napról napra nemcsak az energetikában, hanem a közlekedésben is, elterjedését azonban – a társadalom tájékozatlansága mellett – gazdasági problémák hátráltatják.

Szokodi Gábor A cseppfolyós földgáz mint Magyarország földgázellátásának lehetősége címet adta előadásának. A prezentációból kiderült, milyen folyamatok során alakul a földgáz folyékony halmazállapotúvá, hogyan szállítják, tárolják, és miként kerül a fogyasztókhoz. A referáló bemutatta ezen folyamat gazdasági hátterét is.

Gaál András a vállalatirányítási rendszerek kusza világáról igyekezett átfogó képet nyújtani. Balogh Péter Windows-történelem címmel adott tájékoztatót. A közismert verziókon kívül bemutatott olyan programokat is, melyek bizonyos okoknál fogva nem jutottak el a felhasználók szélesebb rétegeihez. Referátumát olyan reklámfilmekkel színesítette, amelyeket Magyarországon nem vetítettek.

Varga Csilla az MR2 – Petőfi rádió stratégiájával ismertette meg az érdeklődőket. Előadásából érthetővé vált, hogy milyen komoly gondokat eredményez a pontatlanul megfogalmazott – 1996-ban kiadott – médiatörvény, mely nem teszi egyértelművé, hogy hol a határ a közszolgálati és a kereskedelmi rádiók között. Bemutatta, hogy a Petőfi rádió stratégiaváltásának köszönhetően ma már sokkal nagyobb célközönséget vonz, és beszélt arról is, hogy ez milyen hatással van a kereskedelmi rádiókra, amelyek ugyanezt a közönséget célozzák meg.

A kollégium végzős hallgatói között van a 2007. év borászának, Frittmann Jánosnak a fia, Frittmann Tamás is. Az ifjú borász Borkészítés a szőlőfeldolgozástól a palackozásig című előadását borkóstolóval kötötte egybe. Bár a családi receptet nem árulta el, számos érdekes dologra felhívta hallgatósága figyelmét.

Horváth Ádám Test(sz)építés címen adott elő. A karbantartott, edzett és kidolgozott test eléréséhez vezető sportolási lehetőségekről szolgált hiteles információkkal. Farnady Lászlónak Az irodaszék-választás kultúrája Magyarországon című előadása nyomán ráébredhetett a közönség, hogy Magyarországon még mindig nem a dolgozók egészségi állapota, közérzete a legfontosabb. Ezt alátámasztják az irodaszék-vásárlási adatok is: az intézmények átlagosan tíz-tizenöt évente cserélik székeiket, s általában a legalacsonyabb árkategóriában vásárolnak újakat.

Az angol nyelvnek a németre gyakorolt hatásáról Németh Dia tartott érdekes előadást. Gál Zsófia a magyarországi német kisebbségek szokásaival, életmódjával ismertette meg a közönséget.

A felekezeti nyelvhasználatról Szeverényi Ágnes számolt be; a három nagy történelmi egyház szókincsét, kifejezésmódját elemezte és hasonlította össze. Lupták Sára Látássérültek – kik is ők? címmel tartott ismertetésében elmondta, hogyan, milyen eszközök segítségével tanulhatnak az érintettek. Rávilágított arra, hogy a látássérültek sokkal teljesebb életet élhetnének, ha a társadalom jobban elfogadná őket. Az előadás alatt speciális szemüvegeket adott körbe, melyek segítségével az érdeklődők a hátrányos helyzetűek szemével érzékelhették a külvilágot.

A konferenciát Barthel-Rúzsa Zsolt úrvacsorával egybekötött istentisztelete zárta. Az otthonlelkész a nyitó előadáshoz kapcsolódóan – mintegy keretbe foglalva a konferenciát – a vak példázatáról beszélt. Ez az ember először arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg őt, egy év múlva azonban már azt kérte tőle, hogy tegye újra vakká, mert nem tetszik neki, amit lát. Mi mindannyian kaptunk egy ajándékot: a látást – hangzott a prédikációban. Ezzel együtt pedig felelősséget. Rajtunk múlik, hogy használjuk-e, illetve hogy jól használjuk-e. Mi vagyunk az egyház jövője, a következő nemzedék. Megkaptuk a képességet, amellyel változtatni tudunk dolgokon. Nézzünk szét, vegyük észre a problémákat, és merjünk! Merjünk kérdezni, merjünk kimondani, merjünk tenni! Ez a mi feladatunk. Ne legyünk olyanok, mint a példázatbeli vak ember – becsüljük meg, amink van, és használjuk! – buzdította a jelenlevőket a Luther Márton Szakkollégium lelkésze.

Deli Andrea

::Nyomtatható változat::