A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Gyülekezés a találkozó megnyitójára – a színpadon a Szélrózsa Band

Határtalan öröm: röviden talán így foglalhatnánk össze a július 16. és 20. között Kõszegen történteket. A Vas megyei város egyházunk legnagyobb, kétévente visszatérõ rendezvényének, a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozónak adott otthont. A fesztivál népszerûségét mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy a „szél” ezúttal mintegy háromezer látogatót terelt az Alpokaljára a szélrózsa minden irányából. A sokak szerint eddigi legjobb helyszínen – tíz fõszervezõ irányításával – közel kétszáz önkéntes fiatal dolgozott a találkozó sikeréért.

Hol a határ? – erre a számos megközelítést lehetõvé tevõ kérdésre keresték a választ a fesztivál résztvevõi szerda kora estétõl vasárnap délig imádságban, igében, énekben, párbeszédben és a kötetlen baráti beszélgetésekben. A Szélrózsa szervezõi idén is gazdag tartalommal töltötték meg a színes programfüzetet, illetve a találkozó színhelyéül választott Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézmény árnyas kertjét és termeit. A nagy könynyûzenei fesztiválok hangulatát idézõ zajos koncertek mellett számos lehetõség kínálkozott az elcsendesedésre is.

Múlt és jelen határán

Kõszeg város neve a történelem során mindig összekapcsolódott a határ fogalmával. Végvára a középkorban fontos erõdítmény volt. Késõbb, a vasfüggöny leeresztése után a félelem és az állandó harckészültség övezete lett a környék. Ezt a kort érzékletesen idézte igehirdetésében Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora is a záró istentiszteleten (ezt most vasárnap – július 27-én – 11 órától felvételrõl olvasóink is megtekinthetik a Magyar Televízió egyes csatornáján). A találkozó szerda esti nyitóáhítata elõtt a helyi gyülekezet fiataljai színpadi jelenetekkel illusztrálták Keveházi László nyugalmazott egyháztörténész-lelkész várostörténeti visszatekintését.

Az ifjúsági találkozó helyszíne, az Ottlik Géza Iskola a határon címû regényébõl ismert egykori katonai, ma gyógypedagógiai iskola ideális helyszíne volt a Szélrózsának. A városközponttól karnyújtásira lévõ intézmény kertjének fái alatt több százan verhettek sátrat, míg másoknak az intézmény kollégiumában biztosítottak szállást. A fesztivált csupán csütörtökön zavarta meg kiadósabb csapadék; emiatt számos, a nagyszínpadra tervezett szabadtéri programot az intézmény – tekintélyes mérete ellenére is szûknek bizonyult – dísztermébe voltak kénytelenek „menekíteni” a szervezõk.

Generációk határán

Bár a Szélrózsa továbbra is elsõsorban az ifjúságot kívánja megszólítani, a hetedik találkozóra nyilvánvalóvá vált: ezt a rendezvényt nem csupán a fiatalok érzik magukénak. Az a tény, hogy úton-útfélen apró-cseprõ gyermekekbe botlott a fesztiválozó, meggyõzõen bizonyította: az „õsszélrózsások” immár családjukkal együtt térnek vissza kétévenként a találkozóra. Tehát az évek múlásával a Szélrózsa egyre inkább többgenerációs evangélikus találkozóvá vált. Szerencsére ezzel tisztában voltak a házigazdák is, és minden korábbinál gazdagabb programokat szerveztek az ovisoknak és a kamaszoknak.

A Szélrózsa ismét határok nélkül várta a fiatalokat: Erdélybõl százhatvanan érkeztek, de jelen voltak felvidéki magyarok és képviseltették magukat a svéd, finn, norvég és bajor evangélikusok is. Az elõadók között is akadtak külföldiek. A szomszédos Ausztriából a Courtesy nevû keresztény könnyûzenei formáció mutatkozott be a nagyszínpadon, és – Gosbert Byamungu személyében – vendégünk volt egy tanzániai származású vatikáni teológus is.

Ezúttal is jelen voltak a találkozón a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) „bárkásai”, akik mintegy húsz kerekes székes társuk ötnapos ellátását vállalták. A Szélrózsa hivatalos elsõsegélynyújtói a Johannita Segélyszolgálat magyar és német tagjai voltak: sátrukban napi huszonnégy órán át tartottak ügyeletet.

A szent és a profán határán

Az idei Szélrózsa a korábbi találkozókhoz hasonlóan változatos menüt kínált a programokra éhes fiataloknak.

Az áhítatok, teológiai elõadások, keresztény könnyûzenei koncertek és színdarabok mellett számos „világi” produkciót hívtak meg Kõszegre. Így állt színpadra Roy és Ádám, valamint az egyre népszerûbb, világzenét játszó Mitsoura.

Nemcsak egyházunk ismert zenei együtteseivel találkozhattunk a fesztiválon az ÉgÍgérõ gospelkórustól a Felsõvezetéken át a pilisi Izsópig, hanem számos gyülekezet ifjúsági csoportja is bemutatkozott színdarabbal, passióval, kiállítással. Minden délelõttre és délutánra jutott egy-egy vallási, illetve filozófiaimorális kérdéseket felvetõ filmalkotás, melyek vetítése után a mozilátogatók nyilvánosan is hangot adhattak véleményüknek.

A Lehetõségek piacán keresztény szervezetek, intézmények hívták fel magukra a figyelmet, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) hangulatosan berendezett kávéházában pedig az olcsó kávé és málnaszörp mellé különbözõ programokat – közvetlenül az éjféli zárás elõtt még „esti mesét” is – kínáltak. A Szélrózsa szervezõinek környezettudatos szemlélete nemcsak abban nyilvánult meg, hogy lehetõséget biztosítottak a szelektív hulladékgyûjtésre, és ismét külön sátorban foglalkoztak olyan fontos kérdésekkel, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi környezetvédelem, de abban is, hogy például a záró istentisztelet liturgiáját újrahasznosított papírra nyomtatták…

Naponta többször is elõadásokra, fórumbeszélgetésekre invitálták azokat, akik nemcsak pihenésre, de együtt gondolkodásra is vágytak. Ezért ült egy asztalhoz Varró Dániel ismert kortárs költõ Kiss Ulrich jezsuita szerzetessel és Szabad Júlia tanárnõvel, Török Gábor és Giró-Szász András politológus Prõhle Gergely országos felügyelõvel.

Heller Ágnes filozófus Fabiny Tamás püspökkel folytatott párbeszédet a Biblia mai üzenetérõl, míg Pángyánszky Ágnes lelkész Illés Gábor bankárral a földi és a mennyei javak kérdéskörét járta körül. A csendsátor éjjel-nappal fogadta a fesztivál zajában megfáradtakat, pár méterrel arrébb pedig lelkigondozók ajánlották fel segítségüket a rászorulóknak.

A bent és a kint határán

Az idei Szélrózsa minden eddigi találkozónál jobban nyitott a „külvilág” felé. Ebbõl a szempontból különösen is szerencsésnek bizonyult a helyszínválasztás, hiszen – mint már említettük – a fesztivál ezúttal nem egy település szélén, hanem úgyszólván a szívében kapott helyet. Városszerte transzparensek tudatták, hogy – a találkozót köszöntõ alpolgármester, Básthy Béla kifejezésével élve – ezúttal Kõszegen „szökkent szárba a Szélrózsa”.

Több komolyzenei koncertre került sor a Szent Jakab- és az evangélikus templomban. Az evangélikus szeretetotthon kapualjába fotókiállításra várták az érdeklõdõket, az Ewald rézfúvóskvintett szombaton térzenével köszöntötte a városlakókat.

Pénteken este az egész Szélrózsa „kitelepült” a fõtérre. Az országos missziói lelkész vezette program kezdetén Szeverényi János – a találkozó mottójára utalva – rámutatott, hogy „sokak számára a templomajtó áthághatatlan határ, legalábbis így gondolják”.

A szélrózsások által birtokba vett téren zenével és szavakkal tett bizonyságot a bennünk élõ reménységrõl – többek között – a répcelaki Vekker együttes, a My Friends nevû a capella formáció, Pintér Béla énekes, valamint Gryllus Dániel és két, élõ hitre jutott egykori váci rab – Balog János és Seres János –, akik a börtönben találkoztak az evangéliummal. (Táboron belül is volt lehetõség tenni valamit a „kintiekért”: a hagyományos véradáson ezúttal hetvenegyen ontották vérüket beteg embertársaikért.)

Hagyomány és újszerûség határán

„Mit hoztál?” – szegezte a Kõszegre érkezetteknek a kérdést a nyitóáhítatban Smidéliusz Gábor és Szabóné Mátrai Marianna. Az ötezer ember megvendégelésének evangéliumi történetét elemzõ igehirdetés végén – meglepetésként – tizenkét hatalmas kosár pogácsát osztottak szét a jelenlévõknek, kifejezve a helyi és a környékbeli evangélikus hívek vendégszeretetét.

A Szélrózsán minden nap áhítattal vette kezdetét, és minden este igei üzenettel térhettek nyugovóra a táborlakók. Reggelente egyházunk püspökei hirdették az igét a Szélrózsa Band lendületes és színvonalas zenei kísérete mellett. (Megjegyzendõ, hogy egyházunk mindhárom püspöke – egyszerû táborlakóként is – mindvégig jelen volt a találkozón.)

Csütörtök délután Tamás-misének adott otthont a Szélrózsa – a viharvert fiatalok által megtöltött nagyterem zsúfoltsága ellenére is intim légkör alakult ki a keresõk istentiszteletén. Igehirdetõje ifj. Hafenscher Károly lelkész volt, aki sokakat megérintõ (poénokban is bõvelkedõ) prédikációjában Isten határtalan megbocsátó szeretetére hívta fel a figyelmet.

Nem nélkülözte a szokatlan liturgiai elemeket a találkozót záró úrvacsorás istentisztelet sem. A kõszegi Szélrózsa színeit (sárga, lila, kék, narancs) felvonultató óriási selyemzászlókra utalva az igehirdetõ hangsúlyozta, hogy rá kell csodálkoznunk Isten színeire.

Vasárnap délelõtt egy valóban színes, tartalmas, örömteli találkozó útravalójaként hangozhatott az elbocsátás: „Magunkkal visszük az áldást, szereteted csöndes érintését, magunkkal visszük a találkozások emlékét, a sátraink felett hunyorgó csillagokat (…), magunkkal visszük az élet színeit és fényeit, a szelet és a harangkondulást…”

László Jenõ Csaba

::Nyomtatható változat::