A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Az éjszakai beszélgetéseknek mindig különleges hangulatuk van. Nem kell már sehova sem rohanni, minden aznapi program véget ért. A fáradtságot legyűri a kíváncsiság. Kíváncsiság életünket érintő fontos kérdésekre és válaszokra, valamint kíváncsiság a másik emberre, az ő véleményére és bölcsességére, másfajta nézőpontjára és a diszkusszióból megszülető tanulságokra.

A Szélrózsa találkozó minden éjszakáján – amikor már minden más program véget ért – összegyűltek fiatalok, hogy olyan kérdésekre keressék a választ, mint például: Igaz-e, hogy jobb adni, mint kapni? Hol a határ egyedüllét és magány között? Miért engedi Isten a szenvedést? Kell-e imádkozni? Mi a különbség egy „jó ember” és egy keresztény ember között? Milyen a jó párkapcsolat?

Felemelő élmény volt mindegyik éjszaka egy-egy kérdés mentén elgondolkodni és rácsodálkozni arra a sokszínű gazdagságra, amely elénk tárult, miközben minden résztvevő elmondta a véleményét a kiválasztott témával kapcsolatban. Miután meghallgattuk egymás vélekedését, sor került az „igazi” beszélgetésre, érkeztek az egymáshoz intézett kérdések, ellenvélemények, vagy az egyetértés kifejezése, a valódi közös gondolkodás következett.

Napjainkban gyakran átéljük azt, hogy nem szakértői állásfoglalásokra, ex cathedra kijelentésekre vagy erkölcsteológiai fejtegetésekre van szükségünk, hanem egymás bölcsességére és beszélgetésre. Arra, hogy megosszuk egymással élettapasztalatunkat – mindazt, amit Isten tanított nekünk eddigi életutunkon, családunkon, barátainkon, a Biblián és igehirdetéseken keresztül.

Nagy élmény volt megtapasztalni, hogy milyen élénk, pergős, hajnalig tartó diszkusszió alakult ki a jó párkapcsolat és házasság témájában. Versidézetek, képek, saját élmények elmondása segített minket abban, hogy megosszuk egymással gondolatainkat. Bőven előkerültek rázós és provokatív kérdések is, melyekről volt lehetőségünk együtt gondolkodni, és válaszokat kereshettünk rájuk.

A másik nagyon izgalmas beszélgetés az „Igaz-e, hogy jobb adni, mint kapni?” kérdéssel kapcsolatban alakult ki. Pró és kontra érvek, irodalmi képek, anyagi és lelki adok-kapok élmények és az izgalmas beszélgetés után az egyik résztvevő így foglalta össze, hogy mit jelentett számára az aznap esti beszélgetés: „Én azért jöttem, hogy kapjak – és kaptam. Köszönöm.”

Úgy gondolom, hogy ez a mondat sokunk élményét kifejezi – és nemcsak aznap estére, hanem a Nikodémusok óráján elhangzó valamennyi éjszakai beszélgetésre vonatkoztatva is. Valóban sokat tanultunk és kaptunk egymástól, és egymást lelkileg gazdagító beszélgetésekben lehetett részünk. Köszönjük!

Gömböcz Elvira

::Nyomtatható változat::