A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Szirtes Edina (Fabula Rasa – ének, hegedű)

– Már második alkalommal léptetek föl Szélrózsán. Mit jelent számotokra itt játszani?

– Rögtön feltűnt, hogy milyen jó fejek itt az emberek. Már az ajtónállók is szeretettel fogadtak bennünket. Átjön az a közvetlen hangulat, mely erre a helyre jellemző – ellentétben egy világi koncerttel, ahol már a kidobón is érződik a távolságtartás. Jó itt játszani, remélem, legközelebb is eljöhetünk.

Roy (Roy és Ádám – ének, gitár)

– Hogy érezted magad a koncerten?

– Jól, nagyon elfáradtam. Nem számítottunk ekkora lelkesedésre!

– Más volt ez a közönség, mint amit megszoktatok?

– Éreztem valamilyen bensőséges hangulatot.

– Milyen érzésekkel, gondolatokkal jöttetek erre az evangélikus találkozóra?

– Nem tudtam, hogy a vallásosság és a rock and roll hogy jön össze. Nehéz volt énekelni a szabadságról, amikor az első sorokban tolókocsiban ültek az emberek, de remélem, örömöt szereztünk nekik, és élvezték.

– Van az egyházhoz, a valláshoz valamilyen kötődésetek?

– Nincsen. Az Istenben való hit közös, de nem gyakoroljuk. Bár én szoktam imádkozni legbelül.

István, Gyöngyike és Júlia (Erdély)

– Hogy érzitek magatokat a találkozón?

1. : Nagy a pörgés, és ez nagyon tetszik. A néptáncegyüttes tagja vagyok, furulyáztam is a külföldiek bemutatkozásán, közben pedig egymás után jöttek a foci-, röplabda- és kosárlabdameccsek.

– Mi tetszett a legjobban?

1. : A Roy és Ádám meg a M.Is.K.A, de a moldvai táncházat is nagyon élveztem.

Gy.: Szerintem a Tamás-mise volt a legjobb. Sajnos kevesen jönnek el Erdélyben ilyen eseményekre, hasonló hangulatú táborokba.

– Szerinted milyen a Szélrózsa?

1. : Egyszerűen nagyszerű! Sajnos sok mindenről lemaradok, mert párhuzamosan zajlanak a programok. Nehéz eldönteni, hogy melyikre menjek el. Nekem tetszett a Nikodémusok órája.

Gy.: Nem unatkozunk, mert mindennap kapunk egy feladatlapot, amelyet ki kell tölteni. Kőszeg történelmével kapcsolatban is voltak kérdések. Helyi idős néniket kérdezgettünk, készségesen segítettek, régi könyveket elővéve keresték a válaszokat.

Szebik Imre (nyugalmazott püspök)

– Annak ellenére, hogy hivatalból már nem kötelező, eljön a Szélrózsákra…

– Az évjáratok nem meghatározóak. Érdeklődéssel figyelem az utánam következő nemzedékek lelki kibontakozását. Püspöki szolgálatom meghatározó eseménye volt a Szélrózsa létrejötte. Idén feleségemmel már öt unokát hoztunk. Tíz és tizennégy év közöttiek, szívesen jöttek, nem kellett őket rábeszélni. Sok kedves kollégával, ismerőssel és fiatallal találkozhatok. Nemzedékemből nem én vagyok az egyetlen itt. Figyelünk arra, hogy ne telepedjünk rá az ifjúságra, hanem többek között beszélgetőpartnerekként legyünk jelen. A fiatalok zenéjére, a könnyűzenére úgy tekintünk, hogy ezt Isten eszközeként használják fel.

– Miben más az idei Szélrózsa?

– Idén különösen tartalmasak a programok, az igeszolgálatok; mind ezeknek, mind a beszélgetéseknek a témái nagy érdeklődésre tartanak számot.

Tóth Márton (résztvevő)

– Újbuda–Keszthely 4 : 0 – a Szélrózsa-focidöntő végeredménye. Két gólt te szereztél. Gratulálok! Focizol otthon is?

– Nem, néhány csapattársam viszont igen, szóval nem az enyém az érdem. Ez csak véletlen volt.

– Hova jársz suliba?

– A Fasorba.

– Ez az első Szélrózsád?

– Igen, az osztálytársam hívott, de már a nővérem is sokat mesélt korábbi találkozókról; ő most sajnos nem tudott eljönni, mert külföldön van.

– A focimeccsek mellett jut időd a programokra is?

– Persze.

– És milyennek találod őket?

– Jók, élvezem. Nagyon tetszett a Roy és Ádám-koncert.

– Találkozunk két év múlva?

– Igen.

Csorba István (a Szélrózsa-dalok szerzője)

– Negyedik alkalommal szerez kimondottan a Szélrózsa találkozóra dalokat. Honnan meríti az ihletet?

– Őszintén és hittel vallom, hogy ez isteni kegyelem. Ötvennégy éve vagyok karnagy, a dalszerzés pedig nyolc évvel ezelőtt, az unokáim érkezésével kezdődött. Azóta öt unokám született, és mindegyikőjük keresztelőjére szereztem egy dalt.

A munkát imádság előzi meg. A jó ügy érdekel, Isten szolgálata a célom.

– Nagy szeretettel beszél az ifjúságról és az ifjúsággal egyaránt. Érti a nyelvüket…

– A teológushallgatók, akiket tanítok, a „tesztelő csapatom”. Mindig megkérem őket, hogy hallgassák meg, énekeljük el a dalokat, és utána mondják el a véleményüket.

– Hogyan tudja elérni, hogy őszinte kritikát fogalmazzanak meg?

– Közvetlen légkört teremtek, munkatársnak tekintem őket. Szoktam mondani: „Ha letegezel, az sem baj!”

– Milyen körülmények között íródnak a dalok? Nappal, este, miközben föl-le járkál a szobában?

– Igen, olyan is előfordul, hogy ha rosszul alszom, és eszembe jut valami, akkor gyorsan leírom. A Szélrózsa-dalok jó pár hetes érlelődésen mentek keresztül. M. C. Escher és S. Köder képein gondolkoztam el, és néhány igevers ihletett meg. Hogyan formálódnak a dallamok? Nem tudom. Titka: Isten a talentumhoz hozzáadja kegyelmét.

Fodor Zsófia (résztvevő, a Luther Márton Szakkollégium diákja, a váraljai és a paksi gyülekezet tagja)

– Melyik Szélrózsa tetszett eddig a legjobban?

– Tatán voltam először, de akkor még azt sem tudtam, mit csináljak a programkavalkádban. Szolnokon jó volt újra látni az ismerős arcokat, és jobban eligazodtam a programrengetegben is.

Ekkor történt az, hogy megszólított két srác, és meséltek a Luther Márton Szakkollégiumról, de amit mondtak, nem nagyon hatott meg. Azután a Lehetőségek piacán találkoztam a többi fiatallal, akik fényképeket és videókat is mutattak a kollégiumról, és a velük való beszélgetésből jött át, milyen ez a hely. Ekkor felvételiztem én is, de még nem tudtam, hol fogok lakni Budapesten. Nagyon izgultam, hogy itt túl szigorú szabályok várhatnak rám, de a felvételi táborban más képet kaptam a kollégiumról.

A tábor után felvételi bizottság dönt, hogy kiket vesznek fel. Ez több mint egy sima kollégium, mert lelki és közösségi alkalmak mellett komoly szakmai munka is folyik több tudományterületen, mivel a legkülönfélébb főiskolákon és egyetemeken tanulunk. Ezáltal komoly kapcsolati tőkét szerezhetünk.

Szeretném, hogy a kollégium és az egyház nyisson egymás felé! Ezért is vagyunk ott minden Szélrózsán, a koleszos pólónkat hordjuk, és a Lehetőségek piacán is hírt adunk magunkról, mert sajnos sok fiatal nem tud rólunk.

Hegedüs László (a szombathelyi gyülekezet presbitere, a Y’s Men Klub tagja, a MÁV-Start Zrt. munkatársa)

– A különvonat szervezését bízták rám, örömmel vállaltam. A biztonság kedvéért elutaztam a Keletibe, hogy minden rendben menjen. Fontos volt, hogy a mozgáskorlátozott résztvevők is biztonságban utazzanak, rendben meg is érkeztünk. Nagyon jó volt látni, mennyire élvezték a fiatalok, hogy saját Szélrózsa-vonattal jöhettek Kőszegre.

Christfried Kaul (résztvevő, Norvégia)

– Norvégiából hányan érkeztetek?

– Most csak hárman. Megnéztük, hogy milyen a találkozó.

– Jól éreztétek magatokat?

– Abszolút.

– Legközelebb is jöttök?

– Igen, legalább tíz-tizenkét fiatallal, ennyi embert még össze tudunk ismertetni a magyar résztvevőkkel.

– A fiatalok megtalálták a hangot magyar társaikkal?

– Szerintem igen. Sokan beszélnek angolul, de sokszor nem mernek megszólalni. Jó fejeknek tartják a magyarokat, bár azt sajnálják, hogy nem fordítanak le még több programot angolra.

Joób Szilárd (résztvevő, Svájc – református gyülekezeti lelkész Zürich mellett)

– Külföldön élsz, ritkán látogatsz haza, de a Szélrózsán mindig itt vagy…

– Ekkor veszem ki a szabadságomat, és mindent megteszek, hogy el tudjak jönni.

– Kivel érkeztél?

– Ikertestvéremmel és a családjával.

– Arra gondoltál már, hogy svájci fiatalokat is hozhatnál magaddal?

– Mindamellett, hogy jónak tartom, hogy vannak külföldiek, nem tudom, hogy a nyelvi nehézségek miatt jól éreznék- e magukat.

– Milyenek a programok?

– Szélrózsára azért jövök, hogy emberekkel találkozzam. Ez a fő vonzerő számomra, a program másodlagos. Egyébként pedig igen sokszínű a találkozó, kiváló programmixből válogathatunk.

Nagyszerű, hogy a reggeli áhítatokat a három püspök tartja, ezzel megtisztelve bennünket. Öröm látni azokat is, akik évekkel ezelőtt a Szélrózsán ismerkedtek meg, és most gyermekeikkel együtt jönnek. Akár családos tábort is lehetne szervezni.

Kicsit sajnálom, hogy a nagy tömegekhez szóló programok még mindig túl hosszúak. Ugyanis egy programnak, mely nagy tömeget szeretne megszólítani, nem szabad hosszúnak lennie. Mindig ez a sok szöveg! A fiataloknak rövid, magvas, vidám, poénos és interaktív program kell!

Berecz Julcsi (résztvevő, Mevisz-Bárka)

– A Mevisz-Bárka mozgássérült-passióját tavasszal adtátok elő, a szervezők meghívtak benneteket a Szélrózsára. Mennyit készültetek a mostani előadásra?

– Bele se néztem a szövegkönyvbe, de hibátlanul elmondtam a szöveget.

– Nem nehéz elmondanod Péter Jézust megtagadó szavait?

– Volt egy jelenet, amikor akaratlanul is elsírtam magam…

– Mióta táborozol a Mevisszel?

– Nyolcéves korom óta, most huszonhárom éves vagyok. Szüleim életében nincsen jelen Isten, és így nagyon nehéz élni. Sokat jelent nekem a Mevisz, mert elvisznek tíz napra oda, ahol olyan emberekkel lehetek együtt, akik számítanak nekem. A Szélrózsára is azért jövök, hogy kapcsolatokat építsek.

Deák Dániel (a Szélrózsa biztonsági vezetője)

– Civilben mivel foglalkozol?

– Most fejeztem be az evangélikus teológián a hitoktatói szakot, emellett másfél éve tanítok.

– Akkor bizonyára nem ez az első Szélrózsád.

– Nem, ez a harmadik találkozóm.

– Mindhárom alkalommal szolgáltál?

– Most én vagyok a biztonsági osztagnak a vezetője, két éve a játéksátorban dolgoztam, előtte sima biztonsági őrként.

– Két év múlva pedig…?

– Jó kérdés, majd meglátjuk.

– Hogy érezted magad itt, Kőszegen?

– Alapvetően jó volt, de számomra rettentően fárasztó, mert nyolcórás műszakokban dolgoztunk, és nekem még ezentúl is feladatom volt.

– Minden rendben ment?

– A biztonság szempontjából abszolút, semmi kirívó eset nem volt, még besurranások sem.

Lackner Pál püspök és Nánai László Endre (Magyar Honvédség, Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat)

– Mi célból vannak itt a Szélrózsán, azon belül a Lehetőségek piacán?

1. P.: Abból a célból, hogy ezeken az egyházi eseményeken – Csillagpont, Szélrózsa – ha szerény megjelenési formában is, de képviseljük magunkat, bemutassuk azt, hogy egyházaink a társadalom e speciális szegletében is jelen vannak, aktívan végzik a rájuk bízott szolgálatot.

– Milyen kérdéseket tesznek fel Önöknek a fiatalok?

1. L. E.: …már amelyik fiatal le tudja küzdeni az egyenruhával szemben érzett idegenkedését… Teológiai jellegű és a katonai életre vonatkozó kérdéseket kapunk, illetve volt olyan orvostanhallgató érdeklődő is, aki barátkozik a gondolattal, hogy majd a honvédségnél helyezkedjen el.

Győri János Sámuel (lelkész, a Zákeus Médiacentrum igazgatója)

– Milyen kamerán keresztül nézni a Szélrózsát?

– Jobban szeretem a kamerának a fekete- fehér keresőjét használni, mert így könnyebb az élességet beállítani; hátrány az, hogy a színeket nem nagyon tudom megkülönböztetni. Az ifjúságnak is szüksége van fekete-fehér látásra, ami persze árnyalatos. Ugyanakkor fontos a színek látása is, de a mostani találkozó üzenetéből – határtalanság – úgy gondolom, fontosabb, hogy a formákat, az irányokat lássuk. Hogy ki milyen színű, az számomra nem olyan fontos, ez a határ számomra eltörlődik, viszont ad egyfajta biztonságot a leképezés élességében. Ez nemcsak szakmai kifejezés, hanem lelkileg is így érzem.

Nem a színek számítanak, nem azért jöttünk el a Szélrózsára, hogy szavazzunk, melyik a jobb: a kék, a lila, a sárga vagy a zöld, hanem hogy lássuk a formákat, az irányokat, és ebben segít ez a korlátozottság, hogy a suchert az élesség beállítása miatt fekete-fehéren hagyják.

Szeverényi Ágnes

::Nyomtatható változat::