Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 30
- Szélrózsa-liget
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
Szélrózsa-liget
| A kertész szerelme című drámajáték |
Két éve Szélrózsa-liget néven debütált
néhány evangélikus fiatal
kezdeményezése annak érdekében,
hogy a legnagyobb magyar
evangélikus ifjúsági találkozón a
környezetvédelem, az ökológiai
szellemben való gondolkodás is
méltó helyet kapjon. Idén Kőszegen
a kevésbé hangzatos elnevezésű
ökosátor képviselte ezt a célt –
sokkal lelkesebb és népesebb csapattal,
mint eddig bármikor.
„Az ökosátor apró, csendes sziget a Szélrózsa
forgatagában” – fogalmazott egy
kedves hölgy vendégünk.
Mi történt itt? Az arra járó bármikor
betérhetett egy kicsit leülni, beszélgetni
velünk, vagy csak olvasgatni különféle
témájú környezetvédelmi kiadványokat.
Az előadásokon például mindenki rádöbbenhetett,
mi mindent akarnak velünk
megetetni bizonyos cégek szó szerint
és átvitt értelemben is, vagy hogy
milyen veszéllyel jár az, ha Dél-Amerikából
banánt szállítanak Magyarországra.
Drámajátékunkban a résztvevők egy
kertész bőrébe bújhattak, és még strandolhattak
is. Mindezt egy pohár igazi
fair trade kávé mellett. Na de nézzünk
mindent szép sorjában!
A sátor
Igazi találkozási helyként működtünk.
Sokan bejöttek akkor is, ha nem volt éppen
program. Általában mindenki döbbenten
nézte végig a „karbonkalkulátort”,
azaz egy olyan kiállítást, melyből
kiderült, hogy a hazánkban fogyasztott,
külföldről származó élelmiszerek szállításával
mennyi szén-dioxid kerül a légkörbe,
és fokozza az üvegházhatást.
Döbbenetes, hiszen nem gyakran
gondolunk arra, amikor kolumbiai banánt
vagy kínai fokhagymát eszünk,
hogy ezzel mi is hozzájárulunk környezetünk
rombolásához. A banán például
tizenegyezer kilométert utazik, amíg az
asztalunkra kerül, a kínai fokhagyma tizennyolcezret.
Eközben minden kilogramm
banán vagy fokhagyma szállítása
több mint két kilogramm szén-dioxid
kibocsátásával jár, ami köztudottan szerepet
játszik az üvegházhatás és az egész
Földre kiterjedő éghajlatváltozás fokozódásában.
Két kilogramm szén-dioxid
nem tűnik olyan soknak, amíg nem tudjuk,
hogy ez a mennyiség a fokhagyma
esetében kilencvenszer több, mintha
magyar terméket vásároltunk volna. Ha
banán helyett pedig valamilyen hazai
gyümölcsöt választunk inkább, máris
tettünk valamit a Föld megóvása érdekében.
Az előadások
A találkozó ideje alatt három előadás
volt a sátorban. Az első középpontjában
a genetikailag módosított szervezetek
(GMO) álltak. Az előadás meghívott
vendége, Lippai Kitti (Környezetvédelmi
és Vízügyi Minisztérium) elmondta,
hogy hazánk egyelőre hősiesen ellenáll a
GMO-termékeknek, de bizonyos cégek
részéről elég nagy a nyomás.
Mi is az a GMO? Kell-e félnünk tőle?
Ilyen kérdésekre kaphatott választ, aki
részt vett az előadáson. Az eljárás lényege,
hogy mesterségesen megváltoztatjuk
egy élőlény sejtmagjában a genetikai
anyagot, azaz a DNS-t úgy, hogy számunkra
kedvező tulajdonságú növény
vagy állat fejlődjön belőle. Azaz nem
hagyjuk, hogy az adott növény vagy állat
az ő eredeti genetikai programja szerint
fejlődjön, hanem úgy, ahogy nekünk jó.
Olyan növényeket termeszteni, amelyek
a betegségekkel szemben ellenállóbbak,
vagy jobban tűrik a szárazságot,
természetesen jó dolog. A veszély ebben
mégis az, hogy a DNS megváltoztatása
előre nem tervezett „mellékhatásokat”
eredményezhet. Kísérletek igazolják,
hogy például a genetikailag módosított
szójával etetett patkányok körében jelentősen
megnőtt a halandóság a normál
táplálékot fogyasztó társaikhoz képest,
és a túlélők között is több belső
szervi elváltozást, daganatot találtak a
kutatók. A szója DNS-ének megváltoztatása
olyan élettani folyamatokat gerjeszthet
egy állatban (például patkányban),
melyre annak sejtjei rohamos osztódással
válaszolnak, azaz daganat alakulhat
ki. Természetesen ezeket a kísérleti
eredményeket nem illik nagydobra
verni, mert „rontja az üzletet”. Génmódosított
szóját emberi fogyasztásra
szánt élelmiszerek készítésénél (például
felvágott, chips) is használhatnak.
A második előadást Bogdányi Mária
tartotta. Hangsúlyozta, hogy egészségünk
megőrzése mennyire összefügg
táplálkozási szokásainkkal. Nem szabad
bedőlnünk mindannak, amit a reklámok
sugároznak! Egyszerű, a hétköznapokban
is megvalósítható ötletek hangoztak
el azzal kapcsolatban, hogy miként
tehetünk sokat egészségünkért viszonylag
kis befektetéssel.
A harmadik referátum Béres Tamás és
Hargitai Katalin beszélgetéséből született,
és lényegében az előző előadások eszszenciáját
hordozta magában. Többek
között arra keresték a választ, hogy mai,
hipermarketektől terhes világunkban, a
globalizációval együtt élve, de nem belefulladva
hogyan őrizhetjük meg emberi
és keresztény értékeinket.
Drámajáték
Az érdeklődők két alkalommal vehettek
részt interaktív drámafoglalkozásokon e
sorok szerzőjének vezetésével. Az egyiken
mindenki megtapasztalhatta, hogy
milyen érzés egy szeretett lény elvesztése.
A másikon pedig megtudhattuk: nem
biztos, hogy elsőre el tudjuk dönteni valamiről
vagy valakiről, hogy hasznos
vagy káros-e a számunkra. A résztvevők
a foglalkozás során szerzett élményeikről
még sokáig lelkesen beszélgettek. A
drámajáték sajátosságából adódik, hogy
mindannyian másként élték át a feldolgozott
történetet.
Fair trade
Ez a kifejezés magyarul méltányos kereskedelmet
jelent, ami annyit tesz, hogy a termelőtől
a fogyasztóig a lehető legegyszerűbb
úton jut el a termék, minél inkább
kiküszöbölve a viszonteladókat és a multinacionális
cégeket, nagyvállalatokat.
Különös jelentősége van ennek a kávé, a
tea és a csokoládé esetében, hiszen ezek a
termékek nem állíthatóak elő hazánkban.
A fair trade olyan kezdeményezés,
amely igyekszik ezeket minél rövidebb
úton eljuttatni a fogyasztóhoz, valamint
méltányos árat fizetni a dél-amerikai, afrikai,
ázsiai termelőknek.
Ha megiszunk egy kapucsínót egy étteremben
háromszáz forintért, előfordulhat,
hogy ebből az árból mindössze
kilenc forint jut a termelőnek, aki az
alapanyagot előállította. A fair trade ez
ellen küzd úgy, hogy a termelők számára
állandó minimálárat szab meg, melyet
a termelők akkor is megkapnak, ha
például a kávé világpiaci ára ezen minimálár
alá csökken. Így a háromszáz forintos
kapucsínó árából körülbelül száz
forint a részesedésük. Ezáltal a távoli országokban
élő termelők megélhetése
biztosabbá, kiszámíthatóbbá válik, hiszen
erre az összegre mindig számíthatnak,
ha terméküket a fair trade hálózaton
keresztül értékesítik. Az ökosátor
vendégei tehát egy-egy csésze kávé elfogyasztásával
máris hozzájárultak a nehéz
sorsú kávétermesztő családok boldogulásához.
Nagy örömömre szolgált, hogy az
ökológiai szellemben való gondolkodás
nem maradt csupán az ökosátor ponyvái
között. A találkozón a háttérmunkához
felhasznált nagy mennyiségű papír jelentős
része újrahasznosított volt. Példaértékű,
hogy a záró istentisztelet liturgiáját is
olyan papírra nyomtatták, amely miatt
egy fát sem kellett kivágni…
Benkovics Sándor
::Nyomtatható változat::
|