A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Svédország – Linköping Eljött az ideje a Szélrózsa-regisztrációnak. Szépen rákerestem az evangélikus oldalra, hogy ott elvégezzem a szükséges feladatokat. Rákattintottam valamire, ahol meg kellett adni a legfontosabb adataimat: név, születési idő, tartózkodási hely...

...Megnyugodtam, hogy most jól, időben elvégeztem a dolgom: irány a Szélrózsa. Egy-két hónappal később azonban valaki kérte tőlem a regisztrációs számomat, amivel, mint kiderült, volt valami bibi: 3333 (ez egy kicsit sok is lenne).

De akkor hova is jelentkeztem én be?!

Hát nem máshol voltam, mint a myLuther oldalán…

Soha nem chateltem még, így idegenkedtem is tőle, hogy most belecsöppenjek egy ilyen, akkor még zárt közösségnek vélt kis társaságba. De külföldön valahogy bátrabb az ember, és ebből a bátorságból nekem is jutott. Elkezdtem beleszólni a beszélgetésekbe, és pár nap elteltével már úgy éreztem, hogy mindig is ismertem ezeket az embereket, akikkel beszélgettem, noha szinte semmit nem tudtam még róluk. Pár nap múlva meg azt vettem észre, hogy az első dolgom reggel, hogy megnézem, mi a helyzet a myLutheren. A vasalási tanácsoktól a süteményrecepteken keresztül a mélyenszántó dogmatikai kérdések megvitatásáig minden szóba került. Nagyon sokat jelentett nekem ez a kis cyber közösség.

Magyarország – Nyíregyháza

Furcsa volt a mylutheresekkel egy országban lenni. Közelebb éreztem magam hozzájuk, de még mindig nagyon hiányzott valami a teljességhez. Talán a hang? Eddig senkinek nem hallottam a hangját, csak betűket láttam tőlük (ami persze sok mindent elárul, de azért nagy hézagok maradnak), nem tudtam, ki milyen magas, milyen ruhát visel… Kíváncsi voltam! Igazán.

Kőszeg – Szélrózsa

Tudtam, hogy jó néhány mylutheres ott lesz. Izgultam. Vajon milyen lesz az éteren túl találkozni? Nézegettem erre-arra, hol bukkan fel egy ismeretlen-ismerős arc. Aztán megláttam egy nagy fényképezőt, a már ismerős göndör hajat és így tovább. Egymás után ismertem rá a mylutheres csapat tagjaira, a ráismerést pedig vidám találkozás követte Kőszeg főterén. Igazából nem is volt szükségünk plusz információkra egymásról, mert itt nem a szavak beszéltek, hanem a hang, a szem, a mozdulat. Látszott, hogy mindenki méregeti a másikat, hasonlítgatta, milyennek képzelte a találkozás előtt, és milyen így élőben.

Nem éreztük magunkat feszélyezve, legalábbis nekem nem tűnt úgy.

Sokan gondolják, hogy ez a myLuther egy baráti társaság, amibe egy most regisztrálónak nem lehet „belefolynia”. Ez nem igaz. Eddig is éreztem, hogy nagyon közvetlenek és kedvesek a mylutheresek, és mindenkinek az a vágya, hogy még többen legyünk, hogy két év múlva a Szélrózsán akár a Lehetőségek piacára is kivonulhassunk.

Igazán örülök, hogy az internet határain innen és túl találkozhatok, találkozhattam és találkozni fogok a myLutherrel!

Horváth Noémi

::Nyomtatható változat::