Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 30
- myKõszeg – virtuálisból a valóságba
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
myKõszeg – virtuálisból a valóságba
Svédország – Linköping
Eljött az ideje a Szélrózsa-regisztrációnak. Szépen
rákerestem az evangélikus oldalra, hogy ott
elvégezzem a szükséges feladatokat. Rákattintottam
valamire, ahol meg kellett adni a legfontosabb
adataimat: név, születési idõ, tartózkodási
hely...
...Megnyugodtam, hogy most jól, idõben
elvégeztem a dolgom: irány a Szélrózsa. Egy-két
hónappal késõbb azonban valaki kérte tõlem a
regisztrációs számomat, amivel, mint kiderült,
volt valami bibi: 3333 (ez egy kicsit sok is lenne).
De akkor hova is jelentkeztem én be?!
Hát nem máshol voltam, mint a myLuther
oldalán…
Soha nem chateltem még, így idegenkedtem
is tõle, hogy most belecsöppenjek egy ilyen, akkor
még zárt közösségnek vélt kis társaságba.
De külföldön valahogy bátrabb az ember, és
ebbõl a bátorságból nekem is jutott. Elkezdtem
beleszólni a beszélgetésekbe, és pár nap elteltével
már úgy éreztem, hogy mindig is ismertem
ezeket az embereket, akikkel beszélgettem, noha
szinte semmit nem tudtam még róluk. Pár
nap múlva meg azt vettem észre, hogy az elsõ
dolgom reggel, hogy megnézem, mi a helyzet a
myLutheren. A vasalási tanácsoktól a süteményrecepteken
keresztül a mélyenszántó dogmatikai
kérdések megvitatásáig minden szóba
került. Nagyon sokat jelentett nekem ez a kis
cyber közösség.
Magyarország – Nyíregyháza
Furcsa volt a mylutheresekkel egy országban lenni.
Közelebb éreztem magam hozzájuk, de még
mindig nagyon hiányzott valami a teljességhez.
Talán a hang? Eddig senkinek nem hallottam a
hangját, csak betûket láttam tõlük (ami persze
sok mindent elárul, de azért nagy hézagok maradnak),
nem tudtam, ki milyen magas, milyen
ruhát visel… Kíváncsi voltam! Igazán.
Kõszeg – Szélrózsa
Tudtam, hogy jó néhány mylutheres ott lesz.
Izgultam. Vajon milyen lesz az éteren túl találkozni?
Nézegettem erre-arra, hol bukkan fel
egy ismeretlen-ismerõs arc. Aztán megláttam
egy nagy fényképezõt, a már ismerõs göndör
hajat és így tovább. Egymás után ismertem rá
a mylutheres csapat tagjaira, a ráismerést pedig
vidám találkozás követte Kõszeg fõterén.
Igazából nem is volt szükségünk plusz információkra
egymásról, mert itt nem a szavak beszéltek,
hanem a hang, a szem, a mozdulat.
Látszott, hogy mindenki méregeti a másikat,
hasonlítgatta, milyennek képzelte a találkozás
elõtt, és milyen így élõben.
Nem éreztük magunkat feszélyezve, legalábbis
nekem nem tûnt úgy.
Sokan gondolják, hogy ez a myLuther egy baráti
társaság, amibe egy most regisztrálónak nem
lehet „belefolynia”. Ez nem igaz. Eddig is éreztem,
hogy nagyon közvetlenek és kedvesek a mylutheresek,
és mindenkinek az a vágya, hogy még többen
legyünk, hogy két év múlva a Szélrózsán akár
a Lehetõségek piacára is kivonulhassunk.
Igazán örülök, hogy az internet határain innen
és túl találkozhatok, találkozhattam és találkozni
fogok a myLutherrel!
Horváth Noémi
::Nyomtatható változat::
|