A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Varró Dániel és az interjú készítője

A Mi az, hogy határ? címmel rendezett fórumbeszélgetésen – Kiss Ulrich jezsuita atya és Szabad Júlia tanárnő társaságában – Varró Dániel volt Lengyel Anna vendége csütörtökön délelőtt a Szélrózsa nagyszínpadán. A Túl a Maszat- hegyen című kötete révén a legifjabb táborlakók körében is rendkívül népszerű költő-műfordítóval a myLuther, illetve az Evangélikus diákÉlet középiskolás munkatársa, Pantea Judit beszélgetett.

– Miért fogadta el a meghívást?

– Nem szeretek részt venni ilyen beszélgetéseken, általában keresek valami kibúvót. A menyasszonyom vett rá, hogy eljöjjek, mert ő most itt dolgozik.

– Hogy tetszik a Szélrózsa? Meddig marad köreinkben?

– Tegnap este már elég későn érkeztem, ezért nem túl sokat láttam, de annak a kevésnek az alapján, amit igen, nagyon hangulatos az egész találkozó, mindenki kedves és nyílt. Ma délután sajnos mindenképp haza kell utaznom.

– Mennyire valósak a Túl a Maszat-hegyen karakterei?

– Van valóságalapjuk, a Büdös Pizsamázó például életrajzi ihletésű, a főszereplő – Muhi Andris – pedig egy óvodáskori barát. Az ő kérése volt, hogy írjak egy eposzt, ami róla szól. Így született meg a Túl a Maszat-hegyen, ami végül is nem eposz, de róla szól…

– Lesz folytatása?

– Gondolkozom a folytatáson, mert hamar be kellett fejeznem a könyvet, és emiatt utólag derülnek ki figyelmetlenségek. Egy kislány például megkérdezte, hogy mi történt a pacák által fogva tartott Emil bácsival. Tehát ha lesz folytatás, akkor az valószínűleg Emil bácsi szabadulásának történetével fog kezdődni.

– Ön szerint hol a határ mese és valóság között?

– Ez költői kérdés, és nem válaszolnám meg.

– Hogyan kezdte pályafutását?

– Először a nővérem kezdett el verseket írni. Körülbelül tizenkét évesen én is elkezdtem, „ha neki megy, nekem is” alapon. A nővérem abbahagyta, én pedig maradtam a pályán.

– Mi a véleménye a média mai szerepéről?

– Szerintem a költők korábbi szerepét vette át. Az emberek figyelnek a közismert arcokra. Én abszolút a fogyasztói társadalomhoz tartozom: szeretek tévét nézni és moziba járni. Ha vonaton utazom, mindig veszek magamnak valami újságot.

– A beszélgetésből kiderült, hogy nagyon tiszteli elődeit. Ki a példaképe?

– Kisebb koromban nagyon szerettem focizni, akkor egy holland kapus volt a példaképem. Mostanában már nincs, de vannak örök kedvenceim, például József Attila.

::Nyomtatható változat::