Oratio oecumenica

Hozzászólás a cikkhez

Urunk! Há­lát adunk ne­ked azért, hogy hoz­zád min­dig for­dul­ha­tunk imád­sá­gunk­ban. Jó tud­nunk azt, hogy te is­me­red éle­tün­ket, lá­tod, mennyi szen­ve­dés, vi­szály és vál­ság vesz kö­rül ben­nün­ket. Egész vi­lá­gunk a ba­jok ten­ge­rén hány­kó­dik. Te­le van éle­tünk krí­zi­sek­kel, tes­ti-lel­ki gon­dok­kal, eg­zisz­ten­ci­á­lis tö­ré­sek­kel és csa­ló­dá­sok­kal. Tö­ré­keny éle­tün­ket most le­tesszük eléd. Nem hoz­ha­tunk mást, csak azt, ami a mi­énk: vét­ke­in­ket, fé­lel­me­in­ket, üres­sé­gün­ket. És ké­rünk: te töltsd fel üres szí­vün­ket, és sza­ba­díts meg mind­at­tól, ami tő­led el­vá­laszt ben­nün­ket.

Urunk! Ál­dott légy ke­gyel­med sok-sok je­lé­ért, ame­lyek­kel kí­sé­red éle­tün­ket, hogy ne csak nyo­mo­rú­sá­gunk­ra és ba­ja­ink­ra néz­zünk. Há­lát adunk azért, hogy van mi­re vissza­te­kin­te­nünk, hogy ke­gyel­med gaz­dag­sá­gát és ir­gal­ma­dat ed­dig is meg­ta­pasz­tal­hat­tuk. Ké­rünk, se­gíts, hogy bi­za­lom­mal tud­junk elő­re is te­kin­te­ni, hogy erőt tud­junk me­rí­te­ni meg­vál­tó szen­ve­dé­sed­ből, és így tud­juk szol­gál­ni ne­ved di­cső­sé­gét ott, aho­vá ál­lí­tot­tál min­ket.

Is­te­nünk! Kö­szön­jük, hogy ja­vun­kat aka­rod, és min­dent meg­tet­tél üd­vös­sé­gün­kért. Ké­rünk, adj több ki­tar­tást és erőt, hogy ben­ned bíz­va, csend­ben hor­doz­zuk el a ne­héz­sé­ge­ket, si­ker­rel le­gyünk úr­rá a vi­szá­lyo­kon, és fe­le­lő­sen él­jünk a ne­künk ada­tott le­he­tő­sé­gek­kel. Add, hogy Jé­zus Krisz­tus Urunk­ban meg­lás­suk örök aka­ra­to­dat, amellyel üd­vös­ség­re hívsz min­ket, és azt sze­ret­néd, hogy mind­annyi­an áld­junk és di­csér­jünk té­ged már itt, föl­di éle­tünk­ben. Ké­rünk, ter­jeszd ránk ál­dá­so­dat, hogy az az ál­dás, ame­lyet egy­kor a hí­vők aty­já­nak, Áb­ra­hám­nak ad­tál, és amely Jé­zus Krisz­tus­ban tel­je­se­dett ki, raj­tunk ke­resz­tül is ter­jed­jen to­vább a föl­dön.

Urunk, ké­rünk té­ged ma a vi­lá­gért, Eu­ró­pá­ért, ha­zán­kért. Kö­nyö­rülj raj­tunk, mert sok a disszo­náns, fals hang, a meg­té­vesz­tő zaj kö­rü­löt­tünk és ben­nünk is. So­kan el­tér­tek tő­led, meg­ke­mé­nyed­tek, be­le­fá­rad­tak a hit har­cá­ba. Adj meg­té­rést, meg­úju­lást, hogy ne vesszünk el. Add Szent­lel­ke­det, hogy vissza­tér­jünk igéd­hez, a tör­vény­hez és az evan­gé­li­um­hoz.

Adj jó­zan­sá­got és vi­lá­gos­sá­got a dön­tés­ho­zók­nak és meg­té­rést a ke­mény­szí­vű­ek­nek.

Imád­ko­zunk egy­há­zun­kért, hogy a vi­szá­lyok és vál­sá­gok kö­ze­pet­te se né­mul­jon el a di­csé­ret gyü­le­ke­ze­te­ink­ben.

Ol­tal­mazd csa­lád­ja­in­kat! Ké­rünk az idő­se­kért: adj ne­kik tü­rel­met, sze­re­te­tet és böl­cses­sé­get.

Együtt ké­rünk most: „Em­lé­kez­zél meg, Urunk, ir­gal­mad­ról és ke­gyel­med­ről, mert azok örök­től fog­va van­nak.” Ámen.

::Nyomtatható változat::