Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az Evan­gé­li­kus Élet 2009. feb­ru­ár 8-i szá­ma – ben­ne Itt­zés Já­nos püs­pök és Lup­ták György es­pe­res írá­sa, a Csó­kay há­zas­pár­ral ké­szült be­szél­ge­tés és más cik­kek – mu­tat­ja, hogy ha­zánk­ban is, egy­há­zunk­ban is „van va­la­mi a le­ve­gő­ben”.

Nem él­tem 1956-ban, de a be­szá­mo­lók alap­ján úgy tű­nik, a for­ra­da­lom ki­rob­ba­ná­sa előt­ti hó­na­pok­ban is so­kan ér­zé­kel­ték: „Van va­la­mi a le­ve­gő­ben.”

Egy­há­zunk, ben­ne lel­ké­szi ka­runk mai hely­ze­tét rosszabb­nak lá­tom, mint ha­zán­két. Nem anya­gi­ak­ra gon­do­lok el­ső­sor­ban, bár azt is ér­zé­ke­lem, hogy túl­sá­go­san pénz­köz­pon­tú, anya­gi­as lett a gon­dol­ko­dá­sunk. Néz­zünk ma­gunk­ba! A vi­lág­vál­ság és a rá adott kor­mány­za­ti vá­la­szok kö­ze­pet­te mi ju­tott előbb eszünk­be: az-e, hogy egy­há­zunk emi­att ke­ve­sebb pénz­ből gaz­dál­kod­hat, vagy pe­dig Jé­zus sza­va, aki azt mond­ta: „Nek­tek pe­dig még a ha­ja­tok szá­lai is mind meg van­nak szám­lál­va.”?

A már em­lí­tett be­szél­ge­tés­ben Csó­kay And­rás így fo­gal­ma­zott: „Én azért be­szé­lek nyíl­tan a há­zas­sá­gi hűt­len­sé­gem­ről (…), hogy má­sok se­gít­sé­gé­re le­hes­sek. Nem ön­cé­lú­an te­szem, ha­nem azért, hogy sen­ki se be­szél­hes­sen mel­lé.” Az igaz­ság fáj­dal­ma mel­lett örül­tem az őszin­te be­széd­nek. Mennyi­re hí­já­val va­gyunk en­nek egy­há­zunk­ban, ami­kor lel­ké­szek, lel­kész há­zas­pá­rok vá­lá­sá­ról annyit ol­vas­ha­tunk egy hír­adás kap­csán, hogy „sze­mé­lyes okok mi­att” vég­zik szol­gá­la­tu­kat ezen­túl más te­le­pü­lé­sen.

Csak Csó­kay And­rás bű­né­ről le­het őszin­tén ír­ni? Csak az ő meg­té­ré­sé­nek, hit­re ju­tá­sá­nak tör­té­ne­te erő­sít­he­ti az evan­gé­li­kus ol­va­só­kat? Az evan­gé­li­kus lel­ké­szek, ve­ze­tők bot­lá­sá­nak, majd meg­té­ré­sé­nek tör­té­ne­té­ről mi­ért nem ol­vas­ha­tunk? Vár­juk, akar­juk iga­zán egy­há­zunk meg­úju­lá­sát? Te­szünk vagy leg­alább imád­ko­zunk ezért? „Uram, éb­reszd egy­há­za­dat, és kezdd raj­tam.” (EÉ 737. o.)

1. O. N. R. Aho­gyan Itt­zés püs­pök ír­ja már em­lí­tett cik­ké­ben, e rö­vi­dí­tés je­len­té­se point of no re­turn, vagy­is az a pont, ahon­nan már nincs vissza­té­rés. Va­ló­szí­nű­leg el­ha­lad­tunk már e pont mel­lett: nincs le­he­tő­ség a vissza­for­du­lás­ra. De: nem is kell! Ha a fo­lya­mat vissza­for­dít­ha­tat­lan, ak­kor mi is bá­to­rod­junk a cse­lek­vés­re! Ha a hely­zet tra­gi­kus, ak­kor mi is nyu­god­tan hoz­zá­fog­ha­tunk az Úr Jé­zus ne­vé­ben bár­mi­hez: nem ront­ha­tunk raj­ta!

Ma­gam­nak azt szűr­tem le, hogy ott, aho­vá az Úr ál­lí­tott – Bőny és Gyö­mö­re gyü­le­ke­ze­tei, hit­ok­ta­tás Győr kör­nyé­kén, va­la­mint az al­ko­hol­be­te­gek, de­presszi­ó­sok kö­zöt­ti szol­gá­lat a Ma­gyar Kék­ke­reszt Egye­sü­let győ­ri cso­port­já­ban –, vé­gez­zem el hű­sé­ge­sen a fel­ada­to­mat. A fo­lyó sod­rá­sát nem tu­dom las­sí­ta­ni, nem va­gyok elég ügyes ah­hoz, hogy a csó­nak von­ta­tó­kö­te­lét lasszó­ként a par­ti szik­lá­ra dob­jam, egyet te­he­tek: rá­bíz­ha­tom ma­ga­mat ar­ra a Jé­zus­ra, aki a két­fé­le el­len­sé­ges kör­nye­zet­ből – zsi­dó­ság, po­gány­ság – „ki­hí­vot­ta­kat”, az­az egy­há­zat gyűj­tött ma­gá­nak.

Rá­bíz­hat­ja ma­gát min­den­ki, aki együtt ül ve­lünk a csó­nak­ban, tud­hat­ja, hogy nem tör­té­nik sem­mi rend­kí­vü­li. Is­ten egyik ke­zé­ből át­tesz min­ket a má­sik­ba: az­az nyu­god­tan vár­hat­juk azt a pil­la­na­tot, ami­kor a csó­nak a víz­esés szé­lé­hez ér, nem a mély­be, ha­nem az Úr Jé­zus ér­tünk át­sze­ge­zett ke­zé­be hul­lunk.

Ma­gassy Zol­tán evan­gé­li­kus lel­kész

::Nyomtatható változat::