Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

Le­írom nagy­já­ból, mi­re is gon­dol­hat­tál, mi­kor egy­szer mé­lyen, igen mé­lyen szem­be­néz­tél ön­ma­gad­dal a tük­röd előtt. Ta­lán em­lék­szel még rá, ta­lán nem is volt olyan ré­gen…

Mi­kor be­le­pil­lan­tot­tál, el­ső­ként azt lát­hat­tad meg, mi­lyen gon­do­zat­lan már a ha­jad. És hogy nem is tet­szik iga­zá­ból. Fod­rász­hoz kel­le­ne már men­ni… Az­tán jól meg­néz­ted a ki­al­vat­lan sze­me­i­det… „Ó, igen, azok a bu­lik! De hát min­den­ki iszik, ak­kor mi­ért pont én ne igyak?” – fu­tott át a fe­jed­ben a gon­do­lat. Majd fel­tet­ted ma­gad­nak a kér­dést: ki is vagy va­ló­já­ban? Vé­gül meg­ol­dat­lan fel­ada­ta­id töm­ke­le­gé­nek ár­nya­it lát­tad a fe­jed kö­rül. Az­tán ott­hagy­tad a fa­lon az egész va­cak vi­lá­got, és men­tél to­vább a dol­god­ra.

Bát­ran valld be ön­ma­gad­nak, hogy egy­faj­ta elé­ge­det­len­ség­ér­zés ön­tött el a tü­kör előtt. Ta­lán az is eszed­be ju­tott, hogy alig van iga­zán jó ba­rá­tod, aki­vel egy jót le­het be­szél­get­ni. Az is, hogy na­gyon vágysz a szü­le­id sze­re­te­té­re, de a fal­ra má­szol tő­lük, ha együtt vagy­tok. És ta­lán az a kér­dés is eszed­be ju­tott, hogy le­het-e té­ged egy­ál­ta­lán sze­ret­ni. Egy ilyen ala­kot. Aki azt sem tud­ja, mi­hez kezd­jen, mit és hol ta­nul­jon a gaz­da­sá­gi vál­ság ide­jén, ha egy­ál­ta­lán még szó­ba jö­het a to­vább­ta­nu­lás le­he­tő­sé­ge.

Igen, va­la­mi­faj­ta ál­ta­lá­nos szé­gyen­ér­zet­tel szem­be­sül­tél. Mert eszed­be ju­tot­tak a gon­dok, a ku­dar­cok és a nem sok jó­val ke­cseg­te­tő jö­vő. Si­ker­te­len­nek lát­tad ön­ma­gad. Mert a su­li­ban min­dig van jobb, szebb és bol­do­gabb ná­lad.

De mondd csak, mi len­ne, ha konk­ré­tan meg­fo­gal­maz­nád, mi is az, amit egy­ál­ta­lán nem tudsz el­fo­gad­ni ön­ma­gad­ban? Ha nem megy rög­tön, fi­gyeld meg ­ma­gad… Szánj rá időt…

Ér­de­kes, hogy a leg­töb­ben azt tart­ják leg­rosszabb­nak ön­ma­guk­ban, ha má­so­kat bán­ta­nak. „Ha egyet­ér­te­nék ve­le, ha el­fo­gad­nám, hogy sok­szor bán­tó mó­don vi­sel­ke­dek, ak­kor…” Mit ír­nál most a pon­tok he­lyé­re? Gon­dol­kodj el egy pil­la­na­tig ezen…

Iga­zá­ból itt vá­lik iga­zán iz­gal­mas­sá az em­ber éle­te. Ami­kor az a kér­dés, ho­gyan küz­di le rossz tu­laj­don­sá­ga­it, vagy­is az „árny­ol­da­lát”. Van, aki túl so­kat eszik, iszik, vagy épp túl ke­ve­set eszik, vagy a mun­ká­ba me­ne­kül, vagy dro­goz­ni kezd. Van, aki le­ta­gad­ja gond­ja­it, és úgy csi­nál, mint­ha nem is len­né­nek prob­lé­mái: el­fojt­ja őket, nem be­szél ró­luk. Van, aki min­den­kit meg­ítél, mert szük­sé­ge van ar­ra az ér­zés­re, hogy őne­ki van iga­za min­den­ben. Van, aki foly­ton ja­ví­ta­ni, fej­lesz­te­ni akar­ja ön­ma­gát, mert egy ide­ál után fut, ame­lyet per­sze so­sem ér el.

Te va­jon me­lyi­ket te­szed? És mi­ért? Gon­dol­kodj el egy pil­la­na­tig…

Vall­juk be őszin­tén, hogy fé­le­lem­ből kö­vet­jük eze­ket a me­ne­kü­lé­si stra­té­gi­á­kat. Fé­lünk be­val­la­ni ön­ma­gunk­nak a hi­bá­in­kat. Ha vál­la­lod az ön­ma­gad­dal va­ló szem­be­sü­lést, ak­kor van esé­lyed ki­ke­rül­ni a szé­gyen­ér­zet fog­sá­gá­ból. Ez per­sze nem megy egy­könnyen, de megy. Meg­ér­tés­sel és sze­re­tet­tel kell ön­ma­gad­ra te­kin­te­ned nap­ról nap­ra, hogy fo­lya­ma­to­san vál­toz­hass, sok tü­re­lem­mel ma­gad iránt.

Na­gyon so­kat se­gít ezen az úton, ha őszin­tén, imád­ság­ban el­mon­dod a mennyei Atyá­nak, hogy mi jó az éle­ted­ben, mi rossz, és mi­ben kérsz tő­le se­gít­sé­get. Így for­má­lód­hatsz, így szü­let­het­nek új gon­do­la­ta­id, így jö­het­nek új le­he­tő­sé­gek az éle­ted­ben.

Ba­log Esz­ter

::Nyomtatható változat::