Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A leg­na­gyobb hi­de­gek még előt­tünk vol­tak, ami­kor sor­ra egy­más után jöt­tek a hí­rek a fagy­ha­lált szen­ve­dett em­be­rek­ről. Rend­re egye­dül­ál­ló idős fér­fi­ak vol­tak az ál­do­za­tok, sa­ját la­ká­suk­ban, mű­he­lyük­ben, ál­muk­ban ér­te őket a vég­zet. Akadt kö­zöt­tük olyan, akit két hét el­múl­tá­val ta­lál­tak meg a ro­ko­nok. Mi­re meg­ér­kez­tek a leg­szi­go­rúbb té­li na­pok, a szo­ci­á­lis el­lá­tó­rend­szer szer­te az or­szág­ban a leg­ma­ga­sabb fo­ko­zat­ra kap­csolt. És mint­ha meg­rit­kul­tak vol­na a fagy­ha­lál­ról szó­ló hí­rek…

A Nyír­egy­há­za-Kert­vá­ro­si Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség fenn­tar­tá­sá­ban mű­kö­dő Joób Oli­vér Gon­do­zó és Re­ha­bi­li­tá­ci­ós Sze­re­tet­in­téz­mény a vá­ros ön­kor­mány­za­tá­val kö­tött fel­adat­át­vál­la­lá­si szer­ző­dés­nek meg­fe­le­lő­en mint­egy tíz­ezer em­ber szá­má­ra biz­to­sít­ja a szo­ci­á­lis alap­szol­gál­ta­tá­so­kat.

Lesk­óné Bor­bély Zsu­zsa szak­mai ve­ze­tő­től meg­tud­juk, hogy az 1996 óta mű­kö­dő in­téz­mény­ben most már há­rom­száz em­ber na­pi ét­kez­te­té­sét, az ebé­dek la­kás­ra szál­lí­tá­sát szer­ve­zik, sa­ját ott­ho­nuk­ban gon­doz­zák azo­kat az idő­se­ket vagy be­te­ge­ket, akik nem vagy csak rész­ben ké­pe­sek el­lát­ni ma­gu­kat. Ezen­kí­vül mű­köd­te­tik a csa­lád­se­gí­tő, va­la­mint a ta­nya­gond­no­ki szol­gá­la­tot.

A vá­ros­rész­hez hu­szon­hét bo­kor­ta­nya tar­to­zik, ezek­ben mint­egy ké­t­ez­ren lak­nak, so­kuk ép­pen a leg­ve­szé­lyez­te­tet­tebb cso­port­hoz tar­to­zik: idős, be­teg, ma­gá­nyos.

– Az idei tél va­ló­sá­gos vizs­ga­hely­ze­tet te­rem­tett a szo­ci­á­lis el­lá­tó­rend­szer szá­má­ra: ké­pes-e az in­téz­mény­rend­szer a leg­rosszabb­tól meg­óv­ni a rá­juk bí­zott em­be­re­ket? Önök hogy vizs­gáz­tak?

– Nem ki­tű­nő­re, de jól vizs­gáz­tunk – vá­la­szol­ja ha­bo­zás nél­kül a fi­a­tal­asszony. – Azt kell mon­da­nom, hogy a kol­lé­gá­im meg­tet­tek min­dent an­nak ér­de­ké­ben, hogy az el­lá­tá­si te­rü­le­tün­kön ne je­lent­sen prob­lé­mát a nagy hi­deg. A na­pi ru­tin mel­lett ado­má­nyo­kat gyűj­töt­tünk: me­leg ru­hát, ta­ka­ró­kat, tü­ze­lő­anya­got a rá­szo­ru­lók­nak több-ke­ve­sebb si­ker­rel, a ta­nya­gond­no­ka­ink pe­dig éjt nap­pal­lá té­ve, erőn fe­lül jár­ták a bok­ro­kat, hogy fel­de­rít­sék azo­kat, akik egye­dül él­nek, po­ten­ci­á­li­san ve­szély­ben van­nak, de nem tar­toz­nak az ellátottaink kö­zé, és akik ma­guk­tól nem je­lent­kez­nek, mert vagy nem tud­ják, hogy kér­het­nek se­gít­sé­get, vagy szé­gyell­nek kér­ni.

Ép­pen az, aki a leg­in­kább se­gít­ség­re szo­rul­na, nem min­dig mer. Épp ezért fon­tos tud­ni, hogy a csa­lád­ta­gok is je­lez­het­nek, ha úgy ér­zik, ők ma­guk nem tud­nak ele­get ten­ni ve­szély­ben lé­vő hoz­zá­tar­to­zó­ju­kért. De jö­het a jel­zés a szom­szé­dok­tól is, sok­szor ők tud­nak a leg­töb­bet ar­ról, ho­gyan él az il­le­tő.

– Si­ke­rült-e mű­kö­dés­be hoz­ni min­den csa­tor­nát, ame­lyen az in­for­má­ci­ók cél­ba ér­het­nek?

– Eze­ket a csa­tor­ná­kat fo­lya­ma­to­san bő­ví­te­ni kell. De jól mű­kö­dő „jel­ző­rend­szer” ma­ga a gyü­le­ke­zet is, mely­nek te­rü­le­te egy­be­esik a dia­kó­ni­ai szol­gá­lat el­lá­tá­si te­rü­le­té­vel. Az is­ten­tisz­te­le­tek, gyü­le­ke­ze­ti ese­mé­nyek a leg­jobb al­kal­mak az in­for­má­ci­ók cse­ré­jé­re, de ne­künk meg kell ta­lál­nunk azo­kat is, akik nem jön­nek el ezek­re, nem kap­ják meg a szó­ró­la­pot, nem ol­vas­sák az új­sá­got. Ez a leg­fon­to­sabb fel­ada­tunk, meg­ta­lál­ni a mód­ját, hoz­zá­juk ho­gyan ju­tunk el. A fel­adat fo­lya­ma­tos, mert a ma­gá­nyos, idős em­be­rek­re nem csak a fagy je­lent ve­szélyt. De van­nak olyan új ügy­fe­le­ink, akik épp a té­li krí­zis ide­jén ta­lál­tak el hoz­zánk. Pél­dá­ul az in­gye­nes tü­ze­lő­ak­ció okán.

A vá­ros­üze­mel­te­té­si kft. fel­ada­ta, hogy azon­na­li in­téz­ke­dés­sel tű­zi­fát szál­lít­son a rá­szo­ru­lók­nak, azonban so­kan a Joób Oli­vér Sze­re­tet­in­téz­mé­nyen ke­resz­tül kér­tek tü­ze­lőt. Ám a köz­be­ik­ta­tott lánc­szem nem­hogy las­sí­tot­ta vol­na a se­gít­ség gyors meg­ér­ke­zé­sét, épp el­len­ke­ző­leg, az in­téz­mény mun­ka­tár­sai ki­vá­ló kap­cso­la­to­kat ápol­nak a vá­ros min­den olyan szer­ve­ze­té­vel, in­téz­mé­nyé­vel, me­ly a szak­sze­rű el­lá­tás­ban part­ne­r le­het­. És hát a leg­jobb­kor jött, hogy mun­ká­ba ál­lít­hat­tuk a má­so­dik ta­nya­gond­no­kot. Vissza­me­nő­leg meg­kap­tuk a ta­va­lyi egy­há­zi ki­egé­szí­tő nor­ma­tí­vát, ami­ből meg­vá­sá­rol­hat­tuk a nél­kü­löz­he­tet­len kis­buszt. Tud­ni kell, hogy a „bok­rok­ban” oly­kor négy ki­lo­mé­ter is el­vá­laszt­ja egy­más­tól a szom­szé­do­kat.

V. E.

::Nyomtatható változat::