Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 10
- Ébresztő! Provokáció!
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Ébresztő! Provokáció!
Adáshiba Pestszentlőrincen
Színházzá alakult a pestszentlőrinci evangélikus templom február 28-án. Szakonyi Károly Adáshiba című művét adta elő a kelenföldi színjátszó kör. A két felvonásos darab éles társadalomkritikát fogalmazott meg, és szomorú képet festett az egymástól egyre jobban elidegenedő, a televíziót mereven bámuló Bódog család tagjairól, miközben keresztény üzenetet is hordozott.
Asztal a színpad közepén, rajta szódásszifon, borosüveg, virág, körülötte székek. Baloldalt két fotel gondosan a televízió elé beállítva. A tévé egy hatalmas doboz a játéktér egyik sarkában, a szereplők tévénézés közben arccal a nézőtér felé fordulnak. Kicsit hátrébb még egy-két szék. A háttérben telefonkészülék és régi lemezjátszó. A szereplőkön korhű ruha. Az Adáshiba 1969-ben, a holdra szállás évében játszódik.
A kezdő jelenetben egy idősödő házaspár látható. Bódogék megélték a 20. századi nagy politikai rendszereket – a feleség a darab során többször utal arra, hogy nehéz időket éltek át, háborúkat, forradalmat, kommünt, s óvakodni kell a besúgóktól. A férfi tévét néz, kommentálja a látottakat, az asszony az asztalt rendezgeti, beszélgetnek. Vendégségre készülnek, legkisebb gyerekük születésnapját ünneplik.
Sorban érkeznek a családtagok. Dönci, a fiuk, a feltörekvő fiatalember, aki éppen valamilyen találmányát igyekszik pénzzé tenni, s balatoni nyaralóra alkuszik, kicsit butuska feleségével, Sacival jön. Vanda megkeseredett, magányos, elvált nő, aki nemrég költözött haza a szüleihez, de minden mozdulatával, mondatával sugallja lesújtó véleményét a családjáról. Irmus, a harmadik gyerek, az ünnepelt elkésik saját köszöntéséről, a többiek már javában falatozzák a halat és a krumplit, mikor ő betoppan. A tolókocsis szomszédasszony, Szűcsné pedig csak a puncstornánál csatlakozik a társasághoz.
Irmus közben eltűnik – az albérlőhöz megy át, hogy megkérdezze „egy bizonyos ügyben”. A lakót Emberfinek hívják. Különös alak. Szakállas, halszagú, már a tizenkettedik furcsa barát jelenik meg nála egy hónap alatt. Csendes ember, nem visz fel nőket, nem tart bulikat. Irmus azért hívja őt át, hogy mentse meg a családját – a képernyőhöz tapadt, egymásra alig figyelő, párbeszéd helyett egymás mellett elbeszélő embereket.
Emberfi azonban tehetetlen. Még a látványos csodák sem segítenek. Senkinek nem tűnik fel, hogy a szódásüvegben borrá lesz a víz, és a tolószékből felpattan a szomszédasszony. S hiába erőszakol ki Irmus egy adáshibát, az sem segít: a felháborodott tévénézők a telefont rohamozzák meg, hogy szerelőt hívjanak, ahelyett hogy arra figyelnének, aki azért jött, hogy feloldja az emberek szenvedését. Emberfi lemondóan sóhajtja, hogy már ő sem tehet semmit, ez nem a megfelelő pillanat a család számára. Irmus ezek után nem lát más kiutat, mint hogy fogja a bőröndjét, és elmegy, hogy máshol keresse üdvösségét.
Az Adáshiba provokatív darab, de nemcsak a tévéfüggő, elidegenedett családkép, hanem Emberfi (le)szereplése miatt is. Kétségtelen ugyanis, hogy Krisztust kívánja ezzel szimbolizálni a darab írója, hiszen a Bibliából kölcsönöz csodákat, s újszövetségi mondatokat ad a szájába. Ez a teszetosza, erőtlen figura azonban – szemben a Szentírás tanúságtételével – a 20. századi környezetben már semmire sem képes.
Milyen üzenetet vihet magával a pestszentlőrinci templomban tartott előadás közönsége? – tette fel a kérdést a végén Győri Gábor, a gyülekezet lelkésze, az alkalom házigazdája. Azt, hogy Emberfi a sokszor enerváltnak tűnő, erőtlennek bizonyuló keresztény egyházakat és embereket jelképezi, akik elhiszik: az idő nem alkalmas az evangéliumra, és nincsenek életeket megváltoztató jézusi csodák. Provokáljon bennünket a darab! Ébresztő! Erőtlen az egyház? Meglehet! De Krisztus semmiképpen sem az!
A kelenföldi színjátszó kör tagjai színvonalas produkciót mutattak be. Elismerés jár azoknak a fiataloknak, akik egy éven keresztül heti egyszer próbákon készültek fel az előadásra. Vezetőjük, Abaffy Zoltán mondta el, hogy a kör nyolc éve működik, tagjai zömmel a kelenföldi evangélikus ifjúságból kerültek ki, s évente-másfél évente jelentkeznek egy-egy újabb darabbal. Elsősorban a helyi gyülekezetnek játszanak, de jelen voltak az egyik Szélrózsa találkozón is, és meghívásra jöttek Pestszentlőrincre.
Közösen döntik el, melyik darabot adják elő; mindig olyat, amelyben van keresztény mondanivaló. Bemutatták már például a következőket: A legkisebb boszorkány (Lázár Ervin), Sebhelyes kéz (ismeretlen szerző), Csillag támad Jákóbból (ismeretlen szerző), A sátánármányosparázsvarázs-pokolikőrpuncspancslódító-bódítóka (Michael Ende).
A társulat vezetője nem rendezője az Adáshiba című darabnak, ez a szereplők közös munkája. Kényszerűségből nőiesítettek két karaktert: a szomszéd és a legkisebb gyerek az eredeti Szakonyi-darabban férfi volt, a kelenföldieknél azonban Szűcsből Szűcsné, Imruskából pedig Irmuska lett.
Abaffy Zoltán elmondta: „Én inkább abban segítettem a fiataloknak, hogy jobban megismerjék azt a kort. Nekik a hatvanas évek már történelem, nekem személyes tapasztalataim vannak róla.” Majd hozzátette: „A mai családokban az egymásra nem figyelés és elidegenedés még hatványozottabb. Ha aktualizálnám a darabot, akkor a szülők a tévé előtt ülnének, a gyerekek a számítógépet vernék, és Vanda folyamatosan telefonálna…”
Szereposztás:
Bódog, az apa – Schermann Sándor
Bódogné, a felesége – Zombory Anikó
Vanda, az idősebb lány – Papp Dóra
Dönci, a fiuk – Schermann Géza
Saci, a felesége – Nemes Ildikó (párhuzamos szereposztásban: Gáspár Mónika)
Irmus, a fiatalabb lány – Petró Enikő
Szűcsné, a szomszédasszony – Bence Zsófi
Emberfi (üzenete van annak is, hogy a szereposztás végén van!) – Gadó Benedek
Technikus: Csapó Dóra és Ruzicska Péter
Hulej Enikő
::Nyomtatható változat::
|