Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 13
- Munkáskezek az Oltalomnál
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Munkáskezek az Oltalomnál
Segély helyett munkát – számos polgármester kívánsága teljesült a szociális ellátórendszer átszervezésével, az Út a munkához elnevezésű kormányzati program újításainak bevezetésével. A szociális törvény módosítása nyomán azonban másmilyen elégedetlenségnek lehetünk tanúi: sok önkormányzatnál úgy találják, nem tudnak értelmes elfoglaltságot adni a képzetlen, munkához nem szokott emberek sokaságának, még ha elvileg egyetértenek is az év elején bevezetett jogszabályi változtatásokkal. Ezek egyébként áprilisig adnak időt az önkormányzatoknak helyzetük és lehetőségeik áttekintésére, a közfoglalkoztatási terv elkészítésére.
Nyíregyháza képviselő-testülete már a februári közgyűlésen megalkotta azt a dokumentumot, amelynek alapján az eddig segélyből élők visszavezethetők a munka világába. Mielőbb el akarták kezdeni a közfoglalkoztatást, ugyanis az előző években futott – lényegesen kevesebb lehetőséget nyújtó – közhasznú, közcélú és közmunkapályázatok rávilágítottak, hogy a segélyből élők jelentős hányada igenis szeretné keresetből eltartani a családját, ha erre lehetőséget kapna, s hogy megfelelő tervezéssel, szervezéssel a városnak sok gondját megoldhatják az egyébként tétlenségre kárhoztatott munkáskezek.
A munkaügyi szervezet adatbázisa szerint Nyíregyházán ezerháromszázan kaptak eddig úgynevezett rendelkezésre állási támogatást, a közfoglalkoztatási terv elfogadása óta közülük eddig nyolcszáznak a helyzetét vizsgálták felül a szociális iroda munkatársai, s hétszázötven esetben megállapították, hogy az illető foglalkoztatható, mert ezt mind egészségi állapota, mind pedig szakképesítése vagy munkatapasztalata lehetővé teszi.
Áprilisra várható a közfoglalkoztatás kiteljesedése, egyelőre ott tartunk, hogy száznyolcvanegyen kapnak segély helyett munkát a szabolcsi megyeszékhelyen. A legfontosabb foglalkoztató a Városüzemeltető és Vagyonkezelő Kft., amely egyébként szervezi is az egész programot, és bevonták a város ötvenhat intézményét – óvodákat, iskolákat – , valamint azokat a civil szervezeteket is bekapcsolták, amelyeknek szerződésük van a várossal valamilyen kötelező önkormányzati feladat átvállalására. Így történhetett, hogy a hajléktalanok ellátásáért felelős Oltalom Szeretetszolgálatnál tizenhárman álltak munkába pár nappal ezelőtt, s ez a szám a többi szervezethez képest is figyelemre méltóan nagy. Bizonyosan kifejezésre jut benne annak elismerése, hogy a téli krízis idején az evangélikus egyház szeretetszolgálata hibátlanul együttműködő partnere volt a városnak.
A város által rendelkezésre bocsátott munkásoknak a hajléktalanok ellátására rendszeresített létesítmények takarítása, környezetének szépítése a feladatuk. Mint Dezanove Bartolomeu Inácio, az intézmény vezetője mondja, hatalmas előrelépés ez, soha ennyi munkáskéz nem segítette még a Nyíregyháza-Kertvárosi Evangélikus Egyházközség által működtetett szolgálatot, és a rövid idő ellenére ez máris meglátszik például az éjszakai menedékhelyen is. Az ott munkába lépett takarítónőkkel beszélgetve kiderült, sok-sok álláskeresési kudarc van már a középkorú, egyébként több gyermeket nevelő, egyedülálló vagy a beteg társ mellett egyedüli családfenntartóként nehéz terheket cipelő asszonyok mögött.
Akad ugyan, akinek némi gondot okozott szembesülni a feladattal – hajléktalanok után kell takarítania azért, hogy minimálbért kapjon –, ám találkoztunk olyannal is, aki az Oltalom Szeretetszolgálat klienseiben nehéz sorsú embertársait látja, és maradéktalanul boldog, hogy lett munkája. Meg azért is, mert minden eszközt, felszerelést megkap a munkavégzéshez, és szeretetteljes légkör veszi körül. Egyébként épp csak ennyi az, amit az Oltalomnak kell biztosítania – a közfoglalkoztatás költségeinek túlnyomó részét az állami költségvetés állja.
Nyíregyházán egyszerre ötszázan dolgoznak majd ebben az évben az elképzelés szerint, minimum öt-hat hónapig. Erre ötszázhetvenmillió forintot költenek, amelynek csak öt százaléka terheli a városi kasszát. Hogy a közfoglalkoztatás mennyivel csökkenti a szociális kiadásokat, az később derül ki.
Veszprémi Erzsébet
::Nyomtatható változat::
|