Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A 20. szá­zad leg­na­gyobb ha­tá­sú né­met gon­dol­ko­dó­ja sze­rint egy épí­tő­mes­ter szá­má­ra nincs na­gyobb fel­adat, mint Is­ten és a hit haj­lé­kát meg­épí­te­ni. Ez a fel­adat ná­lunk so­kak­nak meg­ada­tott. Az el­múlt fél év­szá­zad­ban csak­nem fél­ezer temp­lom épült Ma­gyar­or­szá­gon. Már a rend­szer­vál­to­zást meg­elő­ző­en, a nyolc­va­nas évek de­re­kán új len­dü­le­tet vett a ha­zai temp­lom­épí­té­szet: az­óta nem­zet­kö­zi mér­cé­vel mér­ve is ki­emel­ke­dő al­ko­tá­sok so­ra jött lét­re.

A Deb­re­cen­ben meg­ren­de­zett el­ső ma­gyar temp­lom­épí­té­sze­ti ki­ál­lí­tás öt­ven­egyet mu­tat be ezek kö­zül. A tár­la­ton ha­tal­mas fo­tók, fil­mek, ani­má­ci­ók, terv­raj­zok és ma­ket­tek lát­ha­tó­ak – rend­kí­vül lát­vá­nyos for­má­ban. A ki­ál­lí­tás – mint­egy más­fél ezer négy­zet­mé­ter­nyi ven­dég­fal épí­té­sé­vel meg­szü­le­tett – ins­tal­lá­ci­ó­ja ma­ga is a temp­lom­te­rek sa­já­tos han­gu­la­tát idé­zi.

No­ha a tár­lat – té­má­ja sze­rint – a temp­lo­mo­kat ál­lít­ja a kö­zép­pont­ba, hang­sú­lyos sze­re­pet kap egy ját­szó­tér, ahol a gye­re­kek al­kot­hat­nak is.

A ki­ál­lí­tás­ra, ame­lyet múlt szom­ba­ton dr. Fa­bi­ny Ta­más evan­gé­li­kus püs­pök nyi­tott meg, az or­szág minden na­gyobb jegy­iro­dá­já­ban és a Jegy­mes­ter web­áru­há­zá­ban (www.jegy­mes­ter.hu) is le­het be­lé­pőt vál­ta­ni. A tár­lat jú­ni­us 28-ig te­kint­he­tő meg. To­váb­bi in­for­má­ció: www.mo­de­mart.hu.

Dr. Fa­bi­ny Ta­más evan­gé­li­kus püs­pök­nek a deb­re­ce­ni temp­lom­épí­té­sze­ti ki­ál­lí­tá­son el­hang­zott meg­nyi­tó­be­szé­de

Pi­linsz­ky Já­nos gyak­ran idé­zi Si­mo­ne We­il szép sza­vát: „…tér és idő ke­reszt­jé­re va­gyunk fe­szít­ve…” Ez bi­zonnyal így van, ám a hí­vő em­ber azt is vall­ja, hogy a tér és az idő Is­ten te­remt­mé­nye. Ki­fe­je­zi ezt a Bib­lia leg­el­ső lap­ja­i­nak rit­mi­kus pró­zá­ban írt ta­nú­ság­té­te­le is: „Meg­te­rem­tet­te Is­ten… el­ső nap… má­so­dik nap… majd he­te­dik nap…” A múlt, a je­len és a jö­vő egy­aránt Is­ten ke­zé­ben van, akár­csak az évek és év­sza­kok vál­ta­ko­zá­sa.

Min­den temp­lom er­ről a te­rem­tett idő­ről és a mú­lá­sá­ról ta­nús­ko­dik. Ré­gen en­nek egyik je­le volt a to­rony­ban el­he­lye­zett óra is. Az idő­höz kö­tött­sé­get jel­zi az is, hogy min­den temp­lom egy bi­zo­nyos épí­té­sze­ti stí­lus­ban és tör­té­nel­mi kor­ban he­lyez­he­tő el. Ugyan­ak­kor – a mú­ló idő­ben – a temp­lom az időt­len­ség jel­ké­pe is. In sa­e­cu­la sae­cu­lo­rum.

Is­ten nem­csak az időt, ha­nem a te­ret is te­rem­tet­te. Ádá­mot és Évát tér­ben, az éden kert­jé­ben he­lyez­te el. Vagy a hogy a zsol­tá­ros fo­gal­maz: „Tá­gas tér­re he­lyez­tél en­gem…” Szent és pro­fán cí­mű alap­mű­vé­ben így fo­gal­maz Mir­cea Elia­de: „A val­lá­sos em­ber szá­má­ra a tér nem ho­mo­gén. Tö­ré­sek és sza­ka­dá­sok ta­lál­ha­tók ben­ne; olyan ré­sze­ket tar­tal­maz, ame­lyek mi­nő­sé­gi­leg kü­lön­böz­nek a töb­bi­től. »Ne jöjj kö­zel – mond­ja Is­ten Mó­zes­nek –, vedd le a sa­rut lá­ba­id­ról, mert a föld, ame­lyen állsz, szent föld.« (2Móz 3,5) Lé­te­zik te­hát egy­faj­ta szent, »erő­vel fel­töl­tött«, je­len­tő­ség­te­li tér, és lé­tez­nek más, nem szent te­rek.”

A „más, nem szent te­rek” leg­fel­jebb a pro­fán em­ber krip­to­va­l­lá­sos­sá­gá­ban nyer­het­nek mi­nő­sé­gi­leg más tar­tal­mat. Így le­het a Wemb­ley-sta­di­on a fut­ball szen­té­lye, a New York-i Cent­ral Park vagy ép­pen Svejk kocs­má­ja Prá­gá­ban pe­dig so­kak ked­velt lá­to­ga­tá­si cél­ja.

Ma­gam is ámu­lat­tal cso­dál­tam meg a Wemb­leyt, ko­cog­tam a Cent­ral Park­ban, és sö­röz­tem Svejk kocs­má­já­ban, ám az iga­zi „szent tér” ezek­nél min­dig töb­bet je­len­tett szá­mom­ra. Mert egy sta­di­on, egy park és egy sö­rö­ző min­dig csak rész sze­rint va­ló, ám a temp­lom a tel­jes­ség le­nyo­ma­ta. Ahogy az e ki­ál­lí­tás mot­tó­já­ul szol­gá­ló Pi­linsz­ky-vers­ben is ol­vas­suk: „Most min­den egy. Együtt van. Egy­be­ol­vad. A min­den­ség mo­dell­je, áll a temp­lom.” Igen, a temp­lom a min­den­ség mo­dell­je. Ma­ko­vecz Im­re sze­rint a temp­lom­épí­té­szet fel­ada­ta, hogy az eget és a föl­det össze­kös­se. Eb­ben se­gí­te­nek az ő an­gya­lai, akik – mint egy­kor Já­kób laj­tor­já­ján – az ég és a föld kö­zött jár­nak föl és alá. Er­re a min­den­ség­re és tö­ké­le­tes­ség­re utal Nagy Ta­más du­na­új­vá­ro­si evan­gé­li­kus temp­lo­ma a ma­ga to­jást, vagy­is az éle­tet for­má­zó alap­raj­zá­val. Vagy a szét­sza­kí­tott­ság­ban is az egy­más­ra ta­lá­lást szol­gál­ja Ba­sa Pé­ter bu­da­ke­szi re­for­má­tus temp­lo­ma, amely az er­dé­lyi fa­temp­lo­mok em­lé­két idé­zi, és amely nem vé­let­le­nül kap­ta a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok em­lék­temp­lo­ma ne­vet.

„A min­den­ség mo­dell­je, áll a temp­lom.” Nem volt ez min­dig így. Nem­rég hagy­tuk ma­gunk mö­gött azt a tör­té­nel­mi kort, amely in­kább rom­bol­ta a temp­lo­mo­kat. Bru­tá­lis ren­del­ke­zé­sek nyo­mán le­dön­töt­te a tor­nyo­kat, vagy ép­pen su­nyi mó­don hagy­ta, hogy ősi temp­lo­mok az enyé­szeté legyenek. Ke­resz­tury De­zső Kot­lós temp­lo­mok cí­mű ver­se ép­pen ar­ra fi­gyel­mez­tet, hogy nem le­het bün­tet­le­nül vesz­ni hagy­ni Is­ten haj­lé­ka­it: „Mint fel­emelt fe­jű kot­ló­sok Őr­zik temp­lo­ma­ik a fal­va­kat; Jó­ban, rossz­ban volt ré­szük jó sok, S lesz is, míg hit és szo­kás meg­ma­rad. Jól vi­gyáz­zon te­hát az em­ber-boly­ra, Aki a kot­lós he­lyét el­fog­lal­ja; Ha egyet­ér­tés nincs és jó szo­kás, Csak zűr­za­var az élet, sem­mi más.” A fel­emelt fe­jű kot­ló­sok – ré­gi­ek és újak – még­is­csak őr­zik a fal­va­kat. Hogy az em­be­rek is fel­emel­jék vég­re fe­jü­ket. A temp­lom a min­den­ség mo­dell­je, mert „most min­den egy. Együtt van. Egy­be­ol­vad.” Meg­szű­nik a tér és az idő kor­lát­ja. A vá­lasz­tott nép szá­má­ra ezt je­len­tet­te min­den temp­lom őse, a szent sá­tor. Ame­lyet vi­het­tek ma­guk­kal, a tör­té­nel­mi­leg nyo­mo­rú­sá­gos időn és em­be­ri­leg el­len­sé­ges te­re­ken ke­resz­tül. Mert a sá­tor­ban a tér és idő fö­lött ál­ló Úr volt je­len. Is­ten így adott pa­ran­csot Mó­zes­nek a szent sá­tor el­ké­szí­té­sé­re: „És ké­szít­se­nek ne­kem szent haj­lé­kot, hogy ő kö­zöt­tök la­koz­zam. Min­de­nes­től úgy csi­nál­já­tok, a mint én meg­mu­ta­tom né­ked a haj­lék­nak for­má­ját, és an­nak min­den edé­nye­i­nek for­má­ját. (…) ar­ra a for­má­ra csi­náld, a mely a he­gyen mu­tat­ta­tott né­ked.” (2Móz 25,8–9.40; Ká­ro­li-for­dí­tás)

Az em­ber­nek te­hát egy is­te­ni terv­rajz alap­ján kell min­dig dol­goz­nia. Hi­szem, hogy eb­ben is kü­lön­bö­zik egy temp­lom el­ké­szí­té­se egy uszo­da, egy vá­sár­csar­nok vagy ép­pen egy szál­lo­da fel­épí­té­sé­től.

Dá­vid ki­rály e sza­vak kí­sé­re­té­ben ad­ja át Sa­la­mon­nak a temp­lom épí­té­sé­nek ter­vét: „Mind­ezek az Úr ke­zé­től írat­tat­tak meg…” (1Krón 28,19) Mind­ez nem ke­ve­seb­bet je­lent, mint hogy az ih­le­tett­ség, az ins­pi­rá­ció is­te­ni ere­de­tű. Min­den mai temp­lom­épí­tő ma­gá­é­vá kell, hogy te­gye Sa­la­mon val­lo­má­sát, aki nagy-alá­zat­tal ezt mond­ja a Böl­cses­ség köny­vé­ben: „Te mond­tad, hogy temp­lo­mot épít­sek szent he­gye­den, és ol­tárt lak­he­lyed vá­ro­sá­ban. Ha­son­má­sát a szent sá­tor­nak, me­lyet kez­det­től fog­va ké­szít­tet­tél.” (Bölcs 9,8) A temp­lom te­hát „ha­son­má­sa a szent sá­tor­nak”, azaz „a min­den­ség mo­dell­je”.

„Ké­szít­se­tek ne­kem szent haj­lé­kot…” – idéz­tem az imént Is­ten sza­vát a Bib­li­á­ból. Szív­ből örü­lök, hogy Ma­gyar­or­szá­gon oly so­kan és oly nagy kép­ze­lő­erő­vel ter­vez­tek és épí­tet­tek temp­lo­mot. Őszin­te el­is­me­rés­sel tisz­tel­gek azok előtt, akik lét­re­hoz­ták ezt a tar­tal­má­ban és for­má­já­ban oly gaz­dag ki­ál­lí­tást. Jó tud­nunk, hogy „most min­den egy. Együtt van. Egy­be­ol­vad. A min­den­ség mo­dell­je, áll a temp­lom.”

EvÉ­let-in­fó

::Nyomtatható változat::