e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Elég a komolyságból, elég a Hacsak komolyan át nem gondoljuk sorozatból! Itt az ideje, hogy könnyed nyári témával foglalkozzunk. Lazítsunk, utazzunk, élvezzük a nyár örömeit! Mi lehet most fontosabb annál, mint hogy felszabaduljunk az év közben ránk nehezedő terhek alól, és igazán kipihenjük magunkat?

A kikapcsolódásnál talán csak az fontosabb, hogy nyaralás közben se veszítsük el hitünket, önazonosságunkat, erkölcsi érzékünket. Igen, ebbe szerintem az is beletartozik, hogy miközben élvezzük a természet szépségeit, ne tegyük tönkre.

Nemcsak arról van szó, hogy ne dobáljuk el a szemetet a tengerparton. A Tudatos Vásárló című magazin legutóbbi száma az utazásokkal foglalkozik. Mindjárt az első oldalakon néhány adattal bizonyítják, hogy a turizmus a világon az egyik leggyorsabban fejlődő szolgáltatás. Csak Európában tizenkétmillió ember dolgozik a turizmusban, ami a lakosság 3,4 százalékát jelenti. Tudunk olyan országokról, amelyeknek a lakossága szinte teljes egészében a turizmusból él. A nemzetközi turisták száma a világon 1950 óta huszonnyolcszorosára nőtt, mára elérte a hétszázmilliót. Az előrejelzések szerint 2020-ban 1,6 milliárd ember indul majd külföldre nyaralni. De hogy fogja ezt kibírni a Föld?

Az Üzenet az Ararátról rovat olvasóinak nem kell magyaráznom az ökológiailábnyom-számítás lényegét. Aki elmulasztotta volna a korábbi cikkeket, annak kedvéért most csak annyit: egy olyan mérőszámról van szó, amely megmutatja, hogy életmódunk fenntartásához – beleértve a kibocsátott szén-dioxid megkötését – mekkora földterületre van szükség. Egy angol felmérés szerint, ha egy londoni polgár Cipruson nyaral két hetet, akkor ez alatt elhasználja az egész évre neki jutó ökológiai lábnyom felét. Képzeljék el, hogy emberünknek milyen aszkéta életmódot kellene élnie a maradék ötven héten, hogy összességében ne terhelje túl a Földet! Pedig hasonló nyaralásra ma már Magyarországról is sokan indulnak.

De miért ilyen nagy a turisták ökológiai lábnyoma? A többség nyaralás idején többet fogyaszt, és több hulladékot termel, valószínűleg nagyobb a légkondicionálásból adódó szennyezés, mint otthon, de mindezek eltörpülnek az utazás környezeti terhei mellett.

Ha az ember enged az olcsó repülőjáratok csábításának, és repül mondjuk ezerötszáz kilométert Spanyolország földközi-tengeri partjára, akkor ehhez nagyjából a saját testsúlyának megfelelő kerozint kell elégetni. Ez akkor igaz, ha a repülőgép teljes kihasználtsággal működik. Ha viszont nem adtak el minden jegyet, akkor egy utasra nagyobb fogyasztás jut. Egy ilyen repülőút során utasonként 518 kilogramm szén-dioxidnak megfelelő káros anyag kerül a levegőbe.

A globális éghajlatváltozás következményeit ugye már nem kell magyaráznom? Napról napra jobban értjük, hogy nemcsak távoli gleccserekről és jegesmedvékről van szó, de világszerte egyre súlyosabb gondokról, itt Magyarországon például hosszú aszályos időszak után lezúduló, komoly károkat okozó felhőszakadásokról. A repülés környezetkárosítása pedig nem korlátozódik az üvegházhatású gázok kibocsátására. Tudósok előrejelzései szerint 2015-re az éves ózonréteg-károsodás felét a légi közlekedés okozza majd. Ez pedig egyre erőteljesebb ultraibolya sugárzással, következésképpen a bőrrákos betegek számának növekedésével jár.

Akik nem szeretnének lemondani a repülésről, időnként előhúzzák azt az érvet, hogy ez végül is a tömegközlekedés egy fajtája, a repülő felszáll velem vagy nélkülem, a szennyezés nem rajtam múlik. Az elmúlt hónapok járatmegszüntetései választ adtak erre a felvetésre. Ha jelentősen csökken az utasok száma, kevesebb gép fog repülni.

Magyarországon az elmúlt év gazdasági visszaesésétől eltekintve nem ez a tendencia érvényesül. Míg a vasfüggöny időszakában Magyarországról a repülőgépek utasainak többsége üzleti (vállalati) útra indult, ma az utasok több mint nyolcvan százaléka turista. A repülőjegyek aránytalanul olcsók, az ár egyáltalán nem tartalmazza a környezetterhelés költségeit. A kerozint nem terhelik ugyanazok az adóterhek, mint a benzint, pedig az autósok sem fizetik meg azokat a károkat, amelyeket az emberi egészségben és az élővilágban okoznak.

Mindig azt hangsúlyozom, hogy ne bújjunk ki az egyéni felelősség alól, de most nem hallgathatom el: a Föld egyik legnagyobb pusztítója, a légi közlekedés igénybevétele szerintem is csak akkor fog visszaesni, ha a repülés ára többszörösére nő.

Az autózás környezetpusztítása alig kisebb, mint a repülésé. Mindenki tudja, hogy környezeti szempontból sokkal előnyösebb, ha a vonatot választjuk. De a legfontosabb, hogy ne utazzunk fölöslegesen!

Magyarországon a társadalomnak körülbelül egyhatoda engedheti meg magának, hogy úti célt válasszon. A többség egyszerűen nem nyaral, és ez nem jó így. Szeretnék olyan országban élni, ahol nyáron mindenki megengedheti magának, hogy felfedezze az országot, kiránduljon, megismerje az értékeket. Az erdei ifjúsági táborok, a kerékpártúrák, idősebbeknek a szárszói vagy révfülöpi nyaralások vagy az erdélyi autóbuszos gyülekezeti kirándulások az ökoturizmus szigorú feltételeinek is megfelelnek. Válasszuk ezeket, büszkén, (környezet)tudatosan!

Gadó György Pál

::Nyomtatható változat::