Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az evangélikus oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok a tanév végén évek óta országos konferenciát rendeznek, és megosztják egymással tapasztalataikat. Az idei összejövetelnek június 29-e és július 1-je között a húsz éve újraindított Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium adott otthont.

A konferencia fő kérdése a következő volt: Quo vadis, egyházi iskola? A találkozó témája már csak azért is aktuális, mert a fasori gimnázium idén ünnepli újraindulásának huszadik évfordulóját, és a konferencia kiváló alkalom volt arra, hogy a testvérintézmények munkatársai együtt gondolják végig azokat az égető gazdasági, szociális kérdéseket, melyekkel minden evangélikus oktatási intézményünknek szembe kell néznie.

A Gáncs Péter püspök által tartott istentisztelet után Győri Tamás iskolalelkész, a fasori gimnázium igazgatóhelyettese mutatta be a jubiláló intézményt. A középiskola múltjának, híres Nobel-díjasainak felidézése után az igazgatóhelyettes ízelítőt adott abból is, mire büszke ma a Fasor. Például idén vezették be a digitális naplót, melyből a szülők naprakészen informálódhatnak csemetéjük jegyeiről. De büszkék arra is, hogy intézményükben számtalan önképzőkör működik: van énekkaruk, színjátszó körük, rajz- és kerámiaszakkörük; a tanárok, diákok lelki fejlődését pedig iskolalelkész és iskolapszichológus segíti.

Az egybegyűlt majd négyszáz pedagógust Kákay István, egyházunk országos irodájának igazgatója köszöntötte, és egyúttal megragadta az alkalmat arra, hogy megköszönje munkájukat, hiszen nélkülük nem létezne egyházi iskola. Köszönetét fejezte ki azért is, hogy evangélikus intézményeink stabil világszemléletet közvetítenek, amely olyan vonzó a családok számára, hogy – miközben a világi oktatási intézmények az egyre csökkenő gyereklétszámra panaszkodnak – iskoláink, óvodáink túljelentkezésnek örülhetnek.

A Fasor után a többi intézmény képviselője mondhatta el a jövőre vonatkozó elképzeléseit. Arra természetesen nem lett volna elegendő idő, hogy minden egyes iskola vezetője részletesen kifejtse, milyen célokat tűztek maguk elé a következő évekre, ezért intézménytípusonként kapott szót három-három vezető, ideértve az iskolalelkészeket is.

Az általános iskolák vezetői közül Molnár Istvánné, a szarvasi evangélikus óvoda és iskola igazgatója arról beszélt, hogy intézményükben kiemelt szerep jut egy tehetséggondozó programnak, melynek keretében az önművelési technikákat gyakoroltatják a diákokkal. Szücs Gábor, a pár éve indult pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola igazgatója iskolájuk bővítését, felépítését tartja elérendő célnak, és elsősorban a nyelvtanítás fontosságára helyezte a hangsúlyt. Kézdy Edit, a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatónője elmondta, hogy intézményük legfőbb célja az általános műveltség szélesítése, és nem hívei a korai specializációnak. Az igazgatónő szerint rendkívül fontosak az iskola délutáni, hétvégi közösségi programjai, ezeknek is komoly személyiségformáló erejük van.

A konferencia második napja Prőhle Gergely referátumával kezdődött. A Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője óva intette a résztvevőket attól, hogy az evangélikus oktatásügy – számos Nobel-díjassal is fémjelzett – múltjába révedezzenek. A mai valóság az, hogy kis egyház vagyunk kevés hívővel. Az ősökhöz méltatlan jelen helyzet ugyanakkor lehetőséget és felelősséget is jelent. Intézményeinkben tízezer gyereket tanítunk, s ez óriási lehetőség arra, hogy rajtuk keresztül elérjük a családjaikat is – hangsúlyozta az országos felügyelő, majd mondanivalóját a továbbiakban szélesebb társadalmi kontextusba helyezte.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy milyen nehéz anyagi körülmények között élnek közösségek, és rossz látni, hogy országunk külső megítélése is egyre romlik. Ez közös tapasztalatunk, s e körülmények alól egyházunk sem vonhatja ki magát. Nem különülhetünk el a világi közösségektől, ránk is negatívan hatnak az általános társadalmi jelenségek. A kérdés csak az, hogy mit kezdünk ezzel a problémával, hogyan kezeljük önmagunk és diákjaink esendőségét.

A konfliktuskezelés lehet az, ami megkülönbözteti az egyházi iskolákat a világiaktól – mutatott rá Prőhle Gergely. Utalt arra, hogy nekünk is vannak halmozottan hátrányos helyzetű diákjaink, s hogy – miként a szarvasi iskola kapcsán tapasztalhattuk – a romakérdéssel is szembe kell nézniük az egyházi intézményeknek. Az országos felügyelő befejezésül megköszönte a pedagógusok egész évi áldozatos munkáját.

A délelőtt második felében Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese a magyar lelkiállapotról és a nevelés jövőjéről tartott előadást. A professzor asszony szerint ma a magyar társadalomban óriási ellentét van az elvárt és megvalósult értékek között.

A felmérések szerint a magyar fiatalok hetven százaléka azt gondolja, hogy gyerek nélkül nem lehet igazán boldog az ember, mégis országunkban a legalacsonyabb a születésszám Európában, és a magyar társadalom egyre kevésbé támogatja a gyerekvállalást. Az elvárt és megvalósult értékek közötti különbség komoly szorongást okoz Magyarországon, ma Európában a miénk a legszorongóbb társadalom. A kiút abban rejlik, hogy a pozitív beállítottságot kell erősíteni a gyerekekben. Például azt, hogy a boldogság nem állapot, amelyet birtokolhat az ember, hanem fontos célok érdekében végzett aktivitás.

Fontos megértetni a diákokkal az adott tevékenységbe való bevonódás szükségességét, mert csak ez eredményezheti azt az „áramlatélményt”, amely boldoggá teszi az embert. A nevelési folyamatban meg kell értetnünk a gyerekekkel, hogy a boldogság szempontjából nem az anyagi jólét a legfontosabb, hiszen mindig lehet még többre, szebbre, jobbra vágyni. A professzor asszony rendkívül fontosnak tartja a megfelelő programokat kínáló kortárs csoportok szerepét és azt, hogy az iskola tanítsa a gyerekeket arra, hogyan küzdjenek meg a kihívásokkal, valamint hogy tudjanak napi és hosszú távú célokat maguk elé kitűzni.

A konferencia délelőtti ülése pódiumbeszélgetéssel fejeződött be. A résztvevők arra a kérdésre keresték a választ, milyen jövő épül a mai magyar iskolában. Dr. Simonyi Ernő villamosmérnök, kandidátus arra figyelmeztetett, hogy a tanárok felelőssége az, hogy a gyerekeknek tényleges feladatokat adjanak, ne üres dolgokkal foglalkozzanak. Bod Péter Ákos közgazdászprofesszor azt emelte ki, hogy az Európai Unióba való beilleszkedéssel párhuzamosan tudatában kell lennünk annak, hogy az oktatás ügye nemzeti kérdés. Kopp Mária a befogadó nemzettudat építésére helyezte a hangsúlyt, Ittzés János evangélikus püspök pedig arra, hogy Krisztus hirdetése nélkül nincs egyházi iskola, ennek kell oktatásunk középpontjában állnia.

A szerda délelőtt Mihályi Zoltánné búcsúztatásával kezdődött. Egyházunk oktatási osztályának nyugalomba vonuló vezetője tizenkét évig munkálkodott többek között azon, hogy iskoláink meg tudjanak felelni az egyre szaporodó törvényi előírásoknak. A közelmúltban Eötvös József-díjjal kitüntetett osztályvezető munkájáért a konferencián Prőhle Gergely mondott ismét köszönetet, majd üdvözölte az oktatási osztály új vezetőjét, Kalina Katalint, aki eddig az aszódi evangélikus gimnázium magyartanáraként dolgozott.

A délelőtt a tantárgyi szekciók üléseivel folytatódott, majd Kákay István tizenegy olyan tanárnak adott át díjat munkájuk elismeréseként, akiknek a diákjai országos tanulmányi versenyeken az első tíz hely valamelyikén végeztek. Az országos iroda vezetője kitüntetést adott át az év óvodapedagógusának, Tóthné Szebeni Gyöngyinek és az év tanítójának, Dérné Csepregi Klárának is.

A konferenciát istentisztelet zárta Ittzés János püspök szolgálatával.

Jánosi Valéria

::Nyomtatható változat::