A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Magyarország 1989 nyarán történelmet írt, amikor a kelet-európai országokat behálózó szovjet kommunista diktatúra elvárásaival szembehelyezkedve megnyitotta a nyugati határt Ausztria felé, és ezzel lehetővé tette több száz keletnémet állampolgárnak az NSZK-ba történő átjutását. Ez volt Németország újraegyesítésének nyitóakkordja, amely a változások katalizátoraként az NDK-rezsim gyors összeomlásán és a berlini fal lebontásán keresztül egészen a „szocialista tömb” teljes felszabadulásához vezetett. Bár ezt a rendkívüli eseménysorozatot a hivatalos állami szervek vitték véghez, a történtek nemcsak számukra jelentenek megemlékezésre méltó történelmi fordulópontot, hanem a „társadalom szövetében” – igaz, a sorsfordító eseményeknek csak a hátterében – jelen lévő egyházak számára is. Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) – a Bajorországi Evangélikus Egyház kezdeményezésére és a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) vezetésével – ezért szervezett háromnapos megemlékezéssorozatot július 3–5. között Eljutni a határig – Határnyitás 1989–2009 címmel az ominózus ’89-es események húszéves évfordulója alkalmából azok egykori helyszínein, Sopronban és Sopronpusztán.

A rendezvénysorozat szervezésében a Magyarországi, a Bajorországi és az Ausztriai Evangélikus Egyház mellett a Magyarországi Református, az Ausztriai Református, az Ausztriai Metodista és a Magyarországi Metodista Egyház működött közre.

A háromnapos rendezvény Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának aulájában vette kezdetét a Magyarországi Evangélikus Egyház, az Európai Protestáns Egyházak Közössége és Sopron város képviselőinek köszöntőjével. A szervezők és házigazdák képviseletében Cselovszkyné dr. Tarr Klára, az MEE Ökumenikus Külügyi Osztályának vezetője és Holger Manke bajor testvérkapcsolati felelős moderálták a megnyitóünnepséget.

A Bajorországból, Ausztriából és hazánkból érkezett résztvevőket Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke köszöntötte.

Az Európai Protestáns Egyházak Közössége nevében dr. Hannelore Reiner, az Ausztriai Evangélikus Egyház főtanácsosa üdvözölte az egybegyűlteket. Kiemelte, hogy 1989 az ő korosztálya számára a mai napig rendkívüli jelentőségű év. Akárcsak előtte Ittzés János, ő is az esemény teljesen váratlan voltát hangsúlyozta: senki sem gondolta akkor, hogy a kialakult súlyos menekültügyi helyzetben a magyar kormány mindössze néhány napon belül megnyitja a határt.

Dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere a határnyitás időszakában történt események történelmi folyamatának rövid összefoglalására is vállalkozott. Büszke rá – mondta –, hogy miközben egy új világrend volt születőben, mindez épp Sopron közelében történt. A polgármester az események illusztrálására Melocco Miklós szobrászművészt idézte: egy rab nemzet egy másik rab nemzetnek adott szabadságot, a legnagyobb ajándékot, amit egy nemzet a másiknak adhat – lelki és szellemi szabadságot, amelyben Európának ez a fele súlyos hiányt szenvedett.

A péntek esti megnyitó fő programja dr. Kárpáti György operatőr Páneurópai piknik ’89 – Határtalan történet című dokumentumfilmjének levetítése volt. Az 1989 nyarán zajlott történelemformáló eseményekről készült megrázó felvételek mellett a film készítői megszólaltatták a történések alakítóit és résztvevőit: vezető magyar politikusokat, helyhatósági vezetőket, a határőrség akkori parancsnokát, szemtanúkat és menekülteket is. A vetítést követően dr. Kárpáti Györggyel dr. Fabiny Tamás, az MEE kül- és médiaügyekért felelős püspöke beszélgetett a film készítésének körülményeiről és hátteréről. A megnyitó programja Ittzés János elnök-püspök záróimádságával ért véget.

A soproni evangélikus templomban tartott szombat reggeli áhítaton Hegedűs Attila, a Soproni Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze és Volker Menke, a gyülekezet német lelkésze szolgált.

A szombat délelőtti program a soproni Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központban folytatódott az Eljutni a határig című, az ORF Burgenland – az osztrák közszolgálati rádió és televízió tartományi stúdiója – együttműködésével megszervezett multimédia-eseménnyel, melynek középpontjában pódiumbeszélgetések álltak. Egykori politikusok, a protestáns egyházak képviselői, újságírók, az események átélői idézték fel emlékeiket, és értékelték az eseményeket húsz év távlatából, azzal a céllal, hogy a jelen és a jövő számára is értékes konzekvenciákat, hasznos tanulságokat igyekezzenek megfogalmazni. A pódiumbeszélgetést Kelemen Dorottya és Walter Reiss, az ORF Burgenland szerkesztői moderálták.

A beszélgetés első körében Németh Miklós, Magyarország 1988 és 1990 közötti miniszterelnöke, Horst Weber korábbi rendőr, Locsmánd (Lutzmannsburg) volt polgármestere, Walter Last, a bajorországi Schrobenhausen lelkésze, valamint Christina Hartmann és fia, Ronny Hartmann egykori NDK-s menekültek vettek részt.

Németh Miklós kijelentette, hogy amikor a határok megnyitásának nehéz kormányzati döntését meghozták, mindvégig érezték maguk mögött a magyar polgárok, a civil szervezetek és az egyházak támogatását. Visszaemlékezésében azokat a politikai háttéreseményeket is felidézte, amelyek nem voltak ismertek a szélesebb nyilvánosság előtt.

Sokan mindmáig nem tudták, hogy amikor hazánk miniszterelnöke az események alatt Moszkvába utazott, nem engedélyt kért a határok megnyitására, hanem tájékoztatta a szovjet főtitkárt a magyar kormány döntésének kész tényéről. Mihail Gorbacsov nemcsak hogy elfogadta ezt a döntést, de azt is hozzátette: „Amíg én ebben a székben ülök, 1956 nem ismétlődhet meg!” Németh Miklós elárulta, hogy augusztus 19-én, a páneurópai piknik napján ugyanakkor volt miért aggódnia, hiszen a pattanásig feszült helyzetben bármikor történhetett volna akár véres eseményekbe torkolló provokáció is.

Christina Hartmann és fia az NDK-ból menekültek át az NSZK-ba. Az ő visszaemlékezésük alapján arról lehetett képet alkotni, mit élhettek át azok, akik keresztülmentek az akkori feszültséggel terhes megpróbáltatásokon. Walter Last bajor lelkész a már szabad földre érkező menekültek lelkigondozását végezte.

A beszélgetés második körében az objektivitásra törekvő történelemszemlélet és a társadalmi-politikai hatástörténet volt a meghatározó. Dr. Oplatka András történész, a Neue Zürcher Zeitung című svájci napilap korábbi külpolitikai szerkesztője a szakértő tárgyilagos elemzésével világította meg az akkori események külpolitikai összefüggéseit és történelmi jelentőségét. Ebben a körben foglalt helyet Susanne Hackl, az Osztrák Televízió korábbi munkatársa, a petőfalvi (Pöttelsdorf) evangélikus gyülekezet felügyelője, valamint Prőhle Gergely, az MEE országos felügyelője, Magyarország korábbi német és svájci nagykövete.

Egyházunk világi vezetője rámutatott: ki kell mondani, hogy a „legvidámabb barakk” egyházai nem játszottak olyan jelentős szerepet a rendszerváltás reformfolyamatában, mint a keletnémet vagy a lengyel egyházak, amelyek a politikai ellenállás fő központjai voltak. Sajnos most tapasztaljuk, hogyan bosszulja meg magát az a szabadság, amelynek kialakítását nálunk a reformkommunista erők vezényelték le, ugyanis az ő kétségbevonhatatlan történelmi érdemeik azok bűneit is elfedték, akikéit nem lett volna szabad.

A harmadik beszélgetőkörben hívták a pódiumra dr. Michael Bünkert, az Európai Protestáns Egyházak Közösségének főtitkárát, az Ausztriai Protestáns Egyház püspökét, Thomas Wipfet, az Európai Protestáns Egyházak Közösségének elnökét és – református lelkészi minőségében – Balog Zoltánt, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnökét.

Bünker püspök úgy fogalmazott, hogy a magyar határnyitás a szétszakított Európa régóta sajgó sebeit kezdte begyógyítani.

Balog Zoltán arra hívta fel a figyelmet: az elmúlt húsz év távlatából nemcsak volt szocialista országokról beszélhetünk, hanem „volt nyugati országokról” is. A kommunista diktatúrák megszűnésének, a kétpólusú világrendszer felszámolásának történelmi fordulata ezeket az országokat is végérvényesen megváltoztatta, ezért a nyugat-európai országoknak is van mit feldolgozniuk az elmúlt időszakból.

A pódiumbeszélgetések után került sor a médiaanyagok, korabeli dokumentumok, dokumentumfilm-részletek kiállításának megnyitójára a konferencia-központ aulájában. A multimédiás kiállítást dr. Oplatka András történész és Thomas Wipf GEKE-elnök nyitotta meg.

A délutáni választható program után az evangélikus templom adott otthont a Lutheránia ének- és zenekar estjének, melyen Bach-kantátákat hallhatott a közönség.

Vasárnap reggel autóbuszokkal szállították a rendezvény résztvevőit a piknik emlékhelyére, Sopronpusztára, ahová a háromnapos megemlékezés záró alkalmát, a szabadtéri ünnepi istentiszteletet szervezték. A mintegy ezer ember részvételével zajló istentiszteletet az Osztrák és a Bajor Televízió élőben, a Magyar Televízió pedig felvételről közvetítette.

A liturgiában Ittzés János elnök-püspök, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, Baranyayné Rohn Erzsébet evangélikus lelkész és Mag. Thomas Hennefeld, az Ausztriai Református Egyház országos szuperintendense vett részt. Az ünnepi istentisztelet zenei szolgálatát a soproni Juventus Koncert Fúvószenekar és a Lutheránia ének- és zenekar végezte.

Isten igéjét a Bajorországi Evangélikus Egyház tartományi püspöke hirdette Ef 2,14.17–18 alapján. Prédikációjában dr. Johannes Friedrich kiemelte, hogy a határok lebontásával új határok alakultak ki, például a szegények és gazdagok közötti határ, amely országainkon és társadalmunkon belül létezik. A gazdasági válság még jobban kiélezi ezt a cezúrát, és növeli egzisztenciális félelmeinket.

„Van-e már okunk az ünneplésre?” – tette fel a kérdést a bajor egyház püspöke. Sajnos korántsem omlott még le minden határ és választófal. Ahogyan a fordulatnak Sopronpusztán megtörtént az első lépése, amelyet sok további lépés követett, úgy a társadalmunkban és az egyházainkban jelen lévő elhatárolások és konfliktusok leépítésének is folytatódnia kell további sok kisebb lépésben, hogy növekedjék a béke Európában és országainkban.

Petri Gábor

::Nyomtatható változat::