Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A ben­cés szer­ze­te­sek ősi jel­mon­da­tát – „Ora et la­bo­ra”, vagy­is „Imád­koz­zál és dol­goz­zál” – he­lyez­te az Evan­gé­li­kus Egy­ház Aszó­di Pe­tő­fi Gim­ná­zi­u­ma, Szak­kép­ző Is­ko­lá­ja és Kol­lé­gi­u­ma di­ák­ja­i­nak és pe­da­gó­gu­sa­i­nak – kü­lö­nö­sen is Si­mon At­ti­la újon­nan be­ik­ta­tott is­ko­la­lel­kész­nek – a szí­vé­re dr. Fa­bi­ny Ta­más az au­gusz­tus 31-ei tan­év­nyi­tó ün­nep­sé­gen.

Az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke Hós 10,12 alap­ján tar­tott pré­di­ká­ci­ó­já­ban az is­me­re­tek­ben és a hit­ben va­ló gya­ra­po­dást a szán­tás-ve­tés-ara­tás fo­lya­ma­tá­hoz ha­son­lí­tot­ta. Mint mond­ta, erő­fe­szí­té­sek nél­kül nem ér­het­jük el cél­ja­in­kat, de a mun­ka előtt-mel­lett ott kell, hogy le­gyen az ima is. Nem­csak a la­bo­ra­tó­ri­u­mo­kat, a kí­sér­le­te­zé­sek, az újí­tá­sok le­he­tő­sé­gét kell meg­te­rem­te­nünk, ha­nem az ora­tó­ri­u­mo­kat, az imád­ság, az el­csen­de­se­dés, az Is­ten­re te­kin­tés al­kal­ma­it is. „Egy­szer­re te­kintsd az is­ko­lát la­bo­ra­tó­ri­um­nak és ora­tó­ri­um­nak, a mun­ka és az imád­ság hely­szí­né­nek” – is­mé­tel­te meg Fa­bi­ny Ta­más a gon­do­la­tot az újon­nan ik­ta­tott lel­kész fe­lé for­dul­va.

Si­mon At­ti­lát Me­kis Ádám, az Észak-Pest Me­gyei Egy­ház­me­gye es­pe­re­se ik­tat­ta hi­va­ta­lá­ba Lő­rincz Csa­ba aszó­di pász­tor li­tur­gi­ai szol­gá­la­ta mel­lett.

Az is­ko­la­lel­kész bu­da­fo­ki szü­le­té­sű, de a bu­da­ör­si gyü­le­ke­zet­ben nőtt fel. Teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nyai so­rán ha­tod­évét Bu­da­vár­ban töl­töt­te, aszó­di szár­ma­zá­sú fe­le­sé­gé­vel ez idő alatt köl­tö­zött a Gal­ga men­te köz­pont­já­ba. Lel­késszé szen­te­lé­sét kö­ve­tő­en, 2006 szep­tem­be­ré­től meg­bí­zott is­ko­la­lel­kész­ként dol­go­zott az in­téz­mény­ben!

Az aszó­di gim­ná­zi­um­ban hu­szon­négy – köz­tük két-két ötö­di­kes, il­let­ve ki­len­ce­di­kes – osz­tály­ban össze­sen hét­száz­hu­szon­öt di­ák kezd­te meg a 2009/2010-es tan­évet.

Vitális Judit

„Meg­ér­kez­ve Oros­há­zá­ra be­fo­ga­dó, iga­zi ke­resz­tyén kö­zös­ség­re lel­tem. Sze­ret­ném, ha szol­gá­la­tom­mal mind­in­kább ál­dás le­het­nék gyer­mek, szü­lő és pe­da­gó­gus szá­má­ra az­ál­tal, hogy a min­ket sze­re­tő Krisz­tust hir­de­tem ve­re­tes, jó hí­rű is­ko­lánk fa­la­in be­lül és kí­vül.” Ezek­kel a sza­vak­kal mu­tat­ko­zott be Kopf And­rás is­ko­la­lel­kész 2008 őszén az oros­há­zi gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­gé­nek.

And­rás ta­valy püs­pö­ki ki­kül­dés­sel ke­rült Bony­hád­ról Bé­kés me­gyé­be, hogy az oros­há­zi egy­ház­köz­ség ál­tal fenn­tar­tott össze­vont ok­ta­tá­si in­téz­mény­ben (óvo­da, ál­ta­lá­nos is­ko­la és gim­ná­zi­um) vé­gez­zen is­ko­la­lel­ké­szi szol­gá­la­tot egy esz­ten­de­ig. Az egy év gyor­san el­telt, és az egy­ház­köz­ség, va­la­mint az is­ko­la ve­ze­té­se úgy lát­ta, hogy si­ke­rült a ma­ga elé ki­tű­zött célt meg­va­ló­sí­ta­nia, ezért vég­le­ge­sí­tet­ték az is­ko­la­lel­ké­szi szol­gá­lat­ra vo­natkozó szerződését. Be­ik­ta­tá­sá­ra ünnepi is­ten­tisz­te­le­ten ke­rült sor: au­gusz­tus 30-án a va­sár­na­pi tan­év­nyi­tó is­ten­tisz­te­le­ten – a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­ge, pe­da­gó­gu­sok, szü­lők, ven­dé­gek és csak­nem hét­száz di­ák je­len­lé­té­ben.

Az Oros­há­zi Evan­gé­li­kus Óvo­da, Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Gim­ná­zi­um is­ko­la­lel­ké­szi tisz­té­be Ri­bár Já­nos, a Nyu­gat-Bé­ké­si Egy­ház­me­gye es­pe­re­se ik­tat­ta be Kopf And­rást. Ko­moly fel­adat vár rá, hi­szen – az óvo­dá­sok­tól kezd­ve az ál­ta­lá­nos is­ko­lás ka­ma­szo­kon át a ti­zen­nyolc éves, érett­sé­gi­re ké­szü­lő fi­a­ta­lo­kig – min­den if­jú­nak hir­det­nie kell „a min­ket sze­re­tő Krisz­tust”. Mind­eze­ken túl meg kell szó­lí­ta­nia az ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek­ben ta­ní­tó pe­da­gó­gu­so­kat, al­kal­ma­zot­ta­kat is. Nem ne­héz be­lát­ni, hogy ennyi­re kü­lön­bö­ző kor­osz­tá­lyok meg­szó­lí­tá­sá­hoz na­gyon sok fel­ké­szü­lés­re és öt­let­re lesz szük­ség – Oros­há­zán is.

De­ák Lász­ló

Foly­ta­tó­dik az új kez­det. Kü­lö­nös meg­fo­gal­ma­zás, de a hely­zet ma­ga hor­doz­za ma­gá­ban ezt a ket­tős­sé­get. Wag­ner Szi­lárd éle­té­ben új kez­de­tet hoz ez a szep­tem­ber, hi­szen au­gusz­tus 31-én, az in­téz­mény tan­év­nyi­tó ün­nep­sé­gén ik­tat­ta be őt Itt­zés Já­nos püs­pök az Eöt­vös Jó­zsef Evan­gé­li­kus Gim­ná­zi­um és Egész­ség­ügyi Szak­kö­zép­is­ko­la is­­ko­­la­lel­ké­szi hi­va­ta­lá­ba, ugyan­ak­kor ez foly­ta­tás is, hi­szen Wag­ner Szi­lárd püs­pö­ki meg­bí­za­tás­sal már két éve vég­zi ezt a szol­gá­la­tot Sop­ron­ban.

A ré­gi-új lel­kész ma­ga is sop­ro­ni szár­ma­zá­sú, li­cis­ta öreg­di­ák; 2007 nya­rán, ösz­tön­dí­jas évei után ér­ke­zett ha­za Né­met­or­szág­ból, ahol rend­sze­res teo­ló­gi­át és egy­ház­ze­nét ta­nult. Az Eöt­vös Jó­zsef-gim­ná­zi­um­ban foly­ta­tott mun­ká­ja mel­lett ve­ze­ti a Har­kai Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­sé­get. Nem cso­da hát, hogy az ün­nep­ség­re nem­csak a gim­ná­zi­um­hoz kö­tő­dő ven­dé­gek jöt­tek el, ha­nem szép szám­mal vol­tak je­len hí­vek a sop­ro­ni és a har­kai gyü­le­ke­zet­ből is.

Pré­di­ká­ci­ó­já­ban Itt­zés Já­nos fel­tet­te a kü­lön­bö­ző hang­súllyal, de gyak­ran fel­ve­tő­dő kér­dést: van-e lét­jo­go­sult­sá­guk az egy­há­zi is­ko­lák­nak? Er­re a kér­dés­re csak ak­kor sza­bad igen­nel vá­la­szol­ni, ha tu­dunk töb­bet ad­ni, mint a nem egy­há­zi is­ko­lák: az if­jú­ság­nak nem­csak ho­ri­zon­tá­lis, föld­kö­ze­li tu­dást kell ad­ni, ha­nem ver­ti­ká­li­sat, fel­fe­lé mu­ta­tót is. Eb­ben a fel­adat­ban van kü­lö­nö­sen nagy sze­re­pe az is­ko­la­lel­kész­nek, aki a ta­ná­rok és a di­á­kok fe­lé egy­aránt kép­vi­se­li ezt a mennyei di­men­zi­ót.

Wag­ner Szi­lárd pré­di­ká­ci­ó­já­ban az ik­ta­tás nap­já­nak új­szö­vet­sé­gi igé­jét, 1Pt 5,5-öt ala­pul vé­ve hang­sú­lyoz­ta az alá­zat fon­tos­sá­gát: most nem el­ső­sor­ban a ta­ná­rok és a di­á­kok kö­zött – egyéb­ként nyil­ván­va­ló – kü­lönb­ség­re kell fi­gyel­nünk, ha­nem ar­ra, hogy kö­zö­sek va­gyunk a ta­nu­lás­ban, az Is­ten or­szá­ga meg­is­me­ré­sé­ben. Le­het per­sze csak a lé­lek­te­len ma­go­lás­ra fi­gyel­ni, és épp el­len­ke­ző­leg, le­het mind­ezt el­ha­nya­gol­va el­pa­za­rol­ni az időt, sőt le­het­sé­ges a ket­tő­nek az öt­vö­ze­te, de mind­há­rom­ból épp a lé­nyeg hi­ány­zik: a ta­lál­ko­zás az­zal, aki meg­te­rem­tett és gyer­me­ke­i­ként sze­ret ben­nün­ket. Az is­ko­la­lel­kész pe­dig társ le­het ezen az úton, akár a sza­vak­kal, akár a lel­ki­pász­to­ri be­szél­ge­tés csönd­jé­vel vagy a ki­nyúj­tott kéz, a Krisz­tus­tól ka­pott gesz­tu­sok se­gít­sé­gé­vel.

Wag­ner Szi­lárd ha­za­ér­ke­zett – ad­ja Is­ten, hogy szü­lő­vá­ro­sá­ban mi­nél to­vább tud­ja krisz­tu­si gesz­tu­sok­kal vi­gasz­tal­ni és el­kí­sér­ni az eöt­vö­sös gim­na­zis­tá­kat.

He­ge­dűs At­ti­la

::Nyomtatható változat::