Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az ap­rócs­ka asz­ta­lok, szé­kek, az ala­csony­ra sze­relt mos­dó­kagy­lók szo­kat­lan lát­ványt nyúj­ta­nak an­nak, aki nem ott­ho­nos az óvo­da vi­lá­gá­ban, de aki eze­ket lát­ja, óha­tat­la­nul mo­soly­ra húz­za a szá­ját, lel­ke meg­te­lik me­leg­ség­gel, ha a tár­gyak hasz­ná­ló­it még csak kép­ze­le­te va­rá­zsol­ja is oda. He­te­kig így jár­tak-kel­tek a haj­da­ni lel­kész­la­kás­ban azok, akik fá­rad­ha­tat­la­nul mun­kál­kod­tak a múlt szom­ba­ton fel­szen­telt nyír­egy­há­zi evan­gé­li­kus óvo­da ki­ala­kí­tá­sán, be­ren­de­zé­sén. Meg­le­het, má­sok meg a hom­lo­ku­kat rán­col­ták: ho­gyan is le­het­sé­ges a mai szi­go­rú gaz­da­sá­gi hely­zet­ben új in­téz­mény ki­ala­kí­tá­sá­ra gon­dol­ni. Hi­szen egy óvo­da ese­té­ben nem csak az egy­sze­ri, a be­ru­há­zá­si költ­sé­get kell elő­te­rem­te­ni…

– Ko­moly ál­do­zat ez, és őszin­tén meg kell mon­da­ni, hogy az egy­ház kü­lön­bö­ző dön­tés-elő­ké­szí­tő tes­tü­le­tei nem is egy­könnyen tá­mo­gat­ták a nyír­egy­há­zi óvo­da ügyét – árul­ta el dr. Fa­bi­ny Ta­más, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke az ün­ne­pé­lyes ava­tás emel­ke­dett pil­la­na­tai után. – Ko­ráb­ban a gaz­da­sá­gi bi­zott­ság, mely­nek szi­go­rú fis­ká­lis szem­pon­to­kat kell ér­vé­nye­sí­te­nie, il­let­ve az ok­ta­tá­si bi­zott­ság is úgy lát­ta, hogy nin­cse­nek meg az óvo­da­ala­pí­tás fel­té­te­lei, ezért a „harc” ke­mény volt. Meg kel­lett győz­nünk őket.

– Mi­vel le­he­tett ér­vel­ni?

– Az­zal, hogy Nyír­egy­há­zán na­gyon nagy a vál­lal­ko­zó kedv. És nem­csak a gyü­le­ke­zet, a vá­ros tá­mo­ga­tá­sát él­vez­ve is ta­pasz­tal­hat­tuk so­kak se­gí­tő­kész­sé­gét. Ez rész­ben ma­gya­ráz­ha­tó az ön­kor­mány­zat és az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ha­gyo­má­nyo­san jó kap­cso­la­ta­i­val, más­részt azon­ban lát­ni kell, hogy a vá­ros­nak ér­de­ke is az óvo­dai fé­rő­he­lyek szá­má­nak gya­ra­po­dá­sa.

Az egy­ház­ke­rü­let lel­ké­szi ve­ze­tő­je nem rej­ti vé­ka alá azt sem, hogy az iga­zán nagy „lö­kést” a ba­jor test­vér­gyü­le­ke­zet cél­ado­má­nya ad­ta az ügy­nek. Fa­bi­ny püs­pök azon­ban a fo­lya­ma­tos mű­kö­dés ga­ran­ci­á­it is ugyan­ilyen fon­tos­nak tart­ja.

Az óvo­dá­nak az egy­ház­köz­ség lesz a fenn­tar­tó­ja – ez te­hát el­ső­sor­ban nyír­egy­há­zi fe­le­lős­ség –, még ha az egy­ház­ke­rü­let és az or­szá­gos egy­ház is kész bi­zo­nyos terv­sze­rű­ség alap­ján hoz­zá­já­rul­ni a mű­köd­te­tés­hez.

Sztan­kó Gyön­gyi es­pe­res, igaz­ga­tó lel­kész fá­rad­ha­tat­lan szer­ve­ző­nek bi­zo­nyult. A Lu­ther té­ri lel­kész­la­kás át­ala­kí­tá­sán, fel­újí­tá­sán rend­re tár­sa­dal­mi mun­ká­ban dol­goz­tak a mes­te­rek, ér­kez­tek az ado­má­nyok a gyü­le­ke­ze­ti ta­gok­tól, hogy min­den szük­sé­ges fel­sze­re­lés­re le­gyen pénz.

Egy nap és egy éj­sza­ka jár­ta meg az in­gyen fu­var Ba­jor­or­szá­got, mert még a bú­tor­zat­ra is tel­lett a né­met test­vé­rek fi­gyel­mes­sé­gé­ből. Szál­lí­tá­sát egy helyi gyü­le­ke­ze­ti tag vál­lal­ta ma­gá­ra: a te­her­au­tó­ján és az ide­jén kí­vül még a ben­zin­költ­sé­get is ad­ta az ügy­höz, no­ha gyer­me­ke már a Nyír­egy­há­zi Evan­gé­li­kus Kos­suth La­jos Gim­ná­zi­um pad­ja­it kop­tat­ja…

Já­té­kok a társ­in­téz­mé­nyek­ből ke­rül­tek. Egye­dül az eu­ró­pai szab­vány sze­rin­ti ud­va­ri ját­szó­té­ren (ké­pün­kön) nem le­he­tett na­gyon spó­rol­ni, a szi­go­rú ha­tó­sá­gi el­vá­rá­sok mi­att ott nem volt he­lye a le­le­mény­nek.

– A be­ke­rü­lé­si össz­költ­ség úgy ti­zen­öt­mil­li­ó­ra rúg, de az em­lí­tett ál­do­zat­kész­ség mi­att pon­to­san nem le­het meg­mon­da­ni, hogy mennyi­be is ke­rült az óvo­da – mond­ja az es­pe­res asszony, majd hoz­zá­te­szi: – Min­dig is csak az anya­gi­ak in­tet­ték óva­tos­ság­ra a pres­bi­té­ri­u­mot, és ha­lo­gat­tuk a leg­ki­seb­bek in­téz­mé­nyé­nek élet­re hí­vá­sát, de hogy az óvo­dá­ra szük­sé­ge van a he­lyi evan­gé­li­kus­ság­nak, hogy tel­jes ne­ve­lé­si in­téz­mé­nyi szer­ve­zet szol­gál­ja őket, az nem volt kér­dés.

Vé­le­mé­nyét oszt­ja Fa­bi­ny Ta­más is, hi­szen az egy­ház­ke­rü­let leg­né­pe­sebb gyü­le­ke­ze­té­ről van szó, il­len­dő, hogy tel­jes le­gyen a ver­ti­kum.

Nem is oko­zott gon­dot be­né­pe­sí­te­ni a vá­ros leg­újabb óvo­dá­ját. Pil­la­nat­nyi­lag hu­szon­há­rom kis­gye­rek jár ide, ket­tőt elő­jegy­zés­be vet­tek, de so­ka­kat sajnos el kel­lett uta­sí­ta­niuk – hely hi­á­nyá­ban.

– Leg­alább még egy cso­por­tot meg­tölt­het­tünk vol­na, és bi­zony jöt­tek so­kan nem evan­gé­li­ku­sok is, ami na­gyon ör­ven­de­tes és he­lyén­va­ló, de a hely mé­re­te, be­fo­ga­dó­ké­pes­sé­ge min­dent meg­ha­tá­roz – mondja Ko­csis­né Sá­ros­sy Emő­ke, az új szer­ve­ze­ti egy­ség, a Nyír­egy­há­zi Evan­gé­li­kus Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Óvo­da igaz­ga­tó­ja. – Ez a szer­ve­ze­ti for­ma te­szi le­he­tő­vé a gaz­da­sá­gos mű­kö­dést. Így ol­csóbb az ét­kez­te­tés, a ta­ka­rí­tás, a fenn­tar­tás, de ugyan­ilyen fon­tos, hogy – ne­ve­lé­si ter­vünknek meg­fe­le­lő­en – eb­ből az óvo­dá­ból vár­juk az után­pót­lást az evan­gé­li­kus ál­ta­lá­nos is­ko­lá­ba. Tü­rel­mes­nek kell len­nünk, ti­zen­ket­ten még kis­cso­por­to­sok… Két óvó­nő, va­la­mint egy tel­jes és egy rész­mun­ka­idő­ben dol­go­zó da­dus vi­gyáz rá­juk.

Míg az el­múlt évek­ben több evan­gé­li­kus óvo­da is lé­te­sült az or­szág­ban, eb­ben a tan­év­ben a nyír­egy­há­zi az egyet­len új in­téz­mény. Hír­lik azon­ban, hogy már a szent­end­rei evan­gé­li­ku­sok is ké­szül­nek egy olyan ün­nep­re, mint ami­lyen­ben au­gusz­tus 29-én a nyír­egy­há­zi­ak­nak le­he­tett ré­szük.

Veszp­ré­mi Er­zsé­bet

::Nyomtatható változat::