Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Több­ször el­ol­vas­ván a het­ven­ki­lenc pont­ból ál­ló kör­le­ve­let, az utol­só be­kez­dé­sé­ben ta­lál­ha­tó Pál apos­to­li igét tar­tom kulcs­mon­dat­nak: „Hisz min­den a ti­e­tek: (…) a vi­lág, az élet, a ha­lál, a je­len­va­lók, az el­jö­ven­dők: min­den a ti­e­tek. Ti azon­ban Krisz­tu­séi vagy­tok, Krisz­tus pe­dig az Is­te­né.” (1Kor 3,22–23; ka­to­li­kus for­dí­tás) Va­ló­ban, az en­cik­li­ka mind­ar­ról szól, ami az em­be­ri élet­hez, ko­runk em­be­ré­nek az éle­té­hez hoz­zá­tar­to­zik, ugyan­ak­kor meg­hir­de­ti a sze­re­tet mai him­nu­szát.

Hogy XVI. Be­ne­dek pá­pa mit ért sze­re­te­ten, azt már a 2005 ka­rá­cso­nyán ki­adott, Az Is­ten sze­re­tet cí­mű en­cik­li­ká­já­ban meg­ha­tá­roz­ta. Pon­to­san le­ír­ta, hogy Is­ten ir­gal­mas sze­re­te­te kü­lön­bö­zik a ba­rá­ti sze­re­tet­től, az em­be­ri von­zó­dás­tól, és hogy a Szent­írás új­szö­vet­sé­gi ré­szé­ben kü­lön szó, az aga­pé ki­fe­je­zés je­lö­li a fo­gal­mat.

Az erósz­ban a má­mort lát­ták a gö­rög gon­dol­ko­dók, az ér­tel­met meg­ha­la­dó „is­te­ni őrü­le­tet”, a ba­rát­ság­ra a fi­lia szó volt hasz­ná­la­tos, az aga­pé azon­ban Is­ten sze­re­te­tét és az ab­ból ára­dó em­ber­sze­re­te­tet fe­je­zi ki. Teo­ló­gi­ai ér­de­kes­ség, hogy ez az ér­tel­me­zés pon­to­san meg­fe­lel An­ders Ny­g­ren (1890–1978) svéd evan­gé­li­kus teo­ló­gus meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak. Ny­g­ren – aki egyéb­ként az 1947-ben ala­kult Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség el­ső el­nö­ke volt – már 1924-ben fog­lal­ko­zott a val­lás­ról szó­ló ér­te­ke­zé­sé­ben e té­má­val, majd 1930–36-ban je­len­tet­te meg az Erósz és aga­pé cí­mű, igen je­len­tős, két­kö­te­tes mű­vét své­dül és né­me­tül.

„In­teg­rált fej­lő­dés”

Hogy a pá­pa mi­lyen ko­mo­lyan ve­szi vi­lá­gun­kat, azt az en­cik­li­ká­já­ban érin­tett kö­vet­ke­ző té­mák jel­zik: sze­gény­ség, éhe­zés, küz­de­lem az erő­szak el­len, bé­ke, le­sze­re­lés, kör­nye­zet­vé­de­lem, ég­haj­lat­vál­to­zás, fe­le­lős­ség a te­rem­tett­ség iránt, az em­be­ri élet vé­del­me… Ezek a je­len­sé­gek a mai va­ló­ság­hoz tar­toz­nak (ezt je­len­ti az en­cik­li­ka cí­mé­ben a ver­i­tas = igaz­ság ki­fe­je­zés).

A ró­mai ka­to­li­kus egy­ház­fő azon­ban nem elég­szik meg a mai vi­lág di­ag­nó­zi­sá­val, ha­nem utat akar mu­tat­ni a sze­re­tet­hez, a sze­mé­lyes meg­té­rés­hez. Vagy­is nem egy­sze­rű­en köz­gaz­da­sá­gi, pénz­ügyi je­len­sé­ge­ket tár fel, ha­nem en­nél több­ről be­szél. Sza­va­i­val „in­teg­rált fej­lő­dés­ről” ta­nús­ko­dik. Ál­lás­pont­ja sze­rint a ma em­be­ré­nek éle­te nem ha­tá­roz­ha­tó meg pusz­tán a gaz­da­sá­gi vagy er­köl­csi, bi­zal­mi vál­ság­gal, re­mény­te­len­ség­gel – van ki­út a je­len­le­gi hely­zet­ből is. Az en­cik­li­ka ezt ajánl­ja fel ol­va­só­i­nak.

Ter­mé­sze­te­sen nem utol­só szó vagy vé­le­mény az, amit ez­zel az en­cik­li­ká­val kap­cso­lat­ban most írok, hi­szen le­he­tet­len heti­la­punk­ban össze­fog­lal­ni mind­azt, amit ez az en­cik­li­ka je­lent, ahogy az ed­di­gi bő­sé­ges vissz­hang is utal er­re. Le­het vé­le­mé­nyünk Ró­ma püs­pö­ké­ről, akár kri­ti­kát is meg­fo­gal­maz­ha­tunk a sza­va­i­ról, csak egyet nem le­het: fi­gyel­men kí­vül hagy­ni, amit a ró­mai egy­ház fe­je mai vi­lá­gunk­kal kap­cso­lat­ban mond, te­kin­tet­be vé­ve az em­be­ri­ség hely­ze­tét és meg­hir­det­ve a re­mény­ség evan­gé­li­u­mát.

Het­ven­ki­lenc té­tel

1. jú­ni­us 27-én ír­ta alá a pá­pa az en­cik­li­kát, és a L'Os­ser­va­to­re Ro­ma­no jú­li­us 8-án hoz­ta nyil­vá­nos­ság­ra. A Sa­pi­en­tia Szer­ze­te­si Hit­tu­do­má­nyi Fő­is­ko­la tit­kár­sá­gá­nak jó­vol­tá­ból elő­ször an­go­lul is­mer­het­tem meg a tel­jes szö­ve­get, mivel még nem ké­szült el a hi­va­ta­los ma­gyar for­dí­tás. E he­lyütt az en­cik­li­ka for­má­já­ról, tar­tal­má­ról, vissz­hang­já­ról, cél­ki­tű­zé­sé­ről írok.

A Ca­ri­tas in ver­i­ta­te kez­de­tű en­cik­li­ka het­ven­ki­lenc té­tel­ből áll, be­ve­ze­tés­sel és össze­fog­la­lás­sal, va­la­mint bő iro­dal­mi hi­vat­ko­zás­sal. A múlt­ra utal, és a jö­vő­be te­kint már ma­ga a be­osz­tás is. A Po­pu­lo­rum Prog­r­es­sio üze­ne­te alap­ként VI. Pál 1967-ben meg­je­lent szo­ci­á­lis en­cik­li­ká­já­ra utal. A má­so­dik fe­je­zet­ben az em­be­ri fej­lő­dés té­má­ja ke­rül elő. Eb­ben XVI. Be­ne­dek le­szö­ge­zi, hogy a gaz­da­sá­got moz­ga­tó pro­fit szét­rom­bol­hat­ja a jó­lé­tet, és sze­gény­sé­get te­remt; ehe­lyett új, „em­ber­sé­ges szin­tet” ajánl. Ve­szé­lyes­nek tart­ja a kul­tu­rá­lis egy­for­ma­sá­got és a kul­tu­rá­lis kö­zöm­bös­sé­get.

A har­ma­dik fe­je­zet – a test­vé­ri­ség, a gaz­da­sá­gi fej­lő­dés és a pol­gá­ri tár­sa­da­lom le­írá­sa után – az ada­ko­zó élet­stí­lust ál­lít­ja szem­be a ha­szon­el­vű kor­szel­lem­mel, a ne­gye­dik fe­je­zet pe­dig az egyén sze­re­pé­nek túl­hang­sú­lyo­zá­sá­val fog­lal­ko­zik. Ez ki­ter­jed az ötö­dik fe­je­zet mon­da­ni­va­ló­já­ra is, amely­ben az en­cik­li­ka az em­be­ri csa­lád vi­lág­mé­re­tű kö­zös­sé­gé­ről szól. Itt ol­vas­ha­tó a leg­éle­sebb kri­ti­ka is: „Ha Is­ten­nek nem adunk he­lyet a köz­élet­ben, a po­li­ti­ka el­nyo­mó­vá, ag­resszor­rá vál­hat.” Vé­gül a ha­to­dik fe­je­zet­ben a né­pek, il­let­ve a tech­ni­ka fej­lő­dé­sé­ről szól a ró­mai egy­ház­fő, ki­je­lent­ve, hogy sem a tech­ni­ká­nak, sem a tu­do­mány­nak (pél­dá­ul a bio­ló­gi­á­nak) nem le­het ab­szo­lút sza­bad­sá­ga az em­ber mo­rá­lis fej­lő­dé­se nél­kül. Az ol­va­só, is­mer­vén a tel­jes szö­ve­get, úgy ér­té­kel­he­ti, hogy – a Bib­lia sza­vá­val – egy bölcs em­ber szó­lal meg, aki ót és újat egy­aránt hoz elő.

XVI. Be­ne­dek pá­pa nem csu­pán sa­ját egy­há­zá­hoz vagy­is püs­pö­ke­i­hez, pap­ja­i­hoz, egy­há­za né­pé­hez, kle­ri­ku­sok­hoz és la­i­ku­sok­hoz for­dult kör­le­ve­lé­ben, ha­nem min­den egyes em­ber­hez, aki a mai vál­ság­ban kín­ló­dik. Té­má­ja, az in­teg­rált em­be­ri fej­lő­dés va­ló­ban új lé­pés a ró­mai egy­ház ta­ní­tá­sá­ban.

A vissz­hang

Ta­lán nem­csak az Olasz­or­szág­ban egy nap­pal a kör­le­vél meg­je­le­né­se után kez­dő­dött G8-csúcs­ta­lál­ko­zó adott ak­tu­a­li­tást az en­cik­li­ká­nak, ha­nem a vi­lág­gaz­da­sá­gi kér­dé­sek ko­mo­lyan vé­te­le és raj­tuk fe­lül­emel­ke­dő mon­da­ni­va­ló­ja is. A pá­pa a sze­re­tet evan­gé­li­u­ma je­gyé­ben ref­lek­tált csak­nem va­la­mennyi prob­lé­má­ra, amely ko­runk em­be­rét fog­lal­koz­tat­ja. Mély ana­lí­zi­se több mint egy­há­zi fel­aján­lás egy val­lá­sos meg­ol­dás­ra, in­kább az em­ber mél­tó­sá­gá­nak és hi­va­tá­sá­nak a ko­mo­lyan vé­te­le.

Nem vé­let­len, hogy az en­cik­li­ka meg­je­le­né­se óta egy­há­zi és nem egy­há­zi saj­tó­or­gá­nu­mok ál­lan­dó­an fog­lal­koz­nak a sze­re­tet és az igaz­ság prob­le­ma­ti­ká­já­val. Míg a Szent­szék teo­ló­gu­sai ko­ráb­ban a hit és az ér­te­lem (fi­des et ra­tio) kér­dé­sét tar­tot­ták a mo­dern vi­lág prob­lé­má­já­nak, ad­dig XVI. Be­ne­dek ed­di­gi en­cik­li­ká­i­ban a sze­re­tet mon­da­ni­va­ló­ját és ha­tá­sát hang­sú­lyoz­za.

A leg­erő­sebb vissz­han­got elő­ször Olasz­or­szág­ban, majd Ame­ri­ká­ban kap­ta az en­cik­li­ka; ké­sőbb fe­le­ke­zet­re, val­lás­ra va­ló te­kin­tet nél­kül ang­li­ká­nok, pro­tes­tán­sok, sza­bad­egy­há­zi­ak, de más vi­lág­val­lá­sok kép­vi­se­lői is is­mer­tet­ték, és vé­le­ményt nyil­vá­ní­tot­tak e mo­dern, sok te­kin­tet­ben új lé­pést je­len­tő pá­pai irat­ról. Míg XVI. Be­ne­dek elő­ző en­cik­li­ká­já­ban az igaz­ság­nak a sze­re­tet­ben va­ló meg­hir­de­té­se volt a té­ma, most a pá­pát a sze­re­tet­nek az igaz­ság­ban (vagy­is a va­ló­ság­ban) meg­je­le­nő ha­tá­sa fog­lal­koz­tat­ja.

Az egyet­len ne­ga­tív kri­ti­kai meg­jegy­zést a tá­vo­zó­ban lé­vő ber­li­ni evan­gé­li­kus püs­pök­től, Wolf­gang Hu­ber­től ol­vas­tam. Egy nyi­lat­ko­za­tá­ban (Heilbron­ner Stimme) meg­em­lí­tet­te, hogy az ol­va­só­ban azt a be­nyo­mást kelt­he­ti a pá­pai irat, hogy Ró­ma még min­dig vi­lá­gi ha­tal­mas­ság­nak tart­ja ma­gát, no­ha a vi­lág kor­mány­zá­sa nem a ka­to­li­kus egy­ház­fő ke­zé­ben van a 21. szá­zad­ban, így erő­sen utó­pia­jel­le­gű, de leg­alább­is ide­a­lis­ta be­ál­lí­tá­sú az egyéb­ként sze­rin­te is na­gyon je­len­tős en­cik­li­ka.

A mai vi­lág nem fo­gad­ja el ta­ní­tó­hi­va­tal­nak, ab­szo­lút te­kin­tély­nek a pá­pa­sá­got. A vi­lá­gi ál­la­mo­kat nem el­len­őriz­he­ti a pá­pa, és a vi­lá­gi ha­tá­ro­za­to­kat sem szank­ci­o­nál­hat­ja. Nem biz­tos, hogy min­den fel­ve­tő­dő kér­dést az egy­ház­nak kell meg­ol­da­nia, hi­szen nem is ké­pes er­re. In­kább ta­lán az em­be­rek mel­lé kel­le­ne áll­nia, hogy se­gít­sé­get kap­has­sa­nak a mai bo­nyo­lult vi­lág­ban va­ló el­iga­zo­dás­hoz – fo­gal­maz­ta meg ma­gán­vé­le­mé­nyét Hu­ber püs­pök.

Az bi­zo­nyos, hogy a múl­tat össze­fog­la­ló, a je­lent is­me­rő és a jö­vő­be re­mény­ség­gel te­kin­tő en­cik­li­ká­val még ne­künk is in­do­kolt lesz fog­lal­koz­nunk a ké­sőb­bi­ek­ben is.

Ha­fen­scher Ká­roly (id.)

::Nyomtatható változat::