Egyházunk egy-két hete

a teremtés ünnepének hetében…

Hozzászólás a cikkhez

A fák nem nő­nek az égig, de az or­go­na­bok­rok, né­ha úgy tű­nik, igen. Leg­alább­is a rá­kos­ke­reszt­úri gyü­le­ke­zet rá­kos­li­ge­ti temp­lom­kert­jé­ben, ahol mint­egy nyolc­van mé­ter hosszan bur­ján­zott a sű­rű bo­zót a ke­rí­tés men­tén.

Te­gyük rend­be, még­pe­dig sa­ját erő­vel – szólt a pres­bi­te­ri ver­dikt –, kö­szönt­sük ily mó­don is a te­rem­tés ün­ne­pé­nek he­tét.

Szep­tem­ber 26-án össze is jött egy húsz­ta­gú tár­sa­ság, hogy „ren­dez­ze” a prob­lé­mát. Asszo­nyok és fér­fi­ak, idő­sek és fi­a­ta­lok az egy­ház­köz­ség mind a négy temp­lo­má­ból: Rá­kos­csa­bá­ról, -hegy­ről, -li­get­ről és -ke­reszt­úr­ról. Nem hi­á­nyoz­tak a szer­szá­mok sem: fű­ré­szek, ág­vá­gók, met­sző­ol­lók, bal­ták. Volt is fel­ada­tuk bő­ven, hi­szen ala­po­san és ke­mé­nyen meg­dol­goz­tat­ták „őket” a jó­ked­vű fér­fi­ak.

A nem ke­vés­bé jó­ked­vű asszo­nyok köz­ben kí­nál­ták a sü­te­mé­nye­ket, rak­ták a tü­zet a bog­rács alá: ké­szült az íz­le­tes pap­ri­kás krump­li. Dél­idő­ben az­után jól esett az étek is, a pi­he­nés is.

A dél­utá­ni bú­csú­zás­nál öröm­mel ál­la­pí­tot­ta meg Nagy­né Sze­ker Éva, a gyü­le­ke­zet lel­ké­sze: jó volt meg­ta­pasz­tal­ni, hogy a négy temp­lom „kül­döt­tei” együtt, test­vé­ri kö­zös­ség­ben vé­gez­ték a mun­kát, töl­töt­ték el a na­pot.

W. A.

::Nyomtatható változat::