Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Nem lát­já­tok, hogy sá­pad az arany,
A lel­künk ara­nya?
Ége­tő, bon­tó, ma­ró fo­lya­dék,
Gyil­kos szer fog­ta meg.
A kéz, mely rá­csöp­pen­ti, nem re­meg,
S va­jon mi ma­rad még,
Ha lel­künk ara­nya is el­ve­szett?

Ezt men­tet­tük mi át:
A lel­künk ki­bá­nyá­szott ara­nyát
A nagy vi­har­ból a sze­gé­nyes rév­be.
Ezt s a hi­va­tást: még mé­lyebb­re ás­ni.
A lé­lek­re na­gyon kell vi­gyáz­ni.
Csak az Is­ten s a lel­künk van ve­lünk.
Nem ma­radt egye­bünk.

Re­mé­nyik Sán­dor

::Nyomtatható változat::