A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Négy­száz­nyolc­van év­vel ez­előtt, 1529. szep­tem­ber 28-án Lu­ther két hű­sé­ges if­jú ta­nít­vá­nyát, a la­tin­ta­nár Adolf Cla­ren­ba­chot (1497 k. – 1529) és kle­ri­kus tár­sát, az „Is­ten-ká­rom­ló” Pe­ter Fli­es­te­dent (1509 k. – 1529) mint eret­ne­ke­ket éget­ték el Köln vá­ro­sá­nak vesz­tő­he­lyén (Me­la­ten-Lin­dent­hal). Az aláb­bi né­hány sor­ral rá­juk em­lé­ke­zünk.

Adolf Cla­ren­bach a 15. szá­zad vé­gén az észak-raj­na–weszt­fá­li­ai Len­nep ne­vű fa­lucs­ká­ban (ma Rems­che­id) lát­ta meg a nap­vi­lá­got.

Alap­ta­nul­má­nya­it a he­lyi is­ko­lá­ban vé­gez­te. Rend­sze­re­sen mi­nist­rált a he­lyi temp­lom­ban. Fel­sőbb ta­nul­má­nya­it – 1511-től – Müns­ter­ben foly­tat­ta, ahol min­de­nek­előtt a hu­ma­niz­mus ha­tá­sa alá ke­rült. Éle­te kö­vet­ke­ző ál­lo­má­sa Köln, ahol 1517-ben az egye­tem böl­csész­ka­rán (stu­di­um ge­ne­rale) ma­gisz­te­ri fo­ko­za­tot szer­zett.

1521-ben új­ra Müns­ter­ben ta­lál­juk, a he­lyi la­tin is­ko­lá­ban ta­nít. A re­for­má­ció irán­ti ro­kon­szen­ve mi­att azon­ban 1523-ban el kel­lett hagy­nia a vá­rost, és az al­só-raj­nai Han­sa-vá­ros, We­sel la­tin is­ko­lá­já­nak lett igaz­ga­tó­he­lyet­te­se. Lu­ther ta­na­i­nak nyil­vá­nos hir­de­té­se mi­att azon­ban – 1526-ban – in­nen is men­nie kel­lett, s egy osna­b­rüc­ki (Al­só-Szász­or­szág) ma­gán la­tin is­ko­lá­ban kez­dett el ok­tat­ni. Re­form­szel­le­mű Bib­lia-ma­gya­rá­za­ta­i­nak kö­szön­he­tő­en ter­mé­szet­sze­rű­leg itt sem ma­rad­ha­tott so­ká­ig, 1527-ben Mel­dorf­ba (Sch­les­wig-Hols­tein) sze­gő­dött el káp­lán­nak.

1528-ban ba­rát­ját, Jo­hann Klop­reist (1500–1535), akit ana­bap­tis­ta né­ze­tei mi­att ci­tál­tak az egy­há­zi bí­ró­ság elé, el­kí­sér­te a sko­lasz­ti­ka fel­leg­vá­rá­ba, Köln­be. Áp­ri­lis 3-án őt ma­gát is őri­zet­be vet­ték, mi­vel ha­tá­ro­zot­tan til­ta­ko­zott ba­rát­ja le­tar­tóz­ta­tá­sa el­len. Ér­de­kes mó­don Klop­re­is­nak si­ke­rült meg­szök­nie, Cla­ren­ba­chot azon­ban 1529. már­ci­us 4-én az egy­há­zi ha­tó­ság eret­nek­nek nyil­vá­ní­tot­ta, és át­ad­ta a vi­lá­gi bí­ró­ság­nak. A ha­lá­los íté­let ki­mon­dá­sát kö­ve­tő­en má­sik „eret­nek” tár­sá­val, Pe­ter Flies­­te­den­nel ugyan­ezen év szep­tem­ber 28-án lett már­tír­rá.

Pe­ter Fli­es­te­den va­la­mi­kor a 16. szá­zad el­ső év­ti­ze­dé­ben szü­le­tett az észak-raj­na–weszt­fá­li­ai Fli­es­te­den­ben (ma Berg­he­im). Ha­tá­ro­zott, szó­ki­mon­dó egyé­ni­sé­gé­vel már gyer­mek­ko­rá­ban fel­hív­ta ma­gá­ra a fi­gyel­met. Ti­zen­öt éves ka­masz­ként Wit­ten­berg­be ment, s im­mat­ri­ku­lá­lás nél­kül, mint úgy­ne­ve­zett „vak­hall­ga­tó” két éven át szor­gal­ma­san hall­gat­ta Lu­ther elő­adá­sa­it.

A re­bel­lis Pe­ter, aki élet­ko­rát meg­ha­zud­to­ló mó­don kri­ti­zál­ta a köl­ni kle­ri­ku­sok kap­zsi­sá­gát és a ne­mes­ség er­kölcs­te­len­sé­gét, a Krisz­tus-kö­ve­tés hit­be­li alap­ja­it Lu­ther­nél ta­lál­ta meg. A Wit­ten­berg­ben szer­zett tu­dás­sal és if­jú­ko­ri tett­vággyal fel­vér­tez­ve el­ha­tá­roz­ta, hogy sa­ját pát­ri­á­já­ban úgy hir­de­ti majd az evan­gé­li­u­mot, hogy azt a leg­egy­sze­rűbb em­be­rek is meg­ért­sék.

Fli­es­te­den­nek a kon­zer­va­ti­viz­mu­sá­ról messze föl­dön hí­res köl­ni püs­pök­ség te­rü­le­tén, Frec­hen­ben (Köln­től dél­nyu­gat­ra) si­ke­rült az el­ső evan­gé­li­um hi­tű gyü­le­ke­ze­tet meg­ala­pí­ta­nia. Szív­hez szó­ló­an, az egy­sze­rű em­be­rek nyel­vén pré­di­kált, gyász-is­ten­tisz­te­le­tei nem ke­rül­tek pénz­be – s mind­ezt né­met nyel­ven!

A klé­rus és a ne­mes­ség vár­va vár­ta az al­kal­mat, hogy Fli­es­te­dent mi­előbb per­be fog­has­sák. A ki­vál­tó ok nem is vá­ra­tott ma­gá­ra so­ká­ig. A köl­ni dóm­ban az egyik mi­se al­kal­má­val Fli­es­te­den nyil­vá­no­san ki­köp­te az os­tyát, mi­u­tán azt egy olyan egy­há­zi mél­tó­ság osz­tot­ta, akit nem sok­kal ko­ráb­ban – vi­lá­gi öl­tö­zet­ben – ágya­sá­val volt sze­ren­csé­je lát­ni. Ily mó­don adott han­got el­len­ér­zé­sé­nek és utá­la­tá­nak, ami­ért az­után rög­vest bör­tön­be is ve­tet­ték. Hó­na­po­kon át folyt ki­hall­ga­tá­sa, több­ször meg­kí­noz­ták. Vé­gül tár­sá­val, Adolf Cla­ren­bach­hal együtt 1529. szep­tem­ber 28-án ma­ga is mág­lyán vé­gez­te.

Em­lé­kü­ket a köl­ni me­la­te­ni te­me­tő­ben fel­ál­lí­tott em­lék­kő őr­zi.

Dr. Blázy Ár­pád

::Nyomtatható változat::