A hét témája

»Sms-vá­lasz«

Hozzászólás a cikkhez

He­ti­la­punk szep­tem­ber 20-ai szá­má­ban volt ol­vas­ha­tó az a mint­egy száz­húsz, mo­bil­te­le­fo­non kül­dött rö­vid szö­ve­ges üze­net, az­az sms, ame­lyet az evan­gé­li­kus pres­bi­te­rek szep­tem­ber 12-ei or­szá­gos ta­lál­ko­zó­ján név­vel vagy név nél­kül jut­tat­tak el a gyü­le­ke­ze­tek kép­vi­se­lői a két ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés részt­ve­vő­i­nek cí­mez­ve vagy épp a kér­de­zés és vé­le­mény­nyil­vá­ní­tás ad­ta le­he­tő­sé­get „csak úgy” meg­ra­gad­va. A pest­szent­im­rei Sport­kas­tély­ban el­hang­zott az ígé­ret: az EvÉ­let ha­sáb­ja­in sor­ra vesszük az ott össze­gyűlt írás­be­li üze­ne­te­ket, és az ar­ra il­le­té­kes sze­mély meg­vá­la­szol­ja az adott kér­dést, il­let­ve ref­lek­tál az ész­re­vé­tel­re. E szá­munk­ban dr. Fáb­ri György tu­do­má­nyos ku­ta­tót a ha­ma­ro­san in­du­ló, egy­há­zunk­ra ki­ter­je­dő fel­mé­rés­ről kér­dez­tük.

– Az Élő kö­vek egy­há­za cí­met vi­se­lő stra­té­gia kap­csán több­ször fel­me­rült az a gon­do­lat, hogy mi­köz­ben stra­té­gi­át ké­szí­tünk, tud­nunk kel­le­ne, hon­nan is in­du­lunk, mi is jel­lemzi nap­ja­ink Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­há­zát. Fa­bi­ny Ta­más, Gáncs Pé­ter és Prőh­le Ger­gely kez­de­mé­nyezé­sé­re szo­cio­ló­gus test­vér­­­­öcsém­mel, Fáb­ri Ist­ván­nal ta­vasszal kezd­tünk el azon gon­dol­kod­ni, hogy a stra­té­gi­ai kon­cep­ció­al­ko­tást ho­gyan le­het­ne meg­erő­sí­te­ni a hely­zet­kép fel­tá­rá­sá­val. Vagy­is an­nak be­mu­ta­tá­sá­val, hogy az egy­ház tag­ja­i­nak mi a vé­le­mé­nyük az egy­ház­ról.

– „A fel­mé­ré­sek kap­csán min­den ma­gát evan­gé­li­kus­nak val­lót meg kel­le­ne kér­dez­ni a vé­le­mé­nyé­ről vagy csak az ak­tí­va­kat?” – szólt az EPOT egyik Ön­höz in­té­zett kér­dé­se.

– A cél a tel­jes „pa­let­ta” fel­tér­ké­pe­zé­se, vagy­is a le­he­tő leg­szé­le­sebb kört, az egy­ház min­den meg­ra­gad­ha­tó ré­te­gét, cso­port­ját sze­ret­nénk el­ér­ni. Azok­nak a vé­le­mé­nye te­hát, akik nem ak­tí­vak, de va­la­mi­kép­pen az egy­ház­hoz tar­toz­nak, leg­alább olyan fon­tos, mint az ak­tí­va­ké.

A le­en­dő meg­kér­de­zet­te­ket alap­ve­tő­en négy nagy cso­port­ba so­rol­hat­juk. A lel­ké­sze­ket a le­he­tő leg­tel­je­sebb kö­rű­en el sze­ret­nénk ér­ni. „Kép­vi­sel­te­tik” majd ma­gu­kat az egy­há­zi szer­ve­zet­rend­szer tag­jai, így pél­dá­ul az ok­ta­tá­si és a dia­kó­ni­ai in­téz­mé­nyek, a köz­pon­ti szer­ve­ze­tek, a köz­gyűj­te­mé­nyek mun­ka­tár­sai. Meg­kér­dez­zük az ak­tív – rend­sze­re­sen temp­lom­ba já­ró, a gyü­le­ke­ze­ti élet­ben te­vé­ke­nyen részt ve­vő – egy­ház­ta­go­kat. Vé­gül pe­dig kí­ván­csi­ak va­gyunk azok vé­le­mé­nyé­re is, akik evan­gé­li­ku­sok ugyan, de evan­gé­li­kus­sá­guk egyet­len jel­lem­ző­je az, hogy evan­gé­li­kus­nak ke­resz­tel­ték őket, eset­leg kon­fir­mál­tak. Nyil­ván­va­ló­an őket lesz a leg­ne­he­zebb el­ér­ni; hogy ez még­is si­ke­rül­jön, ah­hoz – csak­úgy, mint az ak­tív egy­ház­ta­gok el­éré­sé­hez – a lel­ké­szek se­gít­sé­gét kér­jük.

– Mód­szer­ta­ni szem­pont­ból ho­gyan jel­le­mez­né a fel­mé­rést?

– Há­rom mód­szer­rel dol­go­zunk majd. Ezek a szo­cio­ló­gi­ai mély­in­ter­jú, a kér­dő­íves fel­mé­rés és az on-line kér­de­zés. A mély­in­ter­jú­ban fél-egy órás be­szél­ge­tés so­rán elő­re meg­ha­tá­ro­zott kér­dé­se­ket já­runk majd kör­be, egy­há­zi ve­ze­tők­kel, lel­ké­szek­kel, in­téz­mény­ve­ze­tők­kel. Kö­rül­be­lül har­minc-öt­ven ilyen in­ter­jú ké­szül majd. Ez a mód­szer a mar­káns vé­le­mé­nyek meg­je­le­ní­té­sé­re szol­gál.

A há­rom mód­szer kö­zül – je­len ku­ta­tás szem­pont­já­ból – a rep­re­zen­ta­tív min­tán tör­té­nő kér­dő­íves le­kér­de­zés a leg­fon­to­sabb. Ily mó­don mint­egy ezer­öt­száz-két­ezer főt kér­de­zünk majd meg. A rep­re­zen­ta­ti­vi­tás szem­pont­já­ból nem az a fon­tos, hogy mek­ko­ra a tel­jes po­pu­lá­ció: ha pél­dá­ul az Egye­sült Ál­la­mok­ban or­szá­gos fel­mé­rést ké­szí­te­nek, gyak­ran ugyan­úgy ezer­öt­száz em­bert kér­dez­nek meg, mint Ma­gyar­or­szá­gon. A min­tát úgy ál­lít­juk össze, hogy min­den mar­káns jel­lem­ző sze­rint kép­vi­sel­ve le­gyen ben­ne a ha­zai evan­gé­li­kus­ság. A leg­fon­to­sabb min­ta­kép­ző szem­pon­tok a kö­vet­ke­zők: a nem, az élet­kor, az ak­ti­vi­tás – dol­go­zik vagy már nyug­dí­jas –, is­ko­lá­zott­ság, te­vé­keny­sé­gi kör, a la­kó­hely te­le­pü­lés­tí­pu­sa, mé­re­te és el­he­lyez­ke­dé­se az or­szá­gon be­lül.

Az on-line kér­dő­íve­ket fő­ként a lel­ké­szek és az egy­há­zi in­téz­mé­nyek, szer­ve­ze­tek mun­ka­tár­sai ese­té­ben al­kal­maz­zuk majd.

– Azok­nak, aki­ket be­vá­lasz­ta­nak a min­tá­ba, kö­te­le­ző részt ven­ni­ük a fel­mé­rés­ben?

– Ter­mé­sze­te­sen nem. Ha va­la­ki vissza­uta­sít­ja a vá­lasz­adást, ak­kor egy ha­son­ló ka­te­gó­ri­á­jú adat­köz­lő­vel pó­tol­juk majd, más­képp el­ve­szí­te­né a rep­re­zen­ta­ti­vi­tá­sát a ku­ta­tás.

– Szó­ba ke­rült az élet­kor. Szab­nak al­só kor­ha­tárt?

– A ti­zen­négy éven alu­li­ak meg­kér­de­zé­se na­gyon ké­nyes, jó­ma­gam nem tar­tom sze­ren­csés­nek. El­ső­sor­ban a már a nagy­ko­rú egy­ház­ta­gok kö­zül ke­rül­nek majd ki a min­ta tag­jai.

– És mi van azok­kal, akik na­gyon szí­ve­sen vá­la­szol­ná­nak a kér­dé­sek­re, de nem ke­rül­tek be a min­tá­ba?

– Ha va­la­ki ké­ri, ak­kor le­he­tő­sé­get adunk ne­ki ar­ra, hogy ki­tölt­hes­se az in­ter­ne­tes kér­dő­ívet.

– Mi­lyen kér­dé­se­ket tar­tal­maz majd a kér­dő­ív?

– A kér­dé­sek négy nagy té­mát ölel­nek majd fel. A val­lás­gya­kor­lás gyü­le­ke­ze­ti as­pek­tu­sa kap­csán olyan dol­gok­ra kér­de­zünk majd rá, mint pél­dá­ul hogy mi­lyen gyak­ran jár temp­lom­ba; ál­ta­lá­ban mit gon­dol a pré­di­ká­ci­ó­ról; ho­gyan lát­ja sa­ját gyü­le­ke­ze­te éle­tét; mi­ként vé­le­ke­dik az egy­ház­köz­ség lel­ké­szé­nek és pres­bi­te­re­i­nek a te­vé­keny­sé­gé­ről, be­le­ért­ve az idő­sek­kel, a fi­a­ta­lok­kal, a be­te­gek­kel – és így to­vább – va­ló kap­cso­lat­tar­tást is.

A val­lás­gya­kor­lás sze­mé­lyes as­pek­tu­sa kap­csán a hit meg­élé­sét vizs­gál­juk majd, azt, hogy a meg­kér­de­zett hi­te, evan­gé­li­kus­sá­ga, ke­resz­tény vol­ta mi­ként je­le­nik meg a min­den­na­pok­ban – a bib­lia­ol­va­sá­si és imád­ko­zá­si szo­ká­sok­tól kezd­ve egé­szen ad­dig, hogy szá­mít-e, szá­mí­tott-e, és ha igen, mennyi­ben pél­dá­ul a pár- és a mun­ka­hely­vá­lasz­tás so­rán.

A kér­dé­sek har­ma­dik cso­port­ja az egy­ház­nak mint in­téz­mény­rend­szer­nek a mű­kö­dé­sé­re vo­nat­ko­zik majd. Olyan kér­dé­sek tar­toz­nak ide, mint pél­dá­ul hogy mit gon­dol az egy­ház kül­ső-bel­ső kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­ról; az egy­ház tár­sa­dal­mi sze­rep­vál­la­lá­sá­ról; ar­ról, hogy az egy­ház ele­get, túl so­kat vagy ép­pen túl ke­ve­set hal­lat­ja-e a hang­ját. Itt kér­de­zünk majd rá ar­ra is, hogy ol­vas­sák-e az Evan­gé­li­kus Éle­tet, lá­to­gat­ják-e a hon­la­pot, hall­gat­ják-e, né­zik-e az evan­gé­li­kus mű­so­ro­kat a rá­di­ó­ban, te­le­ví­zi­ó­ban.

Vé­gül pe­dig olyan ál­ta­lá­nos ér­ték­ről kér­dez­zük meg a vé­le­mé­nyü­ket, mint pél­dá­ul kö­zös­sé­gi­ség, nyi­tott­ság, to­le­ran­cia és szo­li­da­ri­tás.

– Egy má­sik kér­de­ző azt tu­da­kol­ta, mi­kor lesz kész a ku­ta­tá­si je­len­tés.

– A püs­pö­ki ta­nács dönt hi­va­ta­lo­san is a ku­ta­tás meg­in­dí­tá­sá­ról. A ter­vek sze­rint ok­tó­ber vé­gé­ig össze­ál­lít­juk a min­tát, vég­le­ge­sít­jük a kér­dő­ívet, il­let­ve fel­ké­szít­jük a „kér­de­ző­biz­to­so­kat” is. A fel­mé­rést no­vem­ber­ben kezd­jük meg; a kér­dő­íve­zés­re-in­ter­jú­zás­ra hat he­tet szá­nunk. Ez azt je­len­ti, hogy már a ka­rá­cso­nyi ün­ne­pek előtt bir­to­kunk­ban lesz­nek a fel­vett ada­tok, ame­lye­ket az­tán el­kezd­he­tünk ele­mez­ni. Re­á­li­san ja­nu­ár kö­ze­pé­re vár­ha­tók az el­ső olyan ered­mé­nyek, ame­lyek­ről már ér­dem­ben le­het be­szél­ni.

– Mennyi­re lesz­nek nyil­vá­no­sak ezek?

– Hogy az ered­mé­nyek kö­zül mit és mi­lyen for­má­ban hoz nyil­vá­nos­ság­ra a meg­bí­zó, azt ter­mé­sze­te­sen ma­ga dön­ti el. Az ed­di­gi be­szél­ge­té­sek so­rán úgy ér­zé­kel­tem, az egy­ház ve­ze­tői úgy gon­dol­ják, hogy az ered­mé­nyek­nek pub­li­ku­sak­nak kell len­ni­ük.

Mi a ma­gunk ré­szé­ről úgy gon­dol­juk, a nyil­vá­nos­ság annyi­ban már az el­ső perc­től kezd­ve ér­vé­nye­sül, hogy az egy­ház­ban a le­he­tő leg­töb­ben tisz­tá­ban van­nak az­zal, mi­ről is szól ez a ku­ta­tás. A fel­mé­rés le­bo­nyo­lí­tá­sá­ba – így az adat­fel­vé­tel­be is – sze­ret­nénk be­von­ni az evan­gé­li­kus egy­ház tag­ja­it, pél­dá­ul a teo­ló­gus­hall­ga­tó­kat. A fi­a­ta­lok ez­ál­tal na­gyon sok egy­ház­tag­gal ta­lál­koz­nak, ren­ge­teg ta­pasz­ta­la­tot gyűj­te­nek, és egy spe­ci­á­lis kér­de­zé­si tech­ni­kát is el­sa­já­tí­ta­nak.

Az egész ku­ta­tás­nak sze­mély sze­rint ak­kor lá­tom ér­tel­mét, ha nem pusz­tán egy ered­mény­zu­ha­tag szár­ma­zik be­lő­le, ha­nem az egy­ház­nak olyan in­tel­lek­tu­á­lis pro­jekt­jé­vé vá­lik, amely­ben so­kan részt vesz­nek, s így ön­ma­gá­ban is új im­pul­zu­so­kat ad, a meg­szer­zett tu­dás­bá­zis­ból pe­dig va­ló­ban „épít­ke­zik” is az egy­ház né­pe.

Vi­tá­lis Ju­dit

::Nyomtatható változat::