Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 42
- Helyzetkép egyházunkról
A hét témája
»Sms-válasz«
Hozzászólás a cikkhez
Helyzetkép egyházunkról
Hetilapunk szeptember 20-ai számában volt olvasható az a mintegy százhúsz, mobiltelefonon küldött rövid szöveges üzenet, azaz sms, amelyet az evangélikus presbiterek szeptember 12-ei országos találkozóján névvel vagy név nélkül juttattak el a gyülekezetek képviselői a két kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek címezve vagy épp a kérdezés és véleménynyilvánítás adta lehetőséget „csak úgy” megragadva. A pestszentimrei Sportkastélyban elhangzott az ígéret: az EvÉlet hasábjain sorra vesszük az ott összegyűlt írásbeli üzeneteket, és az arra illetékes személy megválaszolja az adott kérdést, illetve reflektál az észrevételre. E számunkban dr. Fábri György tudományos kutatót a hamarosan induló, egyházunkra kiterjedő felmérésről kérdeztük.
– Az Élő kövek egyháza címet viselő stratégia kapcsán többször felmerült az a gondolat, hogy miközben stratégiát készítünk, tudnunk kellene, honnan is indulunk, mi is jellemzi napjaink Magyarországi Evangélikus Egyházát. Fabiny Tamás, Gáncs Péter és Prőhle Gergely kezdeményezésére szociológus testvéröcsémmel, Fábri Istvánnal tavasszal kezdtünk el azon gondolkodni, hogy a stratégiai koncepcióalkotást hogyan lehetne megerősíteni a helyzetkép feltárásával. Vagyis annak bemutatásával, hogy az egyház tagjainak mi a véleményük az egyházról.
– „A felmérések kapcsán minden magát evangélikusnak vallót meg kellene kérdezni a véleményéről vagy csak az aktívakat?” – szólt az EPOT egyik Önhöz intézett kérdése.
– A cél a teljes „paletta” feltérképezése, vagyis a lehető legszélesebb kört, az egyház minden megragadható rétegét, csoportját szeretnénk elérni. Azoknak a véleménye tehát, akik nem aktívak, de valamiképpen az egyházhoz tartoznak, legalább olyan fontos, mint az aktívaké.
A leendő megkérdezetteket alapvetően négy nagy csoportba sorolhatjuk. A lelkészeket a lehető legteljesebb körűen el szeretnénk érni. „Képviseltetik” majd magukat az egyházi szervezetrendszer tagjai, így például az oktatási és a diakóniai intézmények, a központi szervezetek, a közgyűjtemények munkatársai. Megkérdezzük az aktív – rendszeresen templomba járó, a gyülekezeti életben tevékenyen részt vevő – egyháztagokat. Végül pedig kíváncsiak vagyunk azok véleményére is, akik evangélikusok ugyan, de evangélikusságuk egyetlen jellemzője az, hogy evangélikusnak keresztelték őket, esetleg konfirmáltak. Nyilvánvalóan őket lesz a legnehezebb elérni; hogy ez mégis sikerüljön, ahhoz – csakúgy, mint az aktív egyháztagok eléréséhez – a lelkészek segítségét kérjük.
– Módszertani szempontból hogyan jellemezné a felmérést?
– Három módszerrel dolgozunk majd. Ezek a szociológiai mélyinterjú, a kérdőíves felmérés és az on-line kérdezés. A mélyinterjúban fél-egy órás beszélgetés során előre meghatározott kérdéseket járunk majd körbe, egyházi vezetőkkel, lelkészekkel, intézményvezetőkkel. Körülbelül harminc-ötven ilyen interjú készül majd. Ez a módszer a markáns vélemények megjelenítésére szolgál.
A három módszer közül – jelen kutatás szempontjából – a reprezentatív mintán történő kérdőíves lekérdezés a legfontosabb. Ily módon mintegy ezerötszáz-kétezer főt kérdezünk majd meg. A reprezentativitás szempontjából nem az a fontos, hogy mekkora a teljes populáció: ha például az Egyesült Államokban országos felmérést készítenek, gyakran ugyanúgy ezerötszáz embert kérdeznek meg, mint Magyarországon. A mintát úgy állítjuk össze, hogy minden markáns jellemző szerint képviselve legyen benne a hazai evangélikusság. A legfontosabb mintaképző szempontok a következők: a nem, az életkor, az aktivitás – dolgozik vagy már nyugdíjas –, iskolázottság, tevékenységi kör, a lakóhely településtípusa, mérete és elhelyezkedése az országon belül.
Az on-line kérdőíveket főként a lelkészek és az egyházi intézmények, szervezetek munkatársai esetében alkalmazzuk majd.
– Azoknak, akiket beválasztanak a mintába, kötelező részt venniük a felmérésben?
– Természetesen nem. Ha valaki visszautasítja a válaszadást, akkor egy hasonló kategóriájú adatközlővel pótoljuk majd, másképp elveszítené a reprezentativitását a kutatás.
– Szóba került az életkor. Szabnak alsó korhatárt?
– A tizennégy éven aluliak megkérdezése nagyon kényes, jómagam nem tartom szerencsésnek. Elsősorban a már a nagykorú egyháztagok közül kerülnek majd ki a minta tagjai.
– És mi van azokkal, akik nagyon szívesen válaszolnának a kérdésekre, de nem kerültek be a mintába?
– Ha valaki kéri, akkor lehetőséget adunk neki arra, hogy kitölthesse az internetes kérdőívet.
– Milyen kérdéseket tartalmaz majd a kérdőív?
– A kérdések négy nagy témát ölelnek majd fel. A vallásgyakorlás gyülekezeti aspektusa kapcsán olyan dolgokra kérdezünk majd rá, mint például hogy milyen gyakran jár templomba; általában mit gondol a prédikációról; hogyan látja saját gyülekezete életét; miként vélekedik az egyházközség lelkészének és presbitereinek a tevékenységéről, beleértve az idősekkel, a fiatalokkal, a betegekkel – és így tovább – való kapcsolattartást is.
A vallásgyakorlás személyes aspektusa kapcsán a hit megélését vizsgáljuk majd, azt, hogy a megkérdezett hite, evangélikussága, keresztény volta miként jelenik meg a mindennapokban – a bibliaolvasási és imádkozási szokásoktól kezdve egészen addig, hogy számít-e, számított-e, és ha igen, mennyiben például a pár- és a munkahelyválasztás során.
A kérdések harmadik csoportja az egyháznak mint intézményrendszernek a működésére vonatkozik majd. Olyan kérdések tartoznak ide, mint például hogy mit gondol az egyház külső-belső kommunikációjáról; az egyház társadalmi szerepvállalásáról; arról, hogy az egyház eleget, túl sokat vagy éppen túl keveset hallatja-e a hangját. Itt kérdezünk majd rá arra is, hogy olvassák-e az Evangélikus Életet, látogatják-e a honlapot, hallgatják-e, nézik-e az evangélikus műsorokat a rádióban, televízióban.
Végül pedig olyan általános értékről kérdezzük meg a véleményüket, mint például közösségiség, nyitottság, tolerancia és szolidaritás.
– Egy másik kérdező azt tudakolta, mikor lesz kész a kutatási jelentés.
– A püspöki tanács dönt hivatalosan is a kutatás megindításáról. A tervek szerint október végéig összeállítjuk a mintát, véglegesítjük a kérdőívet, illetve felkészítjük a „kérdezőbiztosokat” is. A felmérést novemberben kezdjük meg; a kérdőívezésre-interjúzásra hat hetet szánunk. Ez azt jelenti, hogy már a karácsonyi ünnepek előtt birtokunkban lesznek a felvett adatok, amelyeket aztán elkezdhetünk elemezni. Reálisan január közepére várhatók az első olyan eredmények, amelyekről már érdemben lehet beszélni.
– Mennyire lesznek nyilvánosak ezek?
– Hogy az eredmények közül mit és milyen formában hoz nyilvánosságra a megbízó, azt természetesen maga dönti el. Az eddigi beszélgetések során úgy érzékeltem, az egyház vezetői úgy gondolják, hogy az eredményeknek publikusaknak kell lenniük.
Mi a magunk részéről úgy gondoljuk, a nyilvánosság annyiban már az első perctől kezdve érvényesül, hogy az egyházban a lehető legtöbben tisztában vannak azzal, miről is szól ez a kutatás. A felmérés lebonyolításába – így az adatfelvételbe is – szeretnénk bevonni az evangélikus egyház tagjait, például a teológushallgatókat. A fiatalok ezáltal nagyon sok egyháztaggal találkoznak, rengeteg tapasztalatot gyűjtenek, és egy speciális kérdezési technikát is elsajátítanak.
Az egész kutatásnak személy szerint akkor látom értelmét, ha nem pusztán egy eredményzuhatag származik belőle, hanem az egyháznak olyan intellektuális projektjévé válik, amelyben sokan részt vesznek, s így önmagában is új impulzusokat ad, a megszerzett tudásbázisból pedig valóban „építkezik” is az egyház népe.
Vitális Judit
::Nyomtatható változat::
|