Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az egész or­szág­ból ér­kez­tek részt­ve­vők a bu­da­pes­ti De­ák té­ri evan­gé­li­kus temp­lom­ban ok­tó­ber 10-én ren­de­zett evan­gé­li­zá­ci­ó­ra. A már is­mert ar­cok mel­lett olya­nok is el­jöt­tek, akik el­ső al­ka­lom­mal vet­tek részt egy­há­zunk­nak ezen az éven­te meg­ren­de­zett al­kal­mán.

Az egész na­pos együtt­lé­tet Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke nyi­tot­ta meg. Kö­szön­tő­jé­ben az evan­gé­li­zá­ci­ón elő­ször részt ve­vő­ket kü­lön ar­ra kér­te, hogy áll­ja­nak fel.

A püs­pök után Ami le­he­tet­len és le­het­sé­ges az em­ber­nek cím­mel Zász­ka­licz­ky Pál nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus lel­kész tar­tott áhí­ta­tot, majd Ami le­he­tet­len és le­het­sé­ges az Is­ten­nek cím­mel Sze­ve­ré­nyi Já­nos or­szá­gos misszi­ói lel­kész szólt az össze­gyü­le­ke­zet­tek­hez.

Kü­lön­bö­ző szek­ci­ók­ban foly­ta­tó­dott ez­után a prog­ram, a részt­ve­vők ma­guk vá­laszt­hat­tak ezek kö­zül. So­kan a temp­lom­ban ma­rad­tak. Itt a Kár­pát­al­já­ról ér­ke­zett Csá­kány Ma­ri­an­na a dal­la­mok szár­nyán va­la­mi egé­szen kü­lön­le­ges vi­lág­ba re­pí­tet­te hall­ga­tó­it. A ti­zen­ki­lenc éves lány egyéb­ként együt­te­sé­vel lép fel, fő­leg Ma­gyar­or­szá­gon, de a kör­nye­ző or­szá­gok ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­se­i­re is sok meg­hí­vást kap­nak, ahol kü­lön­le­ges éne­kek­kel ter­jesz­tik Is­ten öröm­üze­ne­tét az em­be­rek kö­zött.

A gim­ná­zi­um dísz­ter­mé­ben Vis­ky And­rás Jú­lia cí­mű mo­no­drá­má­ját ad­ta elő Dér De­ni­sa. A pro­duk­ció a ren­de­ző, Dér And­rás – a szí­nész­nő fér­je – inst­ruk­ci­ói alap­ján ké­szült. Mi­vel a mo­no­drá­ma pél­dá­ul rend­kí­vül in­tim mó­don el­sut­to­gott ré­szek­ből is állt, fény­ké­pez­ni nem le­he­tett.

Mi lesz ve­led, csa­lád? cím­mel tar­tott elő­adást Sal­lai Já­nos csa­lád­te­ra­pe­u­ta az alag­so­ri tor­na­te­rem­ben. Fon­tos­nak tar­tot­ta ki­emel­ni, hogy a há­zas­ság két em­ber kö­zös erő­fe­szí­té­se; évek, év­ti­ze­dek kö­zös küz­del­me az, ha két em­ber éle­te vé­gé­ig együtt ma­rad. Ha a sze­re­lem már ki­hunyt, a fe­lek­nek ten­ni­ük kell azért, hogy együtt­lé­tük ne le­gyen ru­tin­ná, meg­szo­kás­sá, ha­nem az együtt töl­tött évek sze­re­tet­ben együtt meg­har­colt idő le­gye­n. A csa­lád­te­ra­pe­u­ta sze­rint ko­runk há­zas­sá­ga­i­val az is baj, hogy a part­ne­rek túl ha­mar fel­ad­ják a küz­del­met.

Heik­ki Hil­vo, a Finn Misszi­ói Tár­sa­ság lel­ké­sze, Ázsia-ko­or­di­ná­tor ar­ról be­szélt, ő ma­ga ho­gyan for­má­ló­dott misszi­o­ná­ri­us­sá. A gim­ná­zi­um tor­na­ter­mé­ben tar­tott elő­adá­son a lel­kész töb­bek kö­zött el­mond­ta: meg­pró­bál min­dig úgy szól­ni az em­be­rek­hez, hogy pré­di­ká­ci­ó­já­ban ne ön­ma­gá­ról be­szél­jen, ne az ő egyes szám el­ső sze­mé­lye áll­jon a kö­zép­pont­ban, ha­nem min­dig Is­ten Fia, Jé­zus mun­kái és az er­ről szó­ló öröm­hír.

A B. Pin­tér Már­ta ál­tal ve­ze­tett szek­ci­ó­ban a Né­met­or­szág Hes­sen-Nas­sau tar­to­má­nyá­ból ér­ke­zett asszo­nyok és fér­fi­ak be­szél­tek ar­ról, ho­gyan le­het gyü­le­ke­ze­ti ta­go­kat meg­nyer­ve misszi­o­nál­ni más or­szá­gok­ban. Ar­ról me­sél­tek, hogy ha Af­ri­ká­ban jár­tak, igye­kez­tek nem a gaz­dag Nyu­gat­ról jött em­ber­ként for­dul­ni az ott élők fe­lé, ha­nem ma­guk­kal egyen­ran­gú­nak te­kint­ve a hely­be­li­e­ket, hi­szen mind­annyi­an Is­ten te­remt­mé­nyei va­gyunk.

Lu­ther­nek az evan­gé­li­um­ról szó­ló ta­ní­tá­sá­ról kez­de­mé­nye­zett be­szél­ge­tést a je­len­lé­vők­kel dr. Fa­bi­ny Ti­bor vi­lá­gi teo­ló­gus, iro­da­lom­tör­té­nész, egye­te­mi ta­nár a gyü­le­ke­ze­ti te­rem­ben. Igye­ke­zett az evan­gé­li­um kö­zép­pont­já­ban ál­ló Jé­zus Krisz­tus­ra irá­nyí­ta­ni a hall­ga­tó­ság fi­gyel­mét.

Köz­ben az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um­ban az ér­dek­lő­dők meg­te­kint­het­ték a kül­misszi­ó­ról szó­ló, elő­ző nap nyílt ki­ál­lí­tást. A ren­ge­teg fo­tót be­mu­ta­tó tár­lat lá­to­ga­tói Za­lán Pé­ter­né ve­ze­té­sé­vel meg­is­mer­ked­het­tek ke­nyai, in­di­ai, pá­pua új-gui­ne­ai misszi­o­ná­ri­u­sa­ink min­den­nap­ja­i­val. A ki­ál­lí­tás kü­lön ér­de­kes­sé­ge az a tér­kép, amely az evan­gé­li­kus misszi­ói köz­pon­to­kat és a misszi­ót foly­ta­tó lel­ké­szek vagy la­i­ku­sok tar­tóz­ko­dá­si he­lyét tün­te­ti fel.

Az ebéd­szü­net után a temp­lom­ban foly­ta­tó­dott a prog­ram. A misszi­o­ná­lás kap­csán kü­lön­bö­ző bi­zony­ság­té­te­lek hang­zot­tak el. Töb­bek kö­zött Pe­ter Wei­g­and, a ne­u­en­dett­el­sa­ui Ba­jor Misszi­ó igaz­ga­tó­ja, Heik­ki Hil­vo, Em­ma­nu­el Ki­leo tan­zá­ni­ai misszi­ói lel­kész, Jó­né Ju­ta­si An­ge­li­ka, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ki hi­va­ta­lá­nak iro­da­ve­ze­tő­je, illetve Szkaliczki Tibor me­sélt kül­föl­dön vég­zett misszi­ói mun­ká­já­ról.

A zá­ró is­ten­tisz­te­le­ten B. Pin­tér Már­ta pré­di­kált.

A lel­kész­nő ar­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, hogy bár részt aka­runk kap­ni Jé­zus­ból, és hív­juk őt, csak rés­nyi­re tár­juk ki az aj­tón­kat, azon mind­vé­gig ott ma­rad a biz­ton­sá­gi lánc, így Jé­zus nem tud­ja egész éle­tün­ket át­hat­ni. Le kell ven­nünk a lán­cot, és ki kell tár­nunk egé­szen az aj­tót. „Íme, az aj­tó előtt ál­lok, és zör­ge­tek: ha va­la­ki meg­hall­ja a han­go­mat, és ki­nyit­ja az aj­tót, be­me­gyek ah­hoz, és ve­le va­cso­rá­lok, ő pe­dig én­ve­lem.” (Jel 3,20)

Az egy­be­gyűl­tek so­rok­ban kí­gyó­zó tö­me­ge há­rom he­lyen is ré­sze­sül­he­tett az Úr szent va­cso­rá­já­ból.

Az is­ten­tisz­te­le­ten Trajt­ler Gá­bor or­go­nált, a kö­zös ének­lés­ben a Cre­do együt­tes (Kis Ré­ka, De­recs­kei And­rás, Hu­szák Zsolt, Smi­dé­li­usz Gá­bor) se­gí­tett, a hes­sen-nas­sa­ui cso­port tag­jai pe­dig Em­ma­nu­el Ki­le­ó­val af­ri­kai ze­nét mu­tat­tak be.

A zá­ró­ének után az egy­be­gyűl­tek úgy bú­csúz­tak egy­más­tól, hogy „ha Is­ten is él­tet ben­nün­ket, egy év múl­va új­ra el­jö­vünk az or­szá­gos evan­gé­li­zá­ci­ó­ra”.

Hor­váth-Bol­la Zsu­zsan­na

::Nyomtatható változat::