Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 42
- A szovjet kényszermunkatáborok áldozataira emlékeztek
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
A szovjet kényszermunkatáborok áldozataira emlékeztek
A gulágról való hazatérés ötvenhatodik évfordulóján a még élő rabok és hozzátartozók jelenlétében katonai tiszteletadással emlékeztek október 10-én a szovjet népirtás áldozataira.
Mirtuszkeretben kis márványtábla idézi a sok ezer magyar halottat: „Szovjet kényszermunkatáborokban elpusztult honfitársaink emlékére (1993)”. Nagy, szürke kőkereszt Budapest V. kerületében, a Honvéd tér szélén, körben fehér-sárga-lila árvácskák. Itt gyülekeztek a délutáni csendben az elhurcoltak, a nehéz éveket elszenvedők, kevesen, hiszen a legfiatalabb is a nyolcvanadik évében jár már. Álltak az őszi fák alatt, és beszélgettek: sorolták a nemrég eltávozottakat. Voltak fiatalok is, fiúk és lányok, akik a szülőket idézték; volt, akinek az apja az Andrássy út 60.-ban halt meg, édesanyja a gulágon tíz évet raboskodott a legkegyetlenebb helyeken.
Rogán Antal polgármester beszédében először a gulág szót elemezte: „javító munkatáborok főigazgatósága” a jelentése. És ebben minden benne van. A győztes „átnevelte” azokat, akiknek nem tetszett a zsarnokság. A győztesnek mindig igaza volt, mert felette állt a törvénynek. Félelmetes ez a gondolat, tönkretette az egész 20. századot, és ez tovább él ma is, hogy erről ne beszéljünk, hazudjunk a jövőben is.
Dr. Stark Tamás történész szinte ezt folytatta, mondván, a gulág magyar rabjainak iszonyú szenvedése ma feledésre van ítélve. A mai hatalom azt akarja elhitetni, hogy bűnösök voltak, hadifoglyok. Nem voltak! Ártatlanul hurcoltak el ötszáznegyvenezer magyar állampolgárt vagy még többet, és csak kétharmaduk tért haza. Nem a mindennapi robot, nem az éhezés volt a legszörnyűbb: a legnagyobb fájdalom a visszatérés volt a zsarnokságot kiszolgáló országba. Másodrendű polgárok lettek, mellőzöttek, akiknek nyugdíjába nem számítottak bele a kinti pokol évei. Ezért kell beszélnünk a gulágról, az elhurcolt honfitársainkról, hogy soha ne felejtődjön el kálváriájuk, ne törlődjön ki az emlékezetünkből.
Az emlékünnepség végén a Dr. Antall József Alapítvány koszorúzott, majd Rogán Antal polgármester, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt elnöksége, a Hadtörténeti Múzeum, a Nemzetközi Gulág Társaság, a Gulág Alapítvány, végül a még élő rabtársak helyeztek el egy-egy szál virágot Veszprémi Imre szobrászművész kőkeresztjénél.
– Fenyvesi –
::Nyomtatható változat::
|