Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Idén je­len­tet­te meg a Kál­vin Ki­adó dr. Kál­mánc­hey Már­ta pszi­cho­ló­gus össze­gyűj­tött írá­sa­it. Ol­va­só­ink fi­gyel­mé­be a szer­ző elő­sza­vá­val ajánl­juk a köny­vet.

Az aláb­bi­ak­ban össze­gyűjt­ve kí­ná­lok egy cso­kor­ra va­lót azok­ból a lel­ki­gon­do­zói jel­le­gű írá­sa­im­ból, ame­lyek a Re­for­má­tu­sok Lap­ja ha­sáb­ja­in je­len­tek meg a ko­ráb­bi évek­ben. Lé­lek­ta­ni és hit­be­li kér­dé­sek pár­hu­za­ma­in ke­resz­tül igyek­szem mind­két – szá­mom­ra fon­tos – te­rü­le­tet kö­ze­lebb vin­ni az ol­va­sók­hoz. A pszi­cho­ló­gia hit­be­li kér­dé­sek mé­lyebb meg­ér­té­sé­ben le­het se­gít­sé­günk­re, és ez meg­for­dít­va is igaz, hit­be­li fej­lő­dé­sün­ket szol­gál­hat­ják a pszi­cho­ló­gi­ai is­me­re­tek.

Fel­nőtt­ként ju­tot­tam hit­re, pe­dig ősi re­for­má­tus csa­lád­ból szár­ma­zom. A név kö­te­lez. Csa­lá­dom ki­emel­ke­dő tag­ja volt Kál­mán­cse­hi Sán­ta Már­ton re­for­má­tor, püs­pök, a re­for­má­tus egy­ház egyik meg­ala­pí­tó­ja. A nagy­hí­rű hittu­dós­ról fel­je­gyez­ték, hogy le­mon­dott ma­gas egy­há­zi tiszt­sé­gé­ről, és ván­dor­pré­di­ká­tor­ként jár­ta az or­szá­got, gyúj­tó ha­tá­sú be­szé­dek­ben hir­det­ve Is­ten üze­ne­tét. Hi­té­ért ül­döz­ték, több­ször kel­lett me­ne­kül­nie, egész­sé­ge, éle­te is ve­szély­be ke­rült. Még rá is lőt­tek, mi­nek kö­vet­kez­té­ben meg­sán­tult, ezért kap­ta a ra­gad­vány­ne­vet. Hi­te­les élet­mű­ve pél­da­ér­té­kű le­het szá­munk­ra is.

Csa­lá­dunk egy 20. szá­za­di ki­emel­ke­dő tag­ja, Tü­dős Klá­ra (édes­any­ja Kál­mánc­hey Irén), a Re­for­má­tus Nő­szö­vet­ség meg­ala­pí­tó­ja, ipar­mű­vész, mi­nisz­ter­né, ül­dö­zöt­tek meg­men­tő­je. A II. vi­lág­há­bo­rú után ki­te­le­pí­tet­ték, va­gyo­ná­tól, rang­já­tól meg­fosz­tot­ták, ke­gyel­mes asszony­ból ház­mes­ter­né lett. Mind­ezek kö­ze­pet­te lel­ki­gon­do­zott, evan­ge­li­zált, és szá­mos lé­lek­eme­lő írá­sát ír­ta. Az ő élet­mű­ve is meg­ra­ga­dó, tisz­te­let­re mél­tó, erőt adó.

Pszi­cho­ló­gi­ai mun­kám so­rán en­gem is so­kat fog­lal­koz­ta­tott az, hogy ho­gyan le­het a pszi­cho­ló­gi­ai és hit­be­li té­te­le­ket össze­il­lesz­te­ni. Min­dig nagy öröm­mel töl­tött el egy-egy ilyen fel­fe­de­zés, és ezért igye­kez­tem eze­ket má­sok­nak is to­vább­ad­ni. Sa­ját hit­be­li har­ca­im, örö­me­im, lel­ki küz­del­me­im is meg­fo­gal­ma­zód­nak ezek­ben az írá­sok­ban, il­let­ve a kör­nye­ze­tem­ben élők va­lós élet­hely­ze­te­i­re ke­res­tem a vá­la­szo­kat. Há­rom gyer­mek édes­any­ja­ként gyer­me­ke­im ne­ve­lé­sé­ből is sok ta­pasz­ta­la­tot sze­rez­tem. A szü­lő-gye­rek kap­cso­lat sok szem­pont­ból ha­son­lít az Atya és a hí­vek vi­szo­nyá­ra. A pár­hu­zam sok­szor ké­zen­fek­vő, és elem­zé­se ta­nul­sá­gos.

Egy Pál apos­tol­tól vett idé­ze­tet hasz­nál­tam köny­vecs­kém cí­mé­nek alap­já­ul, mely jól ki­fe­je­zi ke­re­sé­se­im lé­nye­gét: „Ad­ja meg nék­tek az ő di­cső­sé­ge gaz­dag­sá­gá­ért, hogy ha­tal­ma­san meg­erő­söd­je­tek az ő Lel­ke ál­tal a bel­ső em­ber­ben; hogy la­koz­zék a Krisz­tus hit ál­tal a szí­ve­tek­ben…” (Ef 3,16)

Dr. Kál­mánc­hey Már­ta

::Nyomtatható változat::