Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 42
- Párnavégtől az ostyasütőig
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Párnavégtől az ostyasütőig
Agnus Dei-ábrázolások népi tárgyakon a Néprajzi Múzeumban
Manapság, amikor újra reneszánszát éli a hímzés, és egyre több kézimunkabolt nyílik országszerte, érdekes találkozni a budapesti Néprajzi Múzeumban – a III. szakrális művészetek hete keretében – nyílt kamarakiállítás anyagával, pontosabban a tárlat témájával. Mert bár az üzletek polcain szép számmal találhatók a legkülönfélébb mintájú, hímzésre váró alapok, de bibliai témák vagy a keresztény ikonográfia elemei szinte soha nem láthatók az előnyomott textileken.
Pedig a magyar népművészet motívumkincsében évszázadokra visszatekintve lehet találni vallásra vonatkozó utalást; így talán nem véletlen a november 8-ig látogatható tárlat vendégkönyvében egy Lindsey nevű, amerikai hölgy bejegyzése sem: „Egy olyan fiatal országból érkezve, mint az Egyesült Államok, lenyűgözve nézem, mennyire gazdag a magyar kultúra.”
A Néprajzi Múzeum munkatársa, Sedlmayr Krisztina immár másodszor tár a látogatók elé olyan válogatást az épület raktáraiban őrzött gazdag gyűjtemény kincseiből, amely szép példáit nyújtja a köznépi tárgyak vallási témájú motívumválasztásának a közel- és régmúlt időszakából. Tavaly, a Biblia évében díszlepedők, párnahajak és terítők voltak láthatók, s mindnek hímzése Ábrahám áldozatát ábrázolta.
Idén a textilmunkák mellett kiállított faragott és karcolt dísz- és használati tárgyak is mind azt mutatják: készítőik nemcsak vasárnap akartak Jézusra mint Isten áldozati bárányára gondolni, de fontos volt számukra, hogy a hétköznapokon otthonaikban őket körülvevő tárgyak is erre emlékeztessék őket.
S micsoda üzenete, tanító jellege van még ma is a nagy gonddal több napon, hónapon keresztül készült hímzett terítőknek, díszpárnáknak, faragott faládáknak! Mai szóhasználattal élve: milyen nagy PR-értéke lehetett azoknak az ünnepi csemegeként is fogyasztott ostyáknak, amelyekre díszítésként nem a készítő mester neve vagy sütödéjének emblémája került, hanem a lábával győzelmi zászlót emelő bárány!
Aki ellátogat a Néprajzi Múzeumba, és megnézi a kiállítás anyagát, talán maga is kedvet kap, hogy hasonló motívumokkal ékítse otthoni használati és dísztárgyait.
Boda Zsuzsa
::Nyomtatható változat::
|