Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Evan­gé­li­kus egy­há­zunk zsi­na­ta 1997. feb­ru­ár 22-én dön­tött ar­ról, hogy meg­ala­kít­ja a har­ma­dik egy­ház­ke­rü­le­tet. A 2000-ben lét­re­jött ke­rü­let el­nök­sé­gé­nek egyik el­ső ha­tá­ro­za­ta az volt, hogy min­den év­ben – az év­for­du­ló­hoz kö­ze­li szom­ba­ton – egy­ház­ke­rü­le­ti nap ke­re­té­ben em­lé­kez­ze­nek meg e tör­té­nel­mi ese­mény­ről. Így az el­múlt hét­vé­gén leg­fi­a­ta­labb egy­ház­ke­rü­le­tünk né­pe Ba­kony­cser­nyén ün­ne­pel­te a kerület ti­ze­dik szü­le­tés­nap­ját.

Ba­kony­cser­nye – geo­ter­mi­kus ener­gi­á­val fű­tött – temp­lo­ma mél­tó hely­szín­nek bi­zo­nyult a ju­bi­le­u­mi együtt­lét­re a sze­les feb­ru­ár vé­gi szom­ba­ton. Az al­ka­lom Sza­bó György egy­ház­ke­rü­le­ti fel­ügye­lő kö­szön­té­sé­vel kez­dő­dött, majd Tu­ri Ba­lázs, a te­le­pü­lés evan­gé­li­kus pol­gár­mes­te­re kért szót. Mint mond­ta, Ba­kony­cser­nye 3200 fős bá­nyász­te­le­pü­lés, s a fa­lu­ban olyan össze­tar­tás van, ami­lyet csak a bá­nyá­szok tud­nak meg­va­ló­sí­ta­ni. En­nek ha­tá­sa ma is ér­ző­dik, ha össze­fo­gás­ra van szük­ség. Hoz­zá­tet­te, hogy a temp­lom­fű­tés­nek hí­re van a kör­nyé­ken, ezért itt az ön­kor­mány­zat ta­nul az evan­gé­li­ku­sok­tól.

A fa­lu ve­ze­tő­jé­nek sza­vai után Szar­ka Ist­ván es­pe­res­nek, he­lyi lel­kész­nek a Zsolt 25 alap­ján el­hang­zott áhí­ta­tá­ra fi­gyel­tek az egy­be­gyűl­tek, majd dr. Lack­ner Pál dan­dár­tá­bor­nok­, pro­tes­táns tá­bo­ri püs­pök – az egy­ko­ri nyu­ga­ti ke­rü­le­ti püs­pök­vá­lasz­tás je­lö­lő- és sza­va­zat­szám­lá­ló bi­zott­sá­gának el­nö­ke – tar­tott elő­adást Tíz­éves lesz új­já­ala­kult egy­ház­ke­rü­le­tünk – ahogy el­kez­dő­dött cím­mel.

Az elő­adó a kez­de­tek­től idéz­te fel a tör­té­nel­mi du­nán­tú­li ke­rü­let ha­gya­té­kát, szólt az új­já­szü­le­tés elő­ké­szí­té­sé­ről, a püs­pö­ki szék­hely ki­vá­lasz­tá­sának és a ke­rü­let név­adá­sá­nak kö­rül­mé­nye­i­ről is.

A ba­kony­cser­nyei gyü­le­ke­zet óvo­dá­sa­i­nak és ének­ka­rá­nak szol­gá­la­ta után ebéd­szü­net kö­vet­ke­zett, mi­köz­ben a részt­ve­vők a Du­na Te­le­ví­zió Szeg­let­kő mű­so­rá­ban – Egy egy­ház­ke­rü­let fel­tá­ma­dá­sa cím­mel – 2000. ok­tó­ber 1-jén su­gár­zott epi­zó­dot néz­het­ték.

A dél­utá­ni prog­ram a ke­rü­let el­nök­sé­ge által leg­utóbb – A csa­lád­fő így ta­nít­sa há­zané­pét! – Ne­ve­lés Lu­ther teo­ló­gi­á­ja alap­ján cím­mel – ki­írt teo­ló­gi­ai pá­lyá­za­t ered­mény­hir­de­té­sé­vel kez­dő­dött.

A pá­lya­mű­ve­ket ér­té­ke­lő bi­zott­ság Cson­ká­né Sza­bó Mag­da kis­bér–ász­ári lel­kész dol­go­za­tát so­rol­ta a har­ma­dik hely­re. Két szerző – mégpedig ta­nár és ta­nít­ványa – készítette el a második díjas munkát. Mint Pá­lin­kás­né Sza­lánczi Gyön­gyi és Kiss No­é­mi la­punk­nak el­mond­ta, az in­ter­ne­ten, az egy­ház­ke­rü­let hon­lap­ján fi­gyel­tek fel a pá­lyá­za­ti ki­írás­ra. Rö­vid dol­go­zat­is­mer­te­tő re­fe­rá­tu­muk­ban rá­mu­tat­tak, hogy az öku­me­né je­gyé­ben pá­lyáz­tak – a ró­mai ka­to­li­kus gyógy­pe­da­gó­gus és a re­for­má­tus di­ák. Hang­sú­lyoz­ták, hogy Lu­ther éle­tét és ta­ní­tá­sát vizs­gál­va a ké­szü­lés köz­ben na­gyon so­kat ta­nul­tak.

A bírálóbizottság első díjat nem adott ki.

Az egy­ház­ke­rü­let és a Fra­ter­ni­tás Lel­kész­egye­sü­let ki­adá­sá­ban nem­ré­gi­ben meg­je­lent Isó Do­rottya köny­ve Ke­resz­tyén eti­ka – min­den­ki­nek cím­mel. A kö­tet a kö­zel­múlt­ban a Du­nán­tú­li Ha­rang­szó­ban meg­je­lent eti­kai so­ro­zat írá­sa­it gyűj­ti egy­be. E ki­ad­vány mél­ta­tá­sá­ra Ko­vács Lász­ló du­na­ke­szi lel­készt kér­ték fel a szer­ve­zők.

A ju­bi­le­u­mi egy­ház­ke­rü­le­ti nap úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­let­tel zá­rult, me­lyen Itt­zés Já­nos püs­pök Ap­Csel 3,22–26 alap­ján hir­de­tett igét. Hang­sú­lyoz­ta, hogy a múlt­ban nem a pré­di­ká­to­rok vagy a nagy hit­val­ló elő­dök tar­tot­ták meg az egy­há­zat, ha­nem Jé­zus meg­újí­tó ke­gyel­me, aki új­ra és új­ra meg­szán­ja nya­kas né­pét. Az ő tü­rel­mé­nek ide­jét él­jük ma is. Azért tű­nik gyen­gé­nek az egy­ház, mert mi vál­tunk erőt­le­nek­ké, még a hát­tér­mun­ká­ban is esen­dők let­tünk, hi­szen nem imád­ko­zunk az ige­hir­de­tő­kért, a cso­dá­ért. Istennel való élő kap­cso­la­tun­któl függ éle­tünk, meg­ma­ra­dá­sunk… – zár­ta ige­hir­de­té­sét a püs­pök, utal­va az egy­ház meg­ma­ra­dá­sá­nak út­já­ra a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let ti­ze­dik szü­le­tés­nap­ján.

Me­nyes Gyu­la

::Nyomtatható változat::