Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Sán­ta Fe­renc Kos­suth-dí­jas író em­lé­ké­nek adóz­hat­tak a ko­lozs­vá­ri­ak feb­ru­ár 22-én dél­után az evan­gé­li­kus-lu­the­rá­nus püs­pök­ség Re­mé­nyik Sán­dor Ga­lé­ri­á­já­ban, a Já­ro­si An­dor Ke­resz­tyén Kul­tu­rá­lis Mű­hely prog­ram­ján.

Az író éle­tét és mun­kás­sá­gát Vasy Gé­za iro­da­lom­tör­té­nész, a Ma­gyar Író­szö­vet­ség el­nö­ke is­mer­tet­te, a Stú­di­um Ki­adó­nál meg­je­lent, Is­ten a sze­ké­ren, il­let­ve Nem­zet, ha­ta­lom, er­kölcs cí­mű kö­te­te­it pe­dig a ki­ad­vá­nyok szer­kesz­tő­je, Kraj­nik-Nagy Ká­roly aján­lot­ta a je­len­lé­vők fi­gyel­mé­be.

– Szü­le­im és nagy­szü­le­im mel­lett Sán­ta Fe­renc volt az a sze­mély, aki­nek sze­mé­lyi­sé­ge és mun­kás­sá­ga je­len­tő­sen meg­ha­tá­roz­ta az éle­te­met: tő­le ta­nul­tam meg, ho­gyan kell él­nie egy em­ber­nek, mi a csa­lád, a sze­re­tet, az em­ber­ség, mit je­lent a fe­le­lős­ség – mond­ta a Sán­ta-élet­mű­vet már a hat­va­nas évek ele­jé­től el­hi­va­tot­tan vizs­gá­ló Vasy Gé­za, Ador­já­ni De­zső Zol­tán evan­gé­li­kus püs­pök kö­szön­tő sza­vai után.

Meg­tud­tuk: a Sep­si­bük­szá­don sze­gény csa­lád sar­ja­ként szü­le­tett Sán­ta Fe­renc, aki­nek éle­té­ben már kis­is­ko­lás ko­rá­ban je­len­tős sze­re­pet ját­szott a nem­zet­hez tar­to­zás tu­da­ta, több te­kin­tet­ben is kap­cso­ló­dik Ko­lozs­vár­hoz: ta­nul­má­nya­it a Far­kas ut­cai Ka­to­li­kus Ele­mi Is­ko­lá­ban, majd az Uni­tá­ri­us Kol­lé­gi­um­ban vé­gez­te, 1944-től pe­dig Ma­gyar­or­szá­gon élt, mű­ve­i­ben azon­ban ké­sőbb is fel­lel­he­tő az Er­dély­hez va­ló kö­tő­dés.

Vasy Gé­za ar­ra is ki­tért, hogy Sán­ta el­ső el­be­szé­lé­se, a So­kan vol­tunk 1954-ben je­lent meg az Iro­dal­mi Új­ság ha­sáb­ja­in, no­vel­lái (Té­li vi­rág­zás, Far­ka­sok a kü­szö­bön) és re­gé­nyei (Húsz óra, Az ötö­dik pe­csét) ez­után lát­tak nap­vi­lá­got. A Ma­gyar Író­szö­vet­ség el­nö­ke hang­sú­lyoz­ta: 1954 és 1967 kö­zött Sán­ta Fe­renc min­den olyan mű­vét meg­ír­ta, ame­lyet ma is­me­rünk, ez­után „negy­ven évig hall­ga­tott”.

– Az Is­ten a sze­ké­ren és a Nem­zet, ha­ta­lom, er­kölcs cí­mű kö­te­te­ket is az író ma­ga ál­lí­tot­ta össze, el­vé­gez­te he­lyet­tünk a szö­ve­gek vá­lo­ga­tá­sát. No­vel­lás­kö­te­te, az Is­ten a sze­ké­ren 1970-ben je­lent meg elő­ször, 2007 au­gusz­tu­sá­ban, Sán­ta Fe­renc nyolc­va­na­dik szü­le­tés­nap­já­ra ké­szül­ve pe­dig új­ból nap­vi­lá­got lá­tott, ez­út­tal a Stú­di­um Ki­adó gon­do­zá­sá­ban – ma­gya­ráz­ta Kraj­nik-Nagy Ká­roly, a kö­tet szer­kesz­tő­je. Az est fo­lya­mán be­mu­ta­tott má­sik, esszé­ket és in­ter­jú­kat tar­tal­ma­zó kö­tet­tel kap­cso­lat­ban ki­emel­te: an­nak el­ső vál­to­za­ta 1993-ban A sza­bad­ság kü­szö­bén cím­mel je­lent meg, a mos­ta­ni mun­ka új­don­sá­ga pe­dig, hogy azt az író éle­tét be­mu­ta­tó fény­kép-össze­ál­lí­tás­sal és a Sza­kolczay La­jos ál­tal ké­szí­tett, A leg­ke­gyet­le­nebb na­pok­ban ott vol­tam, ahol a fegy­ve­rek ro­pog­tak cí­mű in­ter­jú­val egé­szí­tet­ték ki.

Fe­rencz Zsolt

::Nyomtatható változat::