Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

„Ma egy át­la­gos va­sár­na­pon több hí­vő em­ber megy el temp­lom­ba a kom­mu­nis­ta Kí­ná­ban, mint a ke­resz­tény kon­ti­nens­ként szá­mon tar­tott egész Eu­ró­pá­ban.” Ez a meg­hök­ken­tő in­for­má­ció feb­ru­ár 27-én hang­zott el Bu­da­pes­ten, a De­ák té­ri gyü­le­ke­zet nagy­ter­mé­ben, ahol az Evan­gé­li­kus Kül­misszi­ói Egye­sü­let tar­tot­ta – misszi­ói nap­pal egy­be­kö­tött – köz­gyű­lé­sét.

A nap egyik elő­adó­ja, Anne-Ma­rie Ko­ol, a Ká­ro­li Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem Misszi­ói In­té­ze­té­nek ve­ze­tő­je em­lé­kez­tet­te a hall­ga­tó­sá­got ar­ra, hogy ma a ke­resz­té­nye­k többségét már nem Eu­ró­pá­ban találjuk, ha­nem a har­ma­dik vi­lág or­szá­ga­i­ban. Itt „meg­öre­ged­tek” az egy­há­zak, ott na­pon­ta szü­let­nek újabb és újabb gyü­le­ke­ze­tek. Ez a „spi­ri­tu­á­lis klí­ma­vál­to­zás” – aho­gyan az elő­adó jel­le­mez­te a mai hely­ze­tet – ar­ra kész­te­ti az egy­há­za­kat, hogy újragondolják teo­ló­gi­á­ju­kat, misszi­ói hi­va­tá­su­kat. A rend­szer­vál­tás óta Ma­gyar­or­szá­gon élő hol­land teo­ló­gus, Anne-Ma­rie Ko­ol há­rom szó kö­ré cso­por­to­sí­tot­ta elő­adá­sát: vál­ság, amely­ben Eu­ró­pa egy­há­zai él­nek; vál­to­zás, amely Edin­burgh óta tör­tént a vi­lág­ban és a ke­resz­tény­ség el­ter­je­dé­sé­ben; és vál­tás, amellyel utal­ni sze­re­tett vol­na ar­ra, hogy Krisz­tus né­pé­nek – s itt kü­lö­nö­sen is a nyu­ga­ti egy­há­zak­ra gon­dolt – be­lül­ről is vál­toz­nia kell. „A ke­resz­tény misszió, di­va­tos szó­val él­ve, nem ak­ció­ter­vek­re épül, mint aho­gyan száz év­vel ez­előtt Edin­burgh­ban is el­kép­zel­ték, ha­nem egyet­len té­nyen alap­szik. Azon, hogy Jé­zus Krisz­tus fel­tá­madt” – állapította meg Kool, majd a skót Less­lie New­bi­gint, a 20. szá­za­di misszió­tu­do­mány je­les kép­vi­se­lő­jét idézte: „A misszió ez­zel az öröm­tel­jes fel­ki­ál­tás­sal kez­dő­dik: har­mad­nap­ra fel­tá­ma­dott!” De mi is tör­tént Edin­burgh-ban? A misszi­ói nap részt­ve­vő­i­nek nem kel­lett fel­ten­ni­ük ezt a kér­dést, hi­szen Har­ma­ti Bé­la nyu­gal­ma­zott püs­pök már a be­ve­ze­tő elő­adás­ban is­mer­tet­te a száz esz­ten­dő­vel ez­előtt Skó­cia fő­vá­ro­sá­ban meg­tar­tott vi­lág­misszi­ói kon­fe­ren­cia ese­mé­nye­it, ki­emel­ve je­len­re szó­ló ta­nul­sá­ga­it. Dol­go­za­tá­nak szel­le­me­sen ezt a cí­met ad­ta: Öku­me­né a misszi­ó­ban – misszió az öku­me­né­ben. Ez­zel is hang­sú­lyoz­ta, hogy az edin­burgh-i kon­fe­ren­cia szer­ve­ző­i­nek fő cél­ki­tű­zé­se a fe­le­ke­ze­tek kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés elő­se­gí­té­se volt. Ken­neth Scott La­to­u­ret­te-et idéz­te, aki sze­rint „Edin­burgh volt a mo­dern öku­me­ni­kus moz­ga­lom szü­le­té­si he­lye”. A misszi­ói na­pon te­hát e száz év­vel ez­előt­ti – a ke­resz­tény­ség leg­újabb ko­ri tör­té­ne­tét leg­in­kább be­fo­lyá­so­ló – vi­lág­kon­fe­ren­ci­á­ról em­lé­kez­tek meg a kül­misszi­ói egye­sü­let tag­jai. A dél­előtt fo­lya­mán azon­ban fel­ada­tok is há­rul­tak az egy­be­gyűl­tek­re. A gaz­da­sá­gi je­len­té­sek el­fo­ga­dá­sán, a ve­ze­tő­ség újabb cik­lus­ra tör­té­nő meg­bí­zá­sán túl a köz­gyű­lés tag­jai új tiszt­ség­vi­se­lőt vá­lasz­tot­tak. Több­éves hű­sé­ges, di­na­mi­kus szol­gá­la­ta után nem vál­lal­ta to­vább a szer­ve­ző­tit­ká­ri fel­ada­tok vég­zé­sét Ben­c­ze Im­ré­né, „Ág­nes né­ni”. He­lyé­re a köz­gyű­lés Szir­mai Zol­tán­nét, egy­há­zunk öku­me­ni­kus és kül­ügyi osz­tá­lyá­nak nem­rég nyu­ga­lom­ba vo­nult ve­ze­tő­jét vá­lasz­tot­ta meg. Ebéd után ki­egé­szült a hall­ga­tó­ság a gyer­me­kek és fi­a­ta­lok csa­pa­tá­val. Ők tá­bor­ta­lál­ko­zót szer­vez­tek er­re a dél­után­ra, prog­ram­juk­ban azon­ban ele­ve sze­re­pelt, hogy – egy idő­re – csat­la­koz­nak a fel­nőt­tek­hez. Ők is kí­ván­csi­an vár­ták ugyan­is Ben­ce Zsó­fi An­na be­szá­mo­ló­ját, aki elő­ző es­te tért ha­za hat hó­na­pos, ön­kén­tes ke­nyai szol­gá­la­tá­ból. Rend­kí­vül él­ve­ze­tes él­mény­be­szá­mo­ló­já­ból ér­te­sül­he­tett a hall­ga­tó­ság egy új kez­de­mé­nye­zés­ről, ame­lyet Nai­ro­bi leg­na­gyobb nyo­mor­ne­gye­de, Ka­wang­ware gyü­le­ke­ze­té­nek fi­a­tal­jai in­dí­tot­tak el. Mi­vel ré­gen ők ma­guk is ut­ca­gye­re­kek vol­tak, is­me­rik a haj­lék­ta­lan­sor­sot. Ezért pró­bál­nak négy fi­a­ta­lon ma­guk is se­gí­te­ni. Őket be­köl­töz­tet­ték a gyü­le­ke­ze­ti ház­ba, hogy ki­sza­kad­ja­nak ut­cai kör­nye­ze­tük­ből. Re­ha­bi­li­tá­ci­ós prog­ram ke­re­té­ben se­gí­tik, hogy vissza­ke­rül­hes­se­nek az is­ko­lá­ba, „nor­má­lis éle­tet” él­hes­se­nek. Zsó­fi re­mény­sé­ge, hogy si­ke­rül­ni fog ez a re­ha­bi­li­tá­ci­ós prog­ram, mert az ut­cán nagy ve­szé­lyek­nek van­nak ki­té­ve a fi­úk. Azo­kért is kér­te az imád­sá­got, akik ezt a prog­ra­mot irá­nyít­ják. Ők ma­guk is a nyo­mor­ne­gyed­ből ke­rül­tek ki, és ne­he­zen te­rem­tik elő a sa­ját élel­mük­nek, szo­bá­juk bér­le­ti dí­já­nak a fe­de­zé­sé­hez szük­sé­ges pénzt. Még­is, in­kább nem esz­nek, csak hogy az ut­cán élő tár­sa­i­kat ki­emel­hes­sék nyo­mo­ruk­ból… A misszi­ói nap reg­ge­li áhí­tat­tal in­dult, ame­lyet Miss­u­ra Ti­bor nyu­gal­ma­zott lel­kész tar­tott. Az Út­mu­ta­tó az­na­pi igé­jét ol­vas­ta fel, a rö­vid imát: „Te­kints le szent la­kó­he­lyed­ről, a menny­ből, és áldd meg né­pe­det, Iz­rá­elt.” (5Móz 26,15) A nap ha­tá­ro­zott val­lo­más­sal ért vé­get. Úti ál­dás­ként az EK­ME lel­ké­szi el­nö­ke a bib­li­ai Már­ta Lá­zár sír­ja mel­lett el­hang­zott mon­da­tát idéz­te: „De most is tu­dom, hogy amit csak kérsz az Is­ten­től, meg­ad­ja ne­ked az Is­ten.” (Jn 11,22) Ez­zel a bi­zo­nyos­ság­gal szol­gál­hat idén is a kül­misszi­ói egye­sü­let. An­nak az Is­ten­nek az ál­dá­sát kér­he­ti mun­kál­ko­dá­sá­ra, aki­nek a le­he­tet­len is le­het­sé­ges.

– BPM –

::Nyomtatható változat::