Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az ün­nep­lők és em­lé­ke­zők a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um­ban gyűl­tek össze, a Ká­ro­lyi-pa­lo­ta Vö­rös sza­lon­já­ban. Az 1904-ben szü­le­tett és ha­lá­lá­ig, 1995-ig ta­ní­tó egye­te­mi ta­nár­nak, a szak­ma eti­kai mag­vá­ra min­dig fi­gyel­mez­te­tő mű­vé­szet­tör­té­nész­nek a so­rok­ban ülők túl­nyo­mó több­sé­ge ta­nít­vá­nya volt…

A ku­ra­tó­ri­um tag­jai ne­vé­ben Ma­ro­si Er­nő aka­dé­mi­kus em­lé­ke­zett. „Zá­dor An­na meg­ta­gad­ta ma­gá­tól a sír­em­lé­ket, de fo­ga­dott és vá­lasz­tott csa­lád­já­ról nem fe­led­ke­zett meg gon­dos­kod­ni. Kép­le­te­sen, íme, kö­rül­ül­jük most őt… Mind­nyá­jan fa­mi­li­á­ri­sai va­gyunk és el­kö­te­le­zett­jei is: meg kell őriz­nünk a kap­cso­la­tot ve­le és egy­más­sal.”

Az ala­pí­tó ere­de­ti cél­ki­tű­zé­se az volt, hogy fi­a­tal – negy­ven év alat­ti – épí­té­szet­tör­té­né­szek kap­has­sák alap­ku­ta­tá­so­kért, pub­li­ká­ci­ó­kért a dí­jat. Az idei négy dí­ja­zott mind­egyi­ke „rend­ha­gyó eset”. Mar­kó­ja Csil­la nem épí­té­szet­tör­té­nész, Med­nyánsz­ky Lász­ló mo­nog­rá­fu­sa. Azon­ban Zá­dor An­na írá­sos és mag­nó­ka­zet­tá­kon őr­zött ha­gya­té­kát dol­goz­ta föl, ér­tel­mez­te le­fegy­ver­ző­en alá­za­tos, ugyan­ak­kor írói tel­je­sít­ményt fel­mu­ta­tó mó­don.

Fatsar Kris­tóf kert­épí­tész­ként kez­dett tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­kal fog­lal­koz­ni. Ép­pen az ala­pí­tó egyik leg­ked­ve­sebb té­má­já­ról, a ma­gyar­or­szá­gi an­gol­ker­tek­ről és ba­rokk kert­ter­vek­ről je­lent meg szá­mos pub­li­ká­ci­ó­ja, köz­tük a kor­pusz­nak te­kint­he­tő Ma­gyar­or­szá­gi ba­rokk kert­mű­vé­szet.

Lu­p­es­cu Radu ro­mán ál­lam­pol­gár. A Bab­es–Bo­lyai Tu­do­mány­egye­te­men, majd a Kö­zép-eu­ró­pai Egye­te­men Hu­nya­di Já­nos vár­épí­té­sze­té­vel fog­lal­ko­zott. Az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­te­men dok­to­rált Vaj­da­hu­nyad vá­ra a Hu­nya­di­ak ko­rá­ban cí­mű ér­te­ke­zé­sé­vel. Ása­tá­so­kat is vé­gez, és nagy ér­de­me, hogy a ma­gyar és a ro­mán szak­iro­dal­mat igyek­szik ku­ta­tá­sa­i­ban össze­fog­ni.

Har­ma­ti Bé­la Lász­ló, az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um igaz­ga­tó­ja evan­gé­li­kus temp­lom­bel­sők­kel fog­lal­ko­zik. Köny­vé­nek egyet­len hi­bá­ja – így Ke­lé­nyi György egye­te­mi ta­nár –, hogy hosszú a cí­me: Ké­ső ba­rokk szó­szék­ol­tá­rok és fes­tett kar­zat­ké­pek a du­nán­tú­li evan­gé­li­kus temp­lo­mok­ban. (Na­gyobb hi­bá­ja, hogy még nem je­lent meg… – A szerk.) PhD-té­má­já­val egy OT­KA-pá­lyá­zat ke­re­té­ben tu­dott ala­po­san fog­lal­koz­ni.

A dí­jak át­adá­sa után két ta­va­lyi dí­ja­zott és Har­ma­ti Bé­la Lász­ló ad­tak íze­lí­tőt ku­ta­tá­sa­ik­ból.

EÉ

::Nyomtatható változat::